Szerző: dr. Mészáros Gabriella Fotós: Pintér Árpád
A Balaton déli partján, Somogy megye északi részén fekszik, Balatonszabaditól Balatonberényig, dél felé Kaposkeresztúr vonaláig húzódik. Szintén ehhez a borvidékhez tartozik a Balatonkeresztúrtól délre fekvő Kéthely és Marcali körül elterülő szőlővidék. A jelenlegi szabályozás szerint a Balatonboglári borvidék az alábbi településekre terjed ki: Andocs, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonendréd, Balatonkeresztúr, Balatonlelle, Balatonszemes, Karád, Kéthely, Kőrőshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visznek és Zamárdi. A 9984 ha területéből 8156 ha az I. osztályba sorolható szőlők nagysága. Termő szőlő ma 3165 ha.
A Balatonboglári borvidék történetét nyomozva, korai feljegyzések alapján tudjuk, hogy kezdetben nem nagyon tettek különbséget a Balaton északi és déli partvidékének borai között. Így például már a XIV. században „balatoni borokat” termeltek a Veszprémi püspökség Balaton déli partján elterülő szőlőbirtokain.
A török időkben terjedt el itt a vörösborok készítéséhez felhasznált kékszőlő, amely egészen a filoxéravészig domináns volt a vidéken. A XIX. század végén a Balaton déli partját bortermő körzetekre osztották, amelyek közül a kéthelyi körzet a Kis-Balaton és a Nagyberek között terült el és főként vörösbort adott. Balatonkeresztúr és Balatonszárszó között húzódott a főként siller borokat termelő somogyi homokszőlők területe. A Szárszótól Kilitiig terjedő körzetben szintén siller borokat, míg Siófok és Balatonfőkajár között vegyesen fehér és vörösborokat készítettek.
A filoxéra Magyarországon 1875 és 1895 között a szőlőültetvények (és velük együtt az ősi fajták) kétharmadát elpusztította. A század végén tehát a Balaton vidékén is megjelent a filoxéra, és egyedül Badacsony hegyén sikerült a nagyobb veszteséget szénkénegezéssel megelőzni. Az állam nagy erőfeszítéseket tett a filoxéra okozta kár enyhítésére: kölcsönöket biztosított az újratelepítéshez, megszervezte a gazdák felvilágosítását, új bortermő helyek kialakítását szorgalmazta, amelyek homoktalajuk miatt immunisak voltak a filoxérával szemben. Ilyen terület volt a Balaton somogyi partján 1891-ben létesített Máriatelep, amelynek területét gróf Festetics Tasziló által felajánlott 800 kilohektárnyi legelő biztosította, melyből az állam 300 kilohektárnyit ki is jelölt telepítésre. Máriatelep fő fajtái az olaszrizling, a zöldszilváni, ezerjó és nagyburgundi lettek. A filoxéravész után tehát errefelé zömmel a fehérszőlő telepítés vált uralkodóvá. Részben a tihanyi bencés uradalomban, részben az egykori Festetics birtokon virágzó szőlő- és borkultúra alakult ki. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette.
A szocializmus évtizedeiben a Balatonboglári Pincegazdaság irányította a táj szőlőtermesztését és bortermelését, saját és felvásárolt tételeket palackozva. A 80-as évek végére már tág termékspektrumot dolgozott ki, melyben az exportra szánt, kis tételben készített boroktól az igénytelen tömegborokig, sőt az olcsó „tömeg-pezsgőig” nagyon sokfajta tétel szerepelt.
Talaja agyagos-homokos üledék - melynek eredete a Pannon tenger által borított rétegekre vezethető vissza, és később lösz takarta. Ezen telepedett meg a szőlőtermesztésnek ma jó alapot nyújtó lejtőlösz és vályogtalaj. Önálló iskolázásban ma a szőlőskislaki, szőlősgyöröki, gyugyi, Körös-hegyi, Sinai-hegyi, Jánoshegyi, stb. borokat ismerhetjük, de vélhetően a következő években még több dűlő is feliratkozik majd a sorba.
Két jellemző alapkőzet a Balatonboglári borvidékről
Balatonboglár klímája enyhének, bizonyos években kifejezetten melegnek mondható. A napsütéses órák száma átlagosan eléri az évi 1950-2000 órát, az átlagos csapadékmennyiség 600-800 mm között van. Nem jellemzőek a kiugróan magas vagy alacsony hőmérsékleti értékek, így az évjáratok közötti ingadozás viszonylag csekély.
A borvidék hagyományosan mind fehér- mind vörösbort adó szőlőknek kedvelt termőhelye volt, mára a fehérszőlők aránya nagyobb. Chardonnay, Irsai Olivér, királyleányka, olaszrizling, rajnai rizling, zöldveltelini terem a legnagyobb területen, a kékszőlők között a merlot-nak és a cabernet sauvignonnak a legnagyobb az aránya, pinot noir, kékfrankos és zweigelt követi. Az itt termő borok stílusa és minősége talán nagyobb mértékben függ a termesztésmódtól és a hozamoktól, mint más borvidéken. Fehér- és vörösborban egyaránt találunk üde, könnyű, egy-nyári borokat szép savakkal és jó gyümölcsösséggel (pl. királyleányka fajtából), ugyanakkor kifejezetten nehéz, fahordós érlelést is megkívánó, magas alkoholtartalmú, koncentrált fehér- és vörösborok is születnek a borvidéken. Ugyan a terület a Balaton partjának közelében fekszik, mégsem volt az elmúlt századokban annyira meghatározó itt a fehérbor, mint az északi parton. Ennek a magyarázata a talajban és a szekszárdihoz sokban hasonló klímában keresendő. A löszön termett borok kedvessége itt is sokszor visszaköszön a pohárból. Néhol lenyűgöző izgalmakkal teli szőlőültetvények között sétálhatunk, magas löszfalak jelzik a sok helyen mésszel kevert talajokat. A szőlő szereti ezt a tájat, jó szerkezettel és selymes textúrával hálálja meg a gondos munkát. A fehérborok között meglehetősen sok a reduktív, könnyed bor. Gyümölcsös, illatokban, aromákban gazdag, könnyű, karcsú fehérboraikat az egyszerűbb kategóriában inkább lágy savak jellemzik, míg a komplexebb fehérborok palettáján hallatlanul elegáns, játékos savösszetételű pinot blanc-okat, királyleánykákat, chardonnay-kat találunk. Kellemes, könnyű, száraz Irsai Olivér és szürkebarát is kerül ki erről a borvidékről. A vidék lágy, közepes tannintartalmú, meleg árnyalatú vörösborait azok is bátran fogyaszthatják, akik nem barátai a nagyon vaskos boroknak. Évek óta a piacon van azonban egy olyan testesebb - mégis elegáns - tanninosabb vörösbor-választék is, elsősorban cabernet sauvignon szőlőből, amely megmutatja az ebben a vidékben (no meg az illető borászokban) megbújó rejtett értékeket. Viszonylag sok rosé és remek pezsgőalapborok is teremnek a tájon.
Terroirhű borok Tállyáról, amelyekre Ausztriától Amerikáig odafigyelnek
Befejeződött a Hungarian Wine Summit, hazánk legnagyobb nemzetközi boros találkozója
Büszke vagyok arra, amit eddig elértem - beszélgetés Szarka Dénes mádi borásszal
32 éve a magyar bor szolgálatában
