A borvidékről
Termőhelyek és Eredetvédelem
A borvidékről
Már az első mondatból látni lehet majd a fentebb vázolt hasonlóságot: A Pécsi borvidéken a szőlőművelés eredete a rómaiakig nyúlik vissza, ami a szerémségi származású Probus császárnak köszönhető, aki feloldotta a provinciákban a szőlőtelepítési tilalmat. A Római Birodalom hanyatlása után az avarok folytatták a szőlészkedést, így a honfoglaló magyarság fejlett szőlőművelést és borkészítést talált, és folytatott. Ezt több feljegyzés is tanúsítja, például Pécsváradi Apátság alapítólevele is.
Árpád-ház uralkodása alatt a külföldről érkezett szerzetesek foglalkoztak a borkészítéssel, Pécsen is léteznek ilyen emlékek a 16. századból. A török időkben előtérbe kerül a vörösbor-termelés, a menekülő délvidéki népek magukkal hozzák a kadarkát, és a hozzá kapcsolódó héjon erjesztéses kultúrát.
A középkorban a Mecsek lejtőinek már dűlőnevek is dukáltak (Daindolok, Aranyhegy, Makár, Bálics, Donátus, Tettye), a korabeli potentátok pedig versenyeztek a jelentős jövedelmet hozó borkimérések jogáért. A Rákóczi szabadságharc bukása után a császár német telepeseknek adományozta az elnéptelenedett falvakat. Ők a kadarka művelése mellett behozták saját fajtáikat is. 1780-ban Mária Terézia Pécsnek szabad királyi város rangot adományozott, ennek nyomán az összes kocsma is a város tulajdonába került.
A filoxéravész (1887-93) alatt Baranyában is kipusztult az egész szőlőterület, de az újratelepítés alatt újból előtérbe kerülnek a fehérbort adó fajták. A szőlő-rekonstrukció érdekében Pécs városa 1888-ban amerikai szőlőtelepet, 1892-ben a Pécsi Szőlészeti és Borászati Felügyelőséget, 1896-ban vincellériskolát hoz létre. 1893. XXIII. törvénycikk végrehajtási rendeletében a jelenlegi Pécsi borvidéket még a „Villány-pécsi borvidék” részeként említik. A háború után a Pécsi borvidék a Villányitól, egyúttal 1949-ben létrehozzák Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Pécsi Kísérleti Telepét, amely fontos bázisa lett a térség szőlőtermesztésének.
Az azóta eltelt időben a borvidék megállás nélkül kereste arcát, karakterét, de egyelőre úgy tűnik, hogy csupán néhány borászatnak sikerült kiemelkednie a láthatatlanságból. A Pécsi Egyetemi Borbirtok (a korábbi kutatóintézet) viszont szemmel láthatóan friss szemlélettel igyekszik kiaknázni minden lehetőséget.
TERMÉSZETFÖLDRAJZ
A Mecsek és a Tolna-Baranyai dombság Magyarország legdélibb területei közé tartoznak. A Pécsi borvidék Baranya megyében a 600 méter fölé magasodó, kelet-nyugati irányú Mecsek hegység déli, dél-keleti kitettségű oldalain, a Szederkény és Mohács környéki dombok hasonló kitettségű lejtőin és fennsíkjain, valamint a Zselic délkeleti részén található. A borvidék kelet-nyugati irányban a Duna partján lévő Dunaszekcsőtől egészen a Somogy határán lévő Szigetvárig nyúlik el mintegy 80 kilométer hosszan.
A Mecsek hűvöse természetesen jelentősen hatással van a klimatikus adottságokra, klímája mégis szubmediterrán jellegű. Enyhe a tél, a melegebb időjárás pedig egész évben folytatódik. A Mecsek egyfelől meggátolja a hideg áramlását, másfelől a lefelé áramló légmozgás jótékony hatással van a szőlőterületek egészségére. Szólni kell még a napsütéses órák számáról, amely itt, Baranyában a legmagasabb az országban, 2000-2100 óra. Az éves csapadékmennyiség 500-600 mm között alakul, amelynek megoszlása sokéves átlagban jó, az utóbbi évtizedben egyre szélsőségesebb képet mutat. Jellemző a nyugati áramlás, ugyanakkor egyes években a dél-nyugati frontok sok csapadékot is képesek hozni.
A talajszerkezet a borvidék viszonylag nagy kiterjedtsége miatt változatos. A Tolna-Baranyai dombságra eső területeken az agyagbemosódásos barna erdőtalajok a jellemzőek és csak kisebb részeken fordulnak elő rendzinák, csernozjom barna erdőtalajok, csernozjomok. A Mecsekben ugyanakkor a fő talajképző a pannon-tengeri üledék, de a magasabb területeken előfordul a triász mészkő, permi homokkő és agyagpala is. A Szigetvári és a Versendi körzetben ugyanakkor a lösz az uralkodó.
Termőhelyek és eredetvédelem
TERMŐHELYEK
A Pécsi borvidék termékleírásában nem határoztak meg dűlőket. Mivel a borvidék keleti és nyugati oldala között 80 km a távolság, a termőhelyek között markáns különbségek is lehetnek.
A borvidék legkeletibb oldala Mohács és környéke, ezt Versendi körzetnek hívják. Mohács szőlőhegye látványos, hiszen az 56-os útról jól látni a kis parcellákat, ahol láthatóan nem, vagy csak alig folyik árutermelő borászkodás. Itt található a borvidék eddig egyetlen a címkén is feltüntetett dűlője, a Csencsevár, igaz, a termékleírásba még nem került be. Összesen mintegy 70-80 hektár a termő szőlő, a kitettség ideális dél-keleti, a Duna közelsége kiegyenlítő hatású. A terület talaja vastag lösz, hasonlóan a pár kilométerrel odébb lévő Bólyhoz, ahol a pincesor látványa is bizonyítja a korbeli jelentős szőlőművelést. Itt a területek inkább a sík vidékeken terülnek el.
Pécs városa körül hajdan komoly szőlőterületek voltak, ezek némelyike, főleg a keleti oldalon ma is látható. A város nyugati oldalán érdemes feltekinteni a hegyre, ahol anakronisztikus módon 25 hektár szőlő látványa fogadja az embert, nem véletlenül: ez a Pécsi Egyetemi Borbirtok kísérleti gazdasága.
A Pécsi körzetben nagyobb szőlőtermő területek Hosszúhetény és Pécsvárad határában találhatóak, az előbbi esetében két szőlőhegy is van, az egyik a Hideghegy, a másik a 682 méter magas Zengőtől és a 603 méter magas Hármashegytől védett terület, amelyik igazi grand cru: tökéletes déli kitettség, remek talaj és 300-380 méter magasság.
EREDETVÉDELEM
Több kisebb borvidékhez hasonlóan a Pécsi borvidék 2012-es kezdő termékleírása sem fogalmazott meg szigorúbb szabályozást a bortörvénynél. Ezen 2016-ban változtattak, ekkor bekerült a bortípusok közé a siller, valamint a mindhárom „színben” készíthető pezsgő és gyöngyözőbor. Ugyanekkor felvettek két újabb települést a borvidékbe, ezek Somberek és Magyarszék.
Események
Boros események, rendezvények, fesztiválok
az ország minden pontjáról
A megadott feltételekkel sajnos nincsenek találatok.
Töröld a szűrőket és próbáld meg újra!