A borvidékről

Mint minden pannóniai bortájunkon, Somlón is vannak római előzményei a borászkodásnak, de ezeknek nincs kontinuitása, a dokumentált és releváns borkészítés Szent Istvánnal kezdődik, aki a Torna-patak mellett bencés apácamonostort alapít, szőlőterületeket adományozva a szerzetesnőknek. IV. Béla francia vallon szőlőtermesztőket telepít be, a vásárhelyi oldalt leánya, Margit és apácatársai kapják meg. A hegyen a századok folyamán az apácakolostor mellett egyebek között helyi szőlőbirtokos parasztok, mezővárosi polgárok, extraneusok, a zirci és pannonhalmi egyházi rendek és főúri családok szereznek birtokot, a legnevesebbek az Esterházyak és a Zichyk. A békeidőkben hegybírók, hegymesterek és szőlőpásztorok vigyázzák a rendet, 1629-ben, 1752-ben, majd 1868-ban eredetvédelmi, minőségbiztosító, illetve a napszámosok kötelmeit rögzítő és környezetvédő regulák születnek.

Az 1888-ban betörő filoxéra tönkreteszi a szőlőt és művelőit, a Somló nehezen tér magához, mire újra elindulna valami, jönnek a háborúk, a „felszabadulás” és az 1946-os államosítás-téeszesítés, 652 holdat osztanak szét, illetve Állami Gazdaságot szerveznek. A régió iparosodása viszonylagos jólétet biztosít a térség falvainak, de a korszak Somlót, a világ egyik legjobb termőtáját és borászati ékkövét kis, 200-400 négyszögöles hétvégi telkekre szabdalja az ajkai és várpalotai bányászok, kohászok és munkások számára.

Az újabb modernizációs kísérletek jele az 1987-s hegytörvény, mely szó szerint vesz át részeket a korábbi, 1752-es és 1866-os regulákból, ennek mintegy folytatása az 1998-99-es hegyszabályzat és a 2002-2003-as Védett Eredetű Bor-szabályzat, melyek lényegében mind a minőséget próbálják garantálni. A rendszerváltást követően az ÁG a KGST-piac elvesztése következtében szétesik, fejlődésnek indul néhány kis családi műhely, elsőként ezekben fogalmazódik újra a hagyományos somlói borkép. Az ezredfordulót követően ezt a régi-új borképet gazdagítják néhány újabb szereplő törekvései is.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A Somló-hegy csonkakúpja 431 méter magasan emelkedik ki a sík Marcal-medencéből, 1997 óta a borvidékhez tartozik a Ság-hegy és a Kis-Somlyó is. A borvidék termőterülete ma 453 hektár, az évi napfénytartam 1950-2000 óra között változik. A sokéves átlagban lehulló csapadék 650-700 mm. A Somló tanúhegy, azaz magányosan álldogáló, igazából egyik hegységhez sem köthető bazalt csonkakúp, mely a harmadkori Pannon-tenger kiszáradását követően megélénkülő vulkanikus aktivitás, illetve a tájnak ezt követő, térszint süllyedést okozó kopása, a szelek és vizek felszínromboló munkája során keletkezett. Fontos és jellemző sajátság, hogy kicsit Szekszárdhoz hasonlatosan Somlón sincsenek a dűlők között olyan éles különbségek, mint Tokajban, ahol minden dűlőnek más a talaja, sőt, a talaj a dűlőkön belül is szignifikánsan változhat. Itt a hegy inkább egy tömbből faragott, a löszös-homokos-agyagos foltok kicsik, a dűlőneveknek jellemzően helymeghatározó funkciója van, nem az egyes dűlők közti talajtani különbségeket jelölik (tehát pl. az Szent Ilona dűlőnél van a Szent-Ilona kápolna, a Szent Márton-dűlőnél a Szent Márton kápolna, a Sédi-dűlőnél a Séd forrás, stb.).

A dűlő minőségét egyrészt inkább a fekvés határozza meg, minőségben és potenciálban az adja a különbséget, hogy egy dűlő déli-délnyugati (somlóvásárhelyi és somlójenői), netán északi-északkeleti (somlószőlősi és dobai) fekvésű-e.

Termőhelyek és eredetvédelem

TERMŐHELYEK

A főbb termőhelyek a Grófi-dűlő, az Arany-hegy, a Séd-dűlő, az Apátsági-dűlő és a Szent Mártonnak egy része, főleg a keleti oldal és a déli karéj, a Báró-tag pedig a felértékelődő északi részen van. A dűlő minőségét egyrészt inkább a fekvés határozza meg, minőségben és potenciálban az adja a különbséget, hogy egy dűlő déli-délnyugati (somlóvásárhelyi és somlójenői), netán északi-északkeleti, (somlószőlősi és dobai) fekvésű-e. Mint ismeretes, Somló azon kevés honi bortájaink egyike, ahol a hegy északi és észak-keleti oldalán is vannak termő dűlők.

A déli részeken magasabbak a cukorfokok és magasak a savak is. A tankönyvi somlói ezért innen fakad, a déli rész közepe legjobb rész, a hagyományos somlói ízképet festő műhelyeknek a délnyugati-déli-délkeleti részeken vannak az ültetvényeik. A borminőség szempontjából az ültetvény vertikális elhelyezkedése is meghatározó. Az ültetvények zömmel a 170 és 350 méter tengerszint feletti magasságokban terülnek el. Alul a síkba simuló szoknyát és az enyhén lejtő palástot maximum 300 méterig kavicsos homok és homokos-löszös agyag fedi, valamint barna erdőtalaj és nyirok, a sík rész a reduktív tömegborok szintje. 3-400 méter között emelkedik a szürkés-feketés nefelinbazanitból készült csonkakúp, melyen minél feljebb megyünk, annál inkább a hőtároló kő a meghatározó.

Középen, 200-250 méteren a kukoricabazalt (murnya vagy srét) a jellemző, ez az (egyebek közt augitot, földpátot, magnetitet, és olivint) tartalmazó málló és hőtároló bazalt a somlói termőtalaj lényege, a bor legfőbb jellegadója. Azokon a dűlőkön, ahol több évszázada folyik a szőlőművelés, a talaj jellemzően lepusztult, a művelés az anyakőzet szintjén zajlik, ezért fontos, hogy ez a felszín mennyire aprózódott-málladékos. A srét mállik, ezért a szőlő könnyebben áttöri és gyökereivel mélyre kapaszkodik. A főzóna alatt inkább a korai (sárfehér, tramini), fentebb inkább a késői érésű fajtákat (furmint, hárslevelű) látjuk. A hegytetőn salakos bazalt és mindenféle lávadarabok hevernek.

EREDETVÉDELEM

Amikor Somlóról beszélünk az eredetvédelemben, esetleg lehet konfúz érzésünk. 2012-ben ugyanis a borvidék Nagy-Somlói és Somlói néven is készített szabályozást (OEM-et), amelynek legfőbb különbsége az volt, hogy az előbbi az egész borvidékre vonatkozott, beleértve a Kis-Somlyót és a Ság-hegyet (és persze a Somlót) is, míg az utóbbi kizárólag Somló hegyének termékleírása volt. Ezen felül a borvidéki szabályozás engedte a fehérborok mellett a rozé, a vörös, a dűlős borok, valamint a pezsgő készítését is, ugyanakkor a Somló OEM csak a fehéret és a dűlőst, sőt előbbit szigorúbb terméskorlátozás mellett. Mindkét OEM ugyanakkor azonos tartalommal határolta le a dűlőket, szám szerint 17-et, amelyből egy, a Báró-tag két településhez tartozik (Doba és Somlószőlős).

2024-ig nem is volt a fentiekben változás, ekkor azonban a borvidék a két OEM-et összevonta Somló OEM név alatt, a Nagy-Somló elnevezés így megszűnt. Nagyban megváltoztatta a termékleírás a bortípusokat is. Az alaptípusok és a pezsgő maradt, bevezetésre került viszont a narancsbor. A dűlős borok kategóriája megszűnt, de ez nem jelenti a dűlők feltüntetésének tilalmát, ugyanakkor bevezették a superior borkategóriát, amelynek viszont hasonló alap paraméterekkel kell rendelkeznie, mint a hajdani dűlős bor. A superior viszont jó pár egyéb feltételnek is meg kell feleljen: Egyfelől csak a somlói hagyományos fajták és azok házasításai engedélyezettek (furmint, hárslevelű, juhfark, olaszrizling), másfelől kizárólag hivatalos organikus (vagy átállás alatt lévő) szőlőterületről származhat. A tétel felének pedig legalább 5 hónapos hordós vagy amforás érlelésen kell átesnie. Külön érdekesség, hogy engedélyezték az évjáratok házasítását, ez esetben viszont ilyen jelölést nem is lehet feltüntetni.