A borvidékről

Vannak olyan területei az országnak, ahonnan az előkerült római leleteket több borvidék is örömmel vallja a magáénak. Így van ez a mai Zala megye területéről (Cserszegtomaj mellől) előkerült római korsóval is, melyen a „Da Bibere” vagyis „Adj innom” latin felirat díszeleg. A következő jelentős és egyértelmű feljegyzés a zalai borokról 1288-ból származik.

A törökök kiűzését követően megindult a szőlőhegyek újjáélesztése, ezt az időszakot írta meg Bél Mátyás, akinek Zala megyei írásai kiadatlanok maradtak. Később Vályi András leírásaiban (1796) találkozhatunk több zalai bortermő hely említésével, köztük Tormafölde, Csörnyeföld (Csernye földgye) és Vindornya-Szőllős leírásával. A karosi gazdák 1777-ben szerveződtek hegyközségbe, melynek életét 33 pontból álló szabályrendelet határozta meg. 1873-ban a nagykanizsai járásban 23 településen folyt szőlő- és bortermelés.

A filoxéra alatt majdnem teljesen eltűnt a szőlő, és a területeket jórészt csemegeszőlő telepítették újjá. Ebben az időszakban jelent meg az 1893-as bortörvény, amely két részre osztotta Zala vármegye szőlőterületeit. Egyrészt a Badacsonyi, másfelől a Balatonmelléki borvidékre, ez utóbbihoz tartozott a mai borvidék jelentős hányada. 1941-ben a legtöbb zalai termőhely elveszítette borvidéki besorolását és csemegeszőlő-termelő körzeti besorolást kaptak.

A borvidék újraszervezése egybeesik a hegyközségi rendszer újraszervezésével. 1994-ben Nagyrada, Pakod-Zalabér, Pogányvár, Szentgyörgyvár, Zalakaros és Zalaszentgrót területét újra bortermőhelyként jegyezték be, és megalakultak rajtuk a hegyközségek, melyek a Balatonmelléki borvidékhez hez csatlakoztak. 1997-ben a hat zalai hegyközség kérelmet nyújtott be, amelyben a borvidéki besorolás visszaállítását szorgalmazták. Még ebben az évben létrejött a Zalai borvidék, kiegészülve a homokkomáromi, letenyei és muraszemenyei területekkel.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A borvidék leegyszerűsítve a Zalai-dombság lejtőin található, de ha egy kicsit tüzetesebben is megvizsgáljuk a térképet, rögtön szembetűnik, hogy ennél mennyivel bonyolultabb a helyzet. A Zalai-dombság ugyanis több részre tagolható táj, melyet északon a Zala-völgy határol, délen a Mura-folyó majd a Dráva, keleten a Keszthelyi-hegység és a Balaton, míg nyugaton az országhatár, pontosabban a Mura-völgyi-sík. A szőlők ezen a viszonylag nagy területen szétszórtan helyezkednek el, de a borvidék egy kis szeglete átnyúlik a Keszthelyi-hegységbe is.

Éghajlatilag a vidék az egyik legcsapadékosabb tájunk (750-800 mm évente), a hőmérsékleti viszonyok a hazai átlagnál kiegyenlítettebbek, köszönhetően a beáramló atlanti légtömegeknek. Az éves napfénytartamot (1900-2000 óra) jelentősen befolyásolja a csapadék, pontosabban a felhőzet mennyisége, így ez az érték az azonos szélességi körön fekvő hazai területekhez viszonyítva alacsonynak számít.

Termőhelyek és Eredetvédelem

TERMŐHELYEK

Vindornyaszőlős, Vindornyalak és Zalaszántó szőlői nem a dombvidéken, hanem a Keszthelyi-hegység egyik észak-nyugati nyúlványának (Kovácsi-hegycsoport) déli lejtőin helyezkednek el, javarészt bazalt alapkőzetre települt talajokon. Zalaszentgrót, Zalabér, Pakod, Bérbaltavár és Szentgyörgyvár szőlői már a Zalai-dombság egyik kistájának, a Zalavári-hátnak lejtőin fekszenek, javarészt löszre települt talajokon. Sármellék – szintén borvidéki település – ellenben a Zala völgyében fekszik. Bak település az egyetlen a borvidéken, amely földrajzi értelemben a Göcsejben található. A talajok itt főként vályogra és agyagra, valamint kavicsos-vályogos törmeléktakaróra települtek. Dióskál, Egeraracsa, Zalaszabar, Orosztony, Nagyrada, Garabonc, Zalakaros, Galambok, Nagykanizsa és Miháld szőlőterületei a következő kistájon, a Zalaapáti-háton találhatóak. A talajok főként jégkorszaki vályogra, helyenként löszre és löszös üledékre települtek. A Zalaapáti-háttól a Principáliscsatorna választja el az Egerszeg-Letenyei dombságot, ahol Söjtör, Magyarszerdahely, Homokkomárom, Eszteregnye, Rigyác, Valkonya, Becsehely, Letenye, Zajk, Murarátka, Muraszemenye, Csörnyeföld, Dobri, Tormafölde és Szécsi sziget szőlői terülnek el. A talajok főként vályogra és löszre települtek, de Homokkomárom térségében futóhomok dombok is találhatóak

A felsorolásból eddig kimaradt két település, Kerkateskánd és Lenti szőlői már a Kerka-vidékhez tartoznak. A Nagy-Tenke (332 m) és a Lenti-hegy (262 m) megbillent pannon kori kavicstakaróval fedett rögök, a Lendvai-hegy részei, ahol a hegylábakra folyóvízi üledéksor (kavics, homok) rétegződött. Érdemes még megemlíteni – bár nem hivatalos dűlő – a Pogányvárt, amely Dióskál és Orosztony határában található, itt főleg löszre települtek a szőlők.

A borvidék Muramenti körzetéből 2021-ben jött létre az önálló Mura/Murai termékleírás, amely Letenye határában kettő (Öreg-hegy, Julián-hegy), Tormafölde határában kettő (Lakosi-hegy, Szent János-hegy) és Csörnyeföld határában öt dűlőt (Dalánc, Izsó-völgy, Kövecs-hegy, Pál-hegy, Vörcsöki-hegy) és egy aldűlőt (Új-hegy) említ. A terület egy 165-240 méter magasságban elterülő, északkelet-délnyugat irányban elnyúló dombhát, amelynek a déli oldala legyezőszerűen terül el és nyílik ki a Mura völgyére. A barna erdőtalaj pannon agyagra települt, ezáltal a terület vízháztartása még az aszályos években is kitűnő. A síkság felől pedig ez a domboldal kapja a legtöbb párát (köszönhetően a Murának és a Kerkának) valamint a legtöbb meleget is. A Kövecs-hegy szintén a Murára tekint, a falu határában található, 159-175 méter tengerszint feletti magasságban, délnyugati lejtéssel.

EREDETVÉDELEM

A 2012-es induláskor a borvidék nem hozott a bortörvény előírásainál szigorúbb szabályokat, a fajtaválasztékot is szélesen tartotta, illetve dűlőket sem határolt le. 2021-ben viszont  létrejött a Mura OEM, amely nyolc települést, valamint öt dűlőt határolt le a borvidékinél szigorúbb készítési feltételek mellett.