Tíz nap, hét borvidék, több mint ötven bor – Gerald Lu és Vincent Tan tanulmányútja nem csupán szakmai látogatás volt, hanem intenzív kulturális élmény is. Tokajtól Villányon át a Balatonig és Somlóig járták az országot, húsz pincészetet kerestek fel, közös főzéseken, dűlőtúrákon és mesterkurzusokon vettek részt. Arra voltunk kíváncsiak, mit visznek haza ebből az élményből, és hol látják a magyar bor helyét a világban.

Miért esett Magyarországra a választásuk és mit tudtak a magyar borokról, borkultúráról a látogatás előtt?

Gerald Lu:
Tokajt és az aszút ismertem, nagyjából a borkészítés hátterét is. Hallottam a Bikavérről és a Balatonról, és persze tudtam, hogy a magyar konyha sok paprikát használ.

Vincent Tan:
Ez már a második látogatásom volt. Tavaly a BOR 2025 – Hungarian Wine Summit miatt jártam itt, de előtte szinte csak Tokajt ismertem, illetve néhány bort Egerből és Villányból. A kép meglehetősen töredékes volt.

Beutazták szinte az egész országot. Milyen benyomásaik voltak az itt tartózkodásuk során és mi az, amit a magyar bor üzeneteként magukkal visznek?

Gerald Lu:
Nagyon erősen érződik a történelem súlya. A magyar borágazatnak sokszor kellett újrakezdenie, és ma is minden borvidéknek megvannak a maga kihívásai. Ugyanakkor lenyűgözött, hogy ezek a régiók hogyan alkalmazkodtak: megtalálták a saját hangjukat, és képesek voltak új identitást építeni úgy, hogy közben megőrizték a hagyományaikat.

Vincent Tan:
Rájöttem, mennyire sokrétű a magyar bor – mind a terroir, mind a borkészítési szemlélet szempontjából. A tokaji és villányi dűlők karaktere egészen különleges és egyedi volt. Ezt könyvből vagy kóstolón egyszerűen nem lehet megérteni, ehhez látni kell a helyet és személyesen megtapasztalni a helyi borászok előadásában.

Melyik volt a kedvenc borrégiójuk és melyik borfajták, borstílusok álltak legközelebb Önökhöz?

Gerald Lu:
Nehéz választani. Tokaj lenyűgöző, ahogy a száraz Furminttal újrapozicionálta magát. Villány inspiráló, ahogy egy nemzetközi fajtát saját stílussá formált. A Balaton és Eger pedig őszinte, büszke és nagyon „földközeli”.
Ha mégis ki kell emelnem valamit, Mád különösen megérintett. A történeteik és a küzdelmük valahogy személyesen is közel került hozzám.

Vincent Tan:
Tokaj és a Furmint nagyon közel áll a szívemhez, de végül Villányt választanám. A Cabernet Franc ott olyan karaktert idéz, ami sokszor már túl is mutat az eredeti fajtákon.

Szingapúr bár viszonylag pici, mégis kiemelten prémium borpiac. Mik az ottani trendek, milyen borokat keresnek elsősorban a fogyasztók?

Gerald Lu:
Három trend találkozik: a könnyedebb, alacsonyabb alkoholú borok, az élményalapú fogyasztás – az emberek új dolgokat akarnak felfedezni – és a csúcskategória iránti vágy. Ez több párhuzamos „mikropiacot” hoz létre. A pezsgők, az elegáns stílusú borok és a limitált tételek nagyon keresettek.

Vincent Tan:
A hangsúly az elegancián és az ételpárosíthatóságon van. A szingapúri közönség rendkívül nyitott, és sokszor meglepően tájékozott – folyamatosan új és hiteles történeteket keres.

A szingapúri gasztronómia merített a kínai, a maláj és az indiai hagyományokból is, így a visszafogott, a fűszeres és a csípős ételek is megtalálhatóak benne. Milyen magyar borok, borstílusok illenének a szingapúri konyhához?

Gerald Lu:
Száraz pezsgők, friss fehérborok egy kis maradékcukorral és élénk gyümölcsösséggelel, valamint könnyedebb, alacsony tanninú vörösek.

Vincent Tan:
A pezsgők és a száraz Furmint szerintem ideálisak – remekül ellenpontozzák az ételeket. A Szamorodni is érdekes lehet, bár a nagyon édes borok iránt világszerte csökken a kereslet.

Mit látnak esetlegesen kitörési pontnak a magyar borok számára?

Gerald Lu:
Azokat a feltörekvő piacokat, ahol fiatal, képzett és világlátott középosztály él. Nekik élményt kell adni: történeteket, embereket, személyességet. A magyar bor bátran versenyezhet a nagy nevekkel – csak láthatóvá kell válnia.

Vincent Tan:
Az erős hagyományú gasztronómiai kultúrával rendelkező, értő piacokon látom a legnagyobb lehetőséget. Úgy vélem, a magyar borok rendkívüli sokszínűsége tökéletes eszközt ad a sommelier-k kezébe ahhoz, hogy új élményeket kínáljanak, és láttuk, hogy a legjobb magyar borok felveszik a versenyt a világ csúcsboraival. Ugyanakkor mindez nagyban múlik majd azon, hogy legyenek „nagykövetei” Magyarországnak, akik elmesélik ezt a történetet – legyenek azok maguk a rendkívül megnyerő borászok, vagy olyan sommelier-k, akik személyesen is megtapasztalták ezt a vidéket.