Bor vagy mámor? Érték a mérték!

Tekintettel arra, hogy a bor alkoholt is tartalmaz, nehéz úgy beszélni róla, mint egy egészséges termékről; mi most mégis megpróbáljuk. Miért fontos továbbörökíteni a borkultúrát a következő generáció számára, miért és hogyan fogyasszunk bort mértékkel? Ezekről írtunk.

A borfogyasztás nagyjából egyidős az emberiséggel – bizonyítékként időnként lehet is olvasni olyan híreket, hogy itt-ott előkerült egy 3-4000 évvel ezelőtti, valószínűleg bortárolásra használatos cserépedény. Nemrégiben Olaszországban, Pompejiben találtak olyan ősi graffitit, amely borozó embereket ábrázol, de említhetnénk azt is, hogy a görög mitológiában saját istene volt a bornak. Ez utóbbi nemzetnél a bor egyébként olyannyira központi szerepet töltött be, hogy ismereteink szerint ők voltak az elsők, akik nem csupán azért fogyasztották, mert egészségesebb volt a víznél, de már odafigyeltek a minőségére is. Felismerték például az egyes területek között rejlő különbségeket – ebben nagy jelentőséggel bírt, hogy a Római Birodalom részévé váltak –, de gyakran ízesítették is italukat gyümölcsökkel, aszalványokkal, sőt, fenyőgyantával is. Ez utóbbit pedig még azok is elhihetik, akik kétségekkel fogadják az efféle történelmi érdekességek hitelességét, hiszen a legismertebb görög bor, a retsina, a mai napig így készül.

A bor és a lassú élet dicsérete

A technikai fejlődésnek köszönhetően a bor szerepe az évezredek folyamán némileg átértékelődött, és ami egykor a legtöbb ember számára az életet adó folyadékot jelentette, ma inkább élvezeti cikk. Olyan, ami történetesen alkoholt is tartalmaz, és emiatt pusztán önmagában egészséges italnak nevezni aligha lehet. Pedig a bor milyenségében az alkoholnak – mint összetevőnek – kellene a leginkább hangsúlytalannak lennie.

Az elmúlt években egymást váltották a különböző trendek: elszánt natúr és bioboros mozgalomban hívők keresztezték az alacsony alkoholtartalmú bort zászlajukra tűző borisszák útját, de ha visszaemlékszünk, volt egy rövid idő, amikor a rózsaszín mellett a kék is divatba jött – miközben valahol egy kicsit elveszett a bor „szakrális” oldala, ahogyan az a gondolat is, hogy a borivásban az egyik legmérvadóbb érték azért mégiscsak a mérték. Ez utóbbi megállapítással összhangban, ha csak képletesen is, de elhagyjuk a bor alkoholtartalmát, számos jótékony hatását is élvezhetjük. Ráadásul ki tudja, talán még egy hosszabb életen át.

Számtalan tudományos kutatás foglalkozik a bor egészségre gyakorolt hatásával, amelyet a borisszák örömmel, a nem borosok pedig minden bizonnyal kétkedéssel fogadnak. Beszélhetnénk itt most a rezveratrolról vagy a borban fellelhető antocianinokról, mi most mégis más, sokkal gyakorlatibb példákkal igazoljuk, hogy a bor egészséges. A Föld kék zónái között – vagyis azokban a régiókban, ahol az emberek az átlagnál jóval tovább élnek – találunk bornemzeteket is: Szardínián, illetve Ikaríán sem szokatlan látvány, hogy az esti dominózáshoz bor kerül a pohárba. A görög szigeten átlagosan minden harmadik ember megéri a kilencvenet, a demencia gyakorlatilag ismeretlen fogalom; „errefelé az emberek elfelejtenek meghalni” – tartják. Az okok pedig a lassú életvitelben keresendők, amelyben a borral és a megfelelő társasággal kísért étkezésnek kiemelt szerep jut – persze szigorúan betartva a mértékletesség elvét.

Bor és örökség

Hasonló gondolatiságon alapszik a francia paradoxon, ami – ki ne tudná – azt jelenti, hogy azok az emberek, akik mediterrán diétát tartanak, tovább élnek. Az ő étlapjukon hüvelyesek, gabonák, olívaolaj, hal és bor szerepel – és melléjük elengedhetetlen a megfelelő társaság. Az együtt elköltött ünnepi étkezés, amelynek a bor mértékletes fogyasztása éppolyan velejárója, mint egy finom, nemespenésszel érlelt sajt, egészen az UNESCO-védelemig jutott. Igen, a francia étkezési kultúra 2010-ben felkerült az emberiség szellemi kulturális listájára.

A világörökségeket jegyző egyesület vaskos könyvének lapjain azonban nem ez az egyetlen borral összefüggésbe hozható bejegyzés: azt, hogy a Tokaji borvidék is szerepel rajta, talán minden magyar borissza tudja, viszont e tekintetben Tokaj sem magányos. Burgundia, Champagne, Piemont, a Duoro-völgye vagy éppen a sógorok wachaui borvidéke csak néhány példa Európából, amely mind világörökségi védelem alatt áll.

Az élvezetében tehát lehetnek ugyan trendek, maga a borfogyasztás már korántsem az, hanem olyan kulturális örökség, amelyet évezredeken át örökítettek tovább azok, akik előttünk voltak, s tehetünk mi is hasonlóképpen, megőrizvén azt a következő generációnak. S talán nem úgy, hogy a technológia legújabb vívmányait szem előtt tartva nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is kivonjuk belőle az alkoholt, hanem sokkal inkább úgy, hogy betartjuk a mértékletesség elvét.

Bor és mérték

A brüsszeli székhelyű Wine in Moderation egyesület nem mást tűzött zászlajára, mint a mértékletes borfogyasztást, amelynek elképzeléseik szerint három alappillére van. Az első a választás szabadsága, vagyis hogy kilépjünk abból a zónából, hogy pusztán csak egy pohár bort kérünk: mindenekelőtt mérlegeljük, hogy igyunk-e vagy sem, és ha az előbbi mellett tesszük le a voksunkat, informálódjunk! Ha étel mellé kérünk egy pohár italt, gondoljuk végig, hogy mi illik leginkább a finom falatok mellé, vagy kérjük ki a sommelier véleményét! Ha próbálunk valamennyire környezettudatosan élni, érdemes mindig utánajárni, hogy vajon a poharunkba kerülő bor mennyire illik bele ebbe a szemléletbe, például hogy organikus vagy fenntartható gazdaságból származik-e a szőlő. Legyünk tekintettel ne csak a tág, hanem a szűk környezetünkre is: amennyiben tudjuk, hogy a társaságunkban valaki függőséggel küzd vagy esetleg egyéb okok miatt nem ihat alkoholt, ne próbáljuk meg ráerőltetni akaratunkat, hanem tartsuk tiszteletben, hiszen ez is ugyanolyan döntés, mint a sajátunk.

A második alappillér ennél jóval kevésbé rigorózus, és emellett a kék zónák boldog lakói életvitelével is harmóniában áll: a „megosztás” hívószó nemcsak arra vonatkozik, hogy a palack tartalmát többfelé töltjük, hanem hogy megbeszéljük az élményeinket is. Nem baj, ha ez nem valamely boros képzés vagy tankönyv előírásai szerint zajlik; merjünk arról beszélni, hogy számunkra mit jelent az adott pohár bor – akkor is, ha az mégoly távol esik egy borelemzéstől, mint, mondjuk, egy sok évvel ezelőtti kedves emlék felidézése. A bor nyelve borkedvelő barátainkkal mindenképpen közös, itt senkinek sem kell szégyenkeznie.

A harmadik alappillér, a törődés alighanem ennél is egyszerűbb; vagyis figyeljünk oda, mennyit iszunk, viselkedésünk ne legyen sértő semmilyen tekintetben, és ha autóba ülünk, soha ne lépjük át azt a mennyiséget, amennyiben az adott ország maximálta a sofőrök részére megengedett alkoholbevitelt!

A Wine in Moderation egyesület 15 országban van jelen, és igyekszik a fenti szabályrendszert betartva éltetni a borfogyasztás kultúráját. A honlapjukon található praktikus tanácsok mellett érdemes a közösségimédia-tevékenységeiket is figyelni, ahol infografikákkal és további útmutatásokkal látják el a borozás előtt álló fogyasztót; hogy ezáltal a bor azzá váljon, ami: egy olyan élvezeti cikké, amely számos előnye mellett történetesen alkoholt is tartalmaz.