2024 május 14. / Szabó Edit / Fotók: Lang NándorURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Az Ördögárok titka

A Günzer Családi Birtok Ördögárok Cuvée-je a villányi Ördögárok-dűlő egyik legizgalmasabb reprezentánsa. A nemrég megrendezett borvacsorán a bor tíz évjáratán keresztül fejtegettük a termőhely titkát…

Ördögárok. Hatvan hektár csodálatosan művelt szőlőterület Villány határában, ahol a sorok katonás rendben futnak, mégis van az egészben valami festői szabálytalanság. Szinte hihetetlen, hogy a kétezres évek elején még akác és csipkebokor burjánzott a tőkék helyén. A dűlőt kemény munkával hódították vissza a természettől a villányi gazdák, a telepítés 2003-ban kezdődött, és mára a terület szemet gyönyörködtető mezőgazdasági kultúrtájjá változott. A talaja agyagos lösz, de van benne egy kis mészkő is, és ez az összetétel kifejezetten alkalmas arra, hogy nagy borok alapanyagául szolgáló szőlőt szüreteljenek innen. A hétköznapi szemlélő számára azonban az a legfontosabb, hogy jó itt lenni, érezni a szelet, figyelni a madarak röptét, akár a peremen, akár a katlan mélyén állunk, és jó kóstolni az itt született borokat is.

 

 

A Günzer Családi Birtok 5,5 hektár termőterülettel rendelkezik az Ördögárokban a kezdetek óta. A 2004-ben telepített ültetvényen cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot terem, és ezekből a borokból készül a pincészet kiemelt házasítása, az Ördögárok Cuvée. A szőlőt külön-külön szedik hozzá kézzel, gondosan, és a házasított borok legalább kétéves hordós érlelést kapnak, másod- és harmadtöltésű hordókban. A folyamat végén Günzer Zoltán, a pincészet alapítója, és fia, Günzer Norman együtt dönti el, hogy a bor megfelel-e az általuk támasztott nagyon magas szakmai követelményeknek ahhoz, hogy Ördögárok Cuvée néven palackozzák. Ha igen, akkor újabb 6 hónap acéltartályos egalizálás következik, majd a bort palackokba töltik, ott is pihen legalább két évet, és csak ezután kerül kereskedelmi forgalomba. Günzer Norman szerint az az optimális, ha a palackos érlelés legalább annyi ideig tart, mint a hordós. Mert a nemes borral nem szabad sietni, illik megadni neki a tiszteletet, és annyi törődést, figyelmet, amennyire csak szüksége van.

Az Ördögárok 2006-ban ajándékozta meg a pincészetet az új telepítés szűztermésével, ez lett az Ördögárok Cuvée első évjárata. Azóta négy olyan év volt, amikor apa és fia döntése alapján nem készült el a zászlósbor, a többi azonban egyre izgalmasabban reprezentálja a termőhelyet. Ezért is határoztak úgy Günzer Zoltánék két évvel ezelőtt, hogy a bor új évjáratának piacra lépését együtt ünneplik a fogyasztók, a család és a borszakma néhány kitüntetett képviselőjével. Az első ilyen alkalomra 2022 áprilisában, a másodikra pedig nemrég, 2024 márciusában került sor.

 

 

A „romantikus” dűlőtúra

 

Egy bor megismerése mindig a termőhelyen kezdődik. Aki szeretné megérteni, hogy mi van a poharában, annak látnia kell a tőkéket, érezni azt a napfényt és azt a szelet, amit a szőlőbogyók kapnak nap mint nap. Ezért aztán a fenyegető felhők ellenére úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az Ördögárokba. Fel, mert most nem a mélyére, hanem a peremére, a feszülethez vitt az utunk. Ez a dűlő egyik legfestőibb pontja, mondjuk most, de rangsorolni szükségtelen, hiszen bárhol is állunk, pazar kilátásban és szemet gyönyörködtető látványban van részünk. Mire a palackok előkerülnek, és a poharak megtelnek friss rozéval, a felhők csatornája is megnyílik. Előbb csak komótos permet száll a szőlőre, na meg ránk is, aztán egyre intenzívebben szitál az eső, így látogatásunk ezúttal nem nyúlik hosszúra.

 

 

Tíz bor, tíz egyéniség

 

A két évvel ezelőtti kóstolón még a 2007-es Ördögárok Cuvée is a poharunkba került – telt volt, intenzív, mély és ízgazdag, nem véletlen, hogy Günzer Zoltán azóta is ezt tartja a számára legkedvesebbnek – mostanra azonban ebből már egy palack sem maradt, így kóstolásáról le kellett mondanunk. A többi azonban bőven kárpótolt minket. A kóstolót apa és fia összehangoltan vezette, meséltek az évjáratokról, a szépségekről és a nehézségekről, miközben kivetítőn minden esetben megkaptuk a borok egzakt paramétereit. A kóstolást egy háromfogásos vacsora tette teljessé, melynek mindegyik eleme illeszkedett a borok ízvilágához, kiegészítve és nem túlharsogva a finom aromákat.

 

 

Először a 2020-as hordóminta került a poharunkba, ami azért volt izgalmas, mert így mindannyian megértettük, honnan indul útjára a bor, milyen elsődleges, gyümölcsös aromák töltik ki most az ízképet, így a kóstoló alatt követni tudtuk, hogy hogyan alakulnak át az ízek az idők során. Ebben a friss borban a mély, intenzíven meggyes, szilvás, feketeribizlis gyümölcsösséget szépen kísérik a hordós érlelés kávés, csokis, kakaóbabos jegyei. A hordófűszerek egyelőre uralkodónak tűnnek, de bőven van még idő, hogy belesimuljanak a kompozícióba, hiszen több mint két év telik el, mire ezzel a borral a kereskedelemben találkozunk.

A most debütáló 2019-es selymes korttyal és hosszú, fekete bogyós gyümölcsös utóízzel kényeztet bennünket, ami mellett finoman jelenik meg egy édes tónusú, fahéjas, ánizsos fűszeresség. Telt és dús, mégis van benne könnyedség. Már most öröm kóstolni, de jót fog neki tenni az idő.

 

 

Az idősebb borok egységesen magas színvonalat hoztak, még a 2006-oson is alig hagyott nyomot az idő. Boldogítóan bársonyos textúrájuk, puha tanninjuk, mély tónusaik és koherens ízviláguk csalhatatlanul mutatta, hogy ugyanazon termőhely „gyermekei”, és – noha a technológia korszerűsödött – a borászati filozófia nem változott jelentősen az idők során.

 

 

A kedvencek

 

Ha mégis kedvencet kellene választanunk – és azt valamiért soha nem kerülhetjük el –, akkor azt mondhatjuk, hogy számunkra a 2016-os magnum és a 2011-es normál palackos bor emelkedett valamivel a többiek fölé. A magnum szikár és energikus. A szívünkbe leginkább a szinte tartózkodóan hűvös eleganciájával lopta be magát, de azt is szerettük benne, hogy a hecsedlis, szilvalekváros ízvilágát egy kis finom, borsos karakter teszi pikánssá. Még sokat fogunk hallani róla.

A 2011-es bor meglepő fiatalsága, életkedve egyszerűen lehengerlő. Még mindig találunk benne friss gyümölcsöket, de azért érezhető, hogy a fekete faeper és az érett erdei som ízei már hamarosan beleoldódnak a csokis-fahéjas mindenségbe.

 

Konklúzió

 

Ha az ember nagyborokat kóstol, mindig az időre gondol. Arra, hogy mi történt 2006-ban, amikor ennek az ültetvénynek az első bora megszületett, és hogy vajon hol tartunk majd akkor, amikor a most még csikófogait alig elhullató 2020-as piacra kerül. Egy borral a múltba is, a jövőbe is messze lehet nézni, de a legfontosabb mindig az adott pillanat, az itt és most megélése, hiszen mi akkor lépünk bele egy bor történetébe, amikor először megnézzük a színét vagy beleszagolunk az illatába. Hogy az Ördögárok-dűlő nagy titkok tudója, a most megkóstolt tíz bor után sem kérdés. A borász dolga az, hogy ezekből a titkokból évről évre egyre többet megfejtsen, és egy csodálatos borban csomagolja újra, hogy nekünk, fogyasztóknak is jusson még talány. Mert mindig az a legizgalmasabb, amit még nem tudunk.

 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

Társasjáték, bortúrák, pincelabirintus: Budafokon minden megtörténhet

Elolvasom

Pezsgő kisokos: hogyan tároljuk, hogyan bontsuk, miből igyuk?

Elolvasom

Tanulás az egész élet!

Elolvasom

Bárdos Sarolta a Borászok Borásza!

Elolvasom