Területe és elhelyezkedése

A Pécsi borvidék a Baranyai-dombság, a Mecsek és a Mórágyi-rög déli lejtőin terül el. Alapvetően két párhuzamos, nyugat-keleti csapású zóna alkotja, amelyek közül az északi Szigetvártól Mecseknádasdig, a déli Keszü községtől egészen a Dunáig, Mohács városáig húzódik.

A Pécsi borvidék teljes termőterülete 6998 ha, amelyből 6416 ha az I. osztályú kategóriába sorolható. Megdöbbentő, hogy ennek a magas kvalifikációjú területnek mindössze 700 ha-ja jelenti most a termő szőlőt.

Teljes termőterület nagyjából 556 ha, ebből a fehérfajták több, mint 444 ha, a kékszőlők kb. 112 ha nagyságú területet foglalnak el.

A borvidék települései: Babarc, Bár, Boda, Bóly, Cserkút, Dunaszekcső, Hásságy, Helesfa, Hosszúhetény, Ivánbattyán, Keszü, Kisjakabfalva, Kiskassa, Kispeterd, Kővágószőlős, Kővágótöttös, Lánycsók, Magyarszék, Máriakéménd, Mecseknádasd, Mohács, Monyoród, Mozsgó, Nagypeterd, Nagynyárád, Nyugotszenterzsébet, Olasz, Pécs, Pécsvárad, Somberek, Szajk, Szederkény, Szemely, Szigetvár, Versend

Története

A bortermelés kezdetei ezen a tájon ugyan csak a római korra nyúlnak vissza, de a népvándorlás viharait követően is fennmaradt a bortermelés, amint azt egy, a Karoling korból származó okirat is igazolja. Eszerint Arnulf frank király 890-ben megerősítette Wittmar salzburgi érseket, a pécsi szőlők birtokában.

1015-ben Szent István király már 110 szőlőművessel és 6 kádárral ajándékozta meg a pécsváradi apátságot. A középkor során a még rómaiak által elnevezett Pécs városához tartozó Mons Aureus (a mai Aranyhegy) Tettye, Donatus-, Deindol-, Makár-hegyek voltak a leghíresebb szőlőskertek.

1694-ben Baranya megye önálló címert kapott, amiben szőlő is látható. Ez valószínűleg a „heveng”-et ábrázolja. A heveng úgy készült, hogy ősszel erős kökényágakra érett fürtöket aggattak, hogy betöppedjen és eltartható legyen. Valószínűleg erre az időre esik a pécsi káptalannak az a törekvése, hogy Mecsekalján a tokajihoz hasonló aszút készítsenek. Tokaji vesszőt, sőt még tokaji földet is hozattak nem tudva, hogy a klíma nem alkalmas az aszúképződésre. Valószínűleg ekkor került e borvidékre a furmint, mint fajta. A XVIII. században főként Szentmiklósra telepítették ezt a szőlőfajtát. A vidék furmintja még a XX. század második felében is készült, magas cukortartalommal került szüretelésre, alkoholtartalma 13,5% körül volt.

1830-35-ös évek forradalmi változást hoztak: megjelentek az ültetvényekben a karók, az addigi gyalogművelés helyett. A külföldi és az egyre igényesebbé váló belföldi piac egyre nagyobb és magasabb szintű termelést követelt meg. Ekkor és ezért hozatta be a pécsi káptalan saját használatára az azóta pécsi specialitássá vált fajtát, az osztrák eredetű cirfandlit. A XIX. század végén a filoxéra a szőlő 80%-át kipusztította. Az új telepítések ellenére a borvidék azóta sem tudta visszanyerni korábbi rangját, főleg a palackozott borok tekintetében ma szinte ismeretlen a borivó nagyközönség előtt. Korábban a Villányi borvidékkel összevonva képezett borvidéket. Önálló borvidékként a XX. század második felében került elkülönítésre.

1997-ben a borvidék területét több községgel bővítették. Korábban kadarka bora volt a leggyakoribb, de a XX. századra már hagyományosan fehérbor termelő vidékké vált. Sajátos, az ország más részein alig megtalálható szőlőfajtája a cirfandli.

Talajadottságai

Vörös homokkő, dolomit-mészkő, melyre lazább homok, agyag, mészkő települt. A baranyai dombvidék lejtőit laza homok és lösz építi fel.

Két jellemző kőzet a Pécsi Borvidékből

Éghajlata

A Pécsi borvidék hazánk szubmediterrán jellegű, legmele­gebb, leghosszabb tenyészidejű borvidéke. Éghajlata csak a Villányi-hegységéhez hasonlítható. A forró és napsütéses nyarat általában enyhe tél követi, ritka fagyokkal. A déli lejtőket az északi szelektől a Mecsek hegylánca védi. A legvédettebb helyek mikroklímáján még a fügefa is megél és gyümölcsöt is hoz! A csapadék mennyisége kevés, vízben szegény terület.

Szőlőfajták és borstílusok

Ajánlott fehér fajtái a chardonnay, Irsai Olivér, cirfandli, olaszrizling, zöldveltelini, sárgamuskotály, a kékszőlő-fajták közül a kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc és a merlot.

A meleg éghajlatnak és a kevés csapadéknak köszönhetően a vidék borai általában testesek, gyakran magas cukor- és alkoholtartalmúak. A viszonylag magas cukortartalmat lágy savak egész palettája kíséri, így biztosítva a bor belső egyensúlyát. Gyakori a gazdag fűszeresség a borvidék boraiban. A gyakori savhiány miatt viszont a Mecsekalja borai nehezen eltarthatók, viszonylag gyorsan öregszenek.

Ma már kevesen termesztenek cirfandlit. A fajta Ausztriából származik. Jellegzetesen mezei virág illatú, sokrétegű, fűszeres aromatikájú bor. Sokszor magas cukortartalommal iskolázták, de termesztése a mai viszonyok között sokak szerint olyan nehézkes, amivel kevesen kívánnak megbirkózni. Sokan emlékeznek még ezekre a buján fűszeres borokra, aminek termőterületéből mára sajnos nagyon kevés maradt fenn.

Az elmúlt mintegy másfél évtized emlékezetes pécsi borai szinte kivétel nélkül kékszőlőkből készültek. Ezek közül egyértelműen a cabernet sauvignon, franc vagy éppen pinot noir, kékfrankos alapú borok tűntek ki leginkább. Mohács környéke is inkább a vörösboraiért keresett, a mennyiségi listát azonban így is az olaszrizling vezeti. Érlelhetőségüknek savaik szolidsága szab határt.