A jó bor kultuszát ápolni kötelességünk - dr. Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténésszel beszélgettünk

A Pannon Bormíves Céh 2014 óta minden év decemberében Bussay László-emlékdíjat adományoz egy olyan embernek, aki nagyon sokat tett a magyar szőlő- és borkultúráért. Az elismerést 2024-ben dr. Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész kapta. A díjazottal Szabó Edit beszélgetett, aki 2018-ban lett Bussay-díjas.

Ismerte személyesen dr. Bussay Lászlót?

Közel két évtizeddel ezelőtt, amikor létrehoztam a Márai Szalont a budai Várban, minden hónap utolsó keddjén vendégnek hívtam meg egy-két színészt, papot, írót, politikust és minden alkalommal egy borászt: az est végén pohár bor mellett folytatódott a beszélgetés a közönséggel. Egy alkalommal Bussay László is vendégem volt. Nagyra becsültem az embert, a borait, meglátogattam Zalában, és nagyon örülök, hogy idén én kaptam a róla elnevezett díjat. Amikor feleségemmel megalapítottuk a Ruttkai Éva-emlékdíjat, kikötöttük, hogy a díjazottat kizárólag a Vígszínház művész tagjai választhatják meg. A Bussay-díjjal is hasonló a helyzet, hiszen nem egy arctalan bizottság ítéli oda, hanem Magyarország legrangosabb borászai. Ők tartottak engem méltónak erre az elismerésre, és ez nagy büszkeséggel tölt el.

Nem is sejtette, hogy ön a díjazott?

Egyáltalán nem, pedig előző nap felhívott Vida Péter, és azt tudakolta, hogy megyek-e a rendezvényre. Van egy félhektáros szőlőnk Szekszárdon, amit Péter gondoz, gondoltam, biztosan a karácsonyi borszállítmányt szeretné megbeszélni. Nem fogtam gyanút. A díjkiosztó ünnepségen ott álltunk a színpad előtt, Csizmadia András barátom megkérdezte, hogy szerintem ki lesz az idei díjazott. Mondtam, hogy fogalmam sincs, de Figula Misi mintha mondott volna valami félreérthetőt. Azt hittem, ő kapja. Aztán amikor Vida Péter elkezdte név nélkül a laudációt, és az életrajzban elhangzott, hogy „1960-ban díszítő volt a Vígszínházban”, a feleségem odasúgta: Gábor, szerintem rólad beszél!

dr. Szigethy Gábor és felesége

Mit kapott ön a magyar bortól?

Három könyvet írtam a magyar borról, azt remélem, hogy azokban mindent elmondtam. Egyetemista koromban nem ittunk bort, mert amit akkoriban a közértben kapni lehetett, akkor sem neveztem bornak. Például literes Asztali Fehér, 15 forint 50 fillérért. Egyébként sem ittam sokat, néha ünnepeken lengyel vodkát vagy kecskeméti barackpálinkát. A kilencvenes években lettem tagja egy társaságnak, amely borászokat hívott meg, ott hallottam először Vida Pétert beszélni. Pompás borokat kínált, engem meghatott az ember. Akkor a Duna Televízióban is dolgoztam, mondtam neki: szeretnék vele egy portréfilmet forgatni. A film révén lassan bekerültem a borászok társaságába. 2002-ben a Magyar Bor Akadémia tíz írót hívott meg egy-egy borvacsorára azzal a feladattal, hogy a kulináris élményről rövid írásban számoljon be. Írásaink a Borok Ízek Gálaest programfüzetében jelentek meg. Élveztem a borokat, de leginkább a borászok odaadása, szakértelme, lelkesedése nyűgözött le. Nekik viszont az tetszett, ahogy én beszélek és írok a boraikról. Nagyszerű embereket ismertem meg, én a magyar bortól nemcsak borokat, hanem barátságokat is kaptam.

Sok híres ember volt és van a környezetében. Kivel szokott együtt borozgatni?

Közel két évtizede tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és arra büszke vagyok, hogy sok tehetséges fiatal színészt tanítottam meg arra, hogy hogyan kell jó, nemes bort inni. Meghívtam vendégségbe Vida Pétert és a hallgatókat, akik így első kézből tanulhatták a borivás művészetét. A vacsoraasztalunknál sok ember megfordult: Csizmadia András kiválóan ért a borhoz, Gulyás Dénes minden jó bornál egy oda illő áriát, Sebestyén Márta népdalt énekelt, Várszegi Asztrik főapát is értő fogyasztó. Kedves barátom, Meskál Tibor bejárta a világot, éveken keresztül a Grand Hotel Corinthia egyik vezetője volt, korábban még az angol királynőt is volt szerencséje kiszolgálni. Vele fantasztikus volt bort kóstolni, mert mindig eszébe jutott egy jó történet: ezt a könnyű fehérbort Udvaros Dorottyának ajánlaná, mert ő éppen az ilyeneket szereti, azt a vörösbort meg Depardieu-nek, mert az övé is hasonló karakterű, és így tovább. Rajongok a költészetért, a feleségem a festőket szereti, és egy pohár bor mindkettőnknek más-más irányba lendíti a fantáziáját: eszünkbe jut egy verssor, egy Vicenzában látott épület, Ruttkai Éva egy színpadi pillanata. Ha mértékkel iszunk, a bor megnöveli az ember képzelőerejét.

Amikor vacsorákat adnak, a felesége főz?

Igen, és remekül! Pedig gyerekkorában a „hercegkisasszonyt” nagymama nem engedte be a konyhába. Akkor tanult meg főzni, amikor összeköltöztünk, de az igazi konyhai titkokba Hegedűs Péter gasztronómus barátom vezette be. Ma már ritkábban tartunk nagy vacsorákat, a finom ételeket azonban nagyra becsülöm, és a feleségem időnként elképesztő fogásokat tálal. Ő pontosan emlékszik arra, hogy mit ettünk tíz éve egy velencei étteremben, én meg arra, hogy milyen színű volt az abrosz.

Ön szerint merre tart a magyar bor?

Hangsúlyozom, hogy nem értek a borhoz, nincs róla szakmai véleményem, az én könyveimben savról és egyensúlyról nem esik szó. Szerencsém volt, mert akkor csöppentem bele ebbe a világba, amikor a rendszerváltás után a magyar bor kezdett újra magára találni. Vörösborivó vagyok, számomra az a „munkabor”. A déli lecsóhoz vagy a lencsefőzelékhez könnyű kadarkát iszom. Fehérborban válogatósabb vagyok, nagyon szeretem például Györgykovács Imre, Lőrincz György, Gál Lajos, Figula Mihály nedűit. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy a fiatalok sajnos kevés bort isznak. Szerintem ez is csupán percnyi állapot, és nemsokára megint nagy felfutása lesz a bornak. Engem a divat nem érdekel, én minden jó bort szívesen megkóstolok, és meggyőződésem, hogy a jó magyar bor kultuszát ápolni kötelességünk.

Jár még borvidékekre, látogatja a borászokat?

Bort csak borásztól vásárolok, boltban nagyon ritkán. Megvannak a kedvenceim, ahová elmegyek, ott megkóstolom a borokat, aztán rendelek belőlük. Nagyjából 150 palack borom van otthon, de ezek folyamatosan fogynak és cserélődnek. Többnyire magyar borászatoktól válogatok, de van új-zélandi, francia, spanyol is. Újév alkalmából például egy Château Margaux-t bontottunk. A bor nemes ital és nemes emberek készítik. Az Egy korty magyar bor című könyvem 2023 októberében jelent meg, és azóta mindig kérdezik, hogy mikor írom a következőt. Nem akarok kiábrándítani senkit, de nem lesz következő. Nem vagyok borszakértő, amit ezzel kapcsolatban el akartam mondani, már elmondtam. Most másra figyelek, jelenleg éppen színházi könyvet írok. Munkamániás vagyok, naponta 6-7 órát dolgozom, a munka az életem és az örömöm. Ehhez mindennap hozzátartozik a bor.

Szabó Edit műsorvezető, a cikk szerzője

Ha nem titok, elárulja, hogy mi a következő könyv témája?

2027-ben ünnepeljük Ruttkai Éva születésének századik évfordulóját. Tekintettel arra, hogy lánya több mint fél évszázada a feleségem, a színházi szakma többéves elvárásának is eleget teszek azzal, hogy Éváról írok könyvet. Egy másik könyvben szeretném feltérképezni a magyar filmek világát 1945-től 1976-ig. Már majdnem készen van, csak be kellene fejezni. És most előszót írok egy 1905-ben született útinaplóhoz, amit egy erdélyi diák írt, aki 1500 kilométert gyalogolt Erdélyben. Fő a változatosság.

Milyen bort nyit egy munkával töltött nap végén?

Az én estéim nem szokványosak, mert általában esténként ülök le az íróasztalhoz, és hajnali egyig dolgozom, jegyzetelek. Ilyenkor könnyű vörösborokat iszom. Ha társaság van, akkor viszont szeretek brillírozni. Hegedűs Péter barátom szerint, ha túl sok jó bor van a pincémben, akkor kevés a barátom. Ehhez tartom magam.

Vida Péter laudál

Fotók: Pintér Árpád

A borítóképen balról jobbra Vida Péter, dr. Szigethy Gábor és Dr. Lőrincz György látható