Merre tovább, BalatonBor? – interjú a Balatoni Kör elnökével a 10. évforduló alkalmából

Évente hány palack BalatonBorral lenne elégedett, és szerinte mit kell tenni, hogy elérjék ezt a számot? Többek között erről beszélgettünk Pach Gáborral, a Balatoni Kör elnökével.

Immáron 10 éve annak, hogy a 2015-ös évjáratból forgalomba került az első BalatonBor. Hol tart a közösségi márka az induláshoz képest?

Azt hiszem, én könnyebb helyzetben vagyok, mint a BalatonBort készítő barátaim, mert nem vagyok borász. Ha ők dicsérik a BalatonBort, felmerülhet a hallgatóságban a gyanú, hogy elfogultak a saját portékájukkal. Én viszont fogyasztóként mondhatom el azt, hogy szerintem innovatív és példaértékű bort és márkát sikerült létrehozni. Tíz éve sokkal több vörösbort ittak az emberek, a rozé csillaga talán még magasabban ívelt, miközben a BalatonBort alkotó olaszrizlingre inkább alsó polcos szőlőfajtaként tekintettünk. Ehhez képest mára eljutottunk oda, hogy az emberek jó része azt gondolja: egy pohár hideg BalatonBor elfogyasztása tisztán vagy fröccsben egy árnyas fa alatt vagy a strandon a balatoni életérzés része. Egy helyi, közösségi termék jött létre, ami egyre inkább megtalálja a maga útját.

Hadd legyek az ördög ügyvédje, és hadd vitatkozzak az utolsó mondatoddal! Megnéztem az elmúlt 10 év számsorait: 2020-ban 30 balatoni borász készített BalatonBort, 2021-ben 15, tavaly 19. A palackszám az elmúlt években általában 60-80 ezer körül – szerintem – stagnált. Biztos, hogy beszélhetünk folyamatos felívelésről?

A Balatoni Kör egy egyesület, erőforrásaink igencsak korlátozottak. A marketingköltségvetésünk alapját eddig az a hozzájárulás adta, amit a termelők fizettek be a palackszámuk után. Engem 2024-ben választottak meg a Balatoni Kör elnökének, a vállalásom az volt akkor, hogy a termelők által befizetett összeget az egyesület megduplázza. Ennek is köszönhetően kicsit talán tudatosabb marketinget valósíthatunk meg, én pedig próbálok pluszpiacokat szerezni. 2025-ben lesz közösségi standunk a VeszprémFesten, a Paloznaki Jazzpikniken, és dolgozom azon, hogy a Strand Fesztiválra is bekerüljünk. Tudni kell, hogy itt nem szimpátiakérdésről van szó. BalatonBor ide vagy oda, egy balatoni fesztivál is azt a pincészetet fogja előnyben részesíteni, amelyik a legtöbb pénzzel támogatja a rendezvényt. Tízmilliókról beszélünk, ezt mi egyesületként nem engedhetjük meg magunknak. Kis lépésekben tudunk haladni.

Fotó: Pesthy Márton

Ezek szerint csak pénzkérdés az átütő siker?

Elismerem, talán nem mindig kommunikáltuk megfelelően, hogy mi is az a BalatonBor. Ki kell mondjuk: nem ezt kortyolgatva jönnek majd a nagy filozófiai fejtegetések. Egy jó ivású, tiszta, kellemes bor, ami a termékpiramis alján helyezkedik el, és arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Erre épül a hegybor, a második szint, ami kicsit kifinomultabb és jobban magán viseli a borász kézjegyét. De azt se vitassuk el, hogy mára a borászok szépen összhangba kerültek egymással, és megtanultak azonos stílusú bort készíteni. Ezzel együtt – visszatérve az előző kérdésre – szerintem sem ott tart a palackszám, ahol kellene. Remélem, 2025-ben megközelítjük a 150 ezret, és azt szeretném, hogy három éven belül ezt is megduplázzuk. Azt gondolom, az már látható mennyiség lenne.

Pach Gábor, a Balatoni Kör elnöke (Fotó: Dancsecs Ferenc)

A borászok is partnerek ebben? A BalatonBoron mégiscsak az ő nevük szerepel kisebb betűvel.

Természetesen sok múlik azon, hogy a balatoni borásztársadalom mennyire hisz a márkában, mennyire azonosul vele. Minden közösségi kezdeményezésnél hátrébb kerül az ego a rangsorban. Mindazonáltal jelzésértékű, hogy minden évben csatlakoznak új pincészetek, illetve hogy nagy pincészetek is készítenek BalatonBort. A kis, kezdő borászatoknál szerintem még egyértelműbb a helyzet: én a helyükben biztos beállnék a közös ernyő alá, és onnan kezdenék márkát építeni. És ha már márkaépítés: nagy segítségünkre van ebben a Pannon Egyetem, ahol az egyetem bora minden évben a BalatonBorok közül kerül ki. Szintén fontos, megerősítő visszajelzés mindannyiunk számára, hogy a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 kísérőrendezvényein a kormányzati és az állami borturisztikai képviselők egyöntetűen dicsértek minket, és elmondták, hogy milyen jól végezzük a dolgunkat. Persze ezen túl is örömmel veszünk minden támogatást, mert márkát építeni alulról, kevés erőforrásból roppant nehéz.

A borpiramisok általában három szintből állnak. A BalatonBor és a hegybor már megszületett, de lesz-e harmadik szint?

Igen, a dűlőbor, ehhez azonban meg kell szilárdítani az alapokat. Úgy vélem, jó ütemben bővültünk, jókor hoztuk be a hegybort, de most kell egy kis idő, hogy az is megerősödjön. Márciusban tartottunk Tihanyban egy portfólióbemutatót, ahova meghívtunk több száz tó körüli vendéglátóst. Érdekes volt látni, hogy még igenis szükség van ilyen eseményekre. Ismerjük egymást, mégsem jön automatikusan, hogy működjünk együtt.

Fotó: Pesthy Márton

Pedig a vendéglátóhelyeknek biztosan nem kell tízmilliókat fizetni, mint a fesztiváloknak, hogy felkerüljön az ember a borlapra.

Nyilván vannak érdekellentétek. Egy balatoni borász, aki nem készít BalatonBort, miért mondaná a vendéglátós partnerének, hogy vegye fel a szomszédja BalatonBorát is a borlapra, mert az egy jó sztori. De szintén fontos a megfelelő logisztikai háttér. Szerintem ez lesz a következő, amelyben nagyot léphetünk előre. Hamarosan lesz olyan disztribútorunk, aki az egész Balatont ki tudja szolgálni, és nála négy-hat termelő BalatonBora mindig rendelhető lesz.

Hol szeretnéd látni a BalatonBort újabb 10 év múlva? Mivel lennél elégedett?

Addigra jó lenne elérni az 500 ezer palackot, és örülnék, ha az összes balatoni strandon lenne legalább egy egység, az összes településen pedig három-öt étterem, ahol kínálnak BalatonBort. De legjobban azt szeretném, ha 10 év múlva kimondanánk, hogy BalatonBor, mindenkinek egy nagy mosoly jelenne meg az arcán.

Borítókép: Magyar Bormarketing Ügynökség

Fotók: Pesthy Márton és Dancses Ferenc