2024 május 04. / Szabó Edit / Fotók: Lang NándorURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

Tanulás az egész élet!

Borász, barista, és két egyéves ikerfiú, Bercel és Vencel anyukája. Anyák napja alkalmából Jekl Flórával beszélgettünk…

Amikor megszülettél, már a szőlő és a bor töltötte ki a családod hétköznapjait. Milyen volt ebben a közegben gyereknek lenni? 

Akkor teljesen magától értetődőnek tűnt, és a mai napig így érzem természetesnek: igazán át tudtam érezni ezt a miliőt az első perctől. Bár, ha nagyon visszagondolok, voltak azért olyan pillanatok is, amiket annyira nem élveztem. Az például nem tartozott a kedvenceim közé, amikor hidegben, hóban-sárban ki kellett menni a szőlőbe metszeni. Olyankor előfordult, hogy cselhez folyamodtam. Megtörtént, hogy amíg a szüleim metszettek, nekünk a testvéremmel az autóban kellett játszani, de már rettenetesen untam, ezért beküldtem az öcsémet egy pocsolyába. Na, utána indultunk is haza!

Amikor a szüleim 1996-ban megalapították a pincészetet, éppen pályaválasztás előtt álltam, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni. Így kerültem a Kertészeti Egyetemre.

 

Az első saját borod, az IL PRIMO klasszikus bordeaux-i házasítás elkészítésére egy olaszországi tanulmányút inspirált. Hol jártál?

Apukámnak és Gál Tibornak, a legendás egri borásznak köszönhetem, hogy gyakorlaton vehettem részt egy észak-olasz pincészetnél. Fantasztikus volt! A borokról, a vendéglátásról, a borkóstolók szervezéséről rengeteget tanultam, és amit ott átéltem, az volt az igazi „dolce vita”. Már előtte is érdekelt az olasz gasztronómia, na de onnantól kezdve! A kávé szeretetét, az egyszerű olasz tészták, pizzák készítésének tudományát onnan hoztam, és ott lettem szerelmes az olasz dizájnba is. Az első saját borom nevén sokat gondolkodtam, aztán végül a szó legszorosabb értelmében megálmodtam. Akkor még csak egy borban gondolkodtam, de mára bővült a kör: két vörösbor, egy gyöngyöző rozé és egy pezsgő alkotja az Il Primo borcsaládot.

 

A férjed, Günzer Roland is egy ismert villányi borászcsalád sarja, és ahogyan te, ő is együtt dolgozik a pincészetben az édesapjával. Jól tudjátok segíteni egymás munkáját? 

Hasonló az utunk, talán nem is véletlenül választottuk egymást! Szeretünk egymásnak tanácsokat adni, izgalmas a másik borait kóstolgatni, és vannak közös kísérleteink is. Én a megálmodásban vagyok jó, Roland pedig a megvalósításban. Most éppen alkoholmentesített borokat készítünk. Szeretünk együtt kóstolni a szüleinkkel is, az is mindig gazdagítja a tapasztalatainkat. Tanulás az egész élet!

 

Március 15-én volt egy éve, hogy anyuka lettél. Mit szóltál, amikor kiderült, hogy ikreid fognak születni? 

Én voltam a legboldogabb a világon, ugyanis mindig az volt az álmom, hogy ikreim legyenek. Két fiút szerettünk volna, és így is lett!

 

Mennyire vetted könnyedén a várandósság idejét? Hogyan tudtál vigyázni magadra?

Az ikerterhesség alapból veszélyeztetettnek számít, 40 év felett meg duplán. De erre amúgy sosem gondoltam, megpróbáltam lazán felfogni a dolgokat és normális életet élni, bár igaz, hogy a rengeteg vállalt feladatomból igyekeztem leépíteni minél többet, hogy eleget tudjak pihenni. Fejben eldöntöttem, hogy a lehető leghosszabb ideig vinni fogom ezt a terhességet, és erős koncentrációval sikerült elérnem, hogy csak a 36. hétben születtek meg a fiúk, normál súllyal és egészségesen.

 

Hogyan készültél az anyaságra? Mit ettél, mit ittál, mit olvastál, mennyit és hogyan mozogtál?

A mozgó, rohanó életmódot nyugodtabb, lazább hétköznapokra cseréltem, és igyekeztem egészségesebben étkezni. Kicsit lassítottam, de azért borkóstolókat tartottam, és végig aktív voltam. Szerencsére minden simán ment, nem kellett befeküdnöm idő előtt a kórházba. A végén kicsit dagadni kezdett a lábam, de semmi más panaszom nem volt. Sok mindent olvastam a babavárásról és az újszülöttekről, de ma már látom, hogy csak élesben tudja meg az ember, hogy mi vár rá.

 

Mennyit változott az életed, mióta megszületett Bercel és Vencel? 

Nagyon sokat, de azért nem fordult fel fenekestül. Az természetes, hogy ők diktálnak, mindenben hozzájuk kell alkalmazkodnunk, de ezt is próbálom a lehető legkevésbé görcsösen viselni. Az nagyon sokat segített, hogy Roland az első négy hónapban itthon volt velünk. Az az időszak jól összekovácsolt minket, és így neki is nagyon jó kapcsolata alakult ki a gyerkőcökkel. Szerencsére mindkettőnk szüleitől sok segítséget kapunk, és van egy nagyszerű bébiszitterünk, így most már újra el tudok menni borkóstolókat tartani, és megteremthetem magamnak azt az énidőt, amire szükségem van. Egyetlen dolog hiányzik: az egybefüggő alvás!

 

Milyen közös programjaitok vannak?

Rolanddal imádunk utazni, és erről sem kellett lemondanunk az ikrek születése után sem. Visszük őket magunkkal, ahová csak lehet, tavaly a tengerparton is többször voltunk velük. Ha pedig itthon vagyunk, akkor nagy sétákra indulunk Villányban. Meglátogatjuk apát a pincében vagy nagypapát a mi borászatunkban. Mindig van valami program.

 

Milyen szertartások alakultak ki az életetekben? Mondasz meséket, énekelsz nekik?

Rengeteget verselünk, mondókázunk, és ebben a bébiszitterünk is remek partner. Nagyon jól bánik a gyerekekkel, tanítja őket, de a fiúk is tanítják egymást. Amikor az egyik felállt, két nap múlva követte a másik, amikor az egyikük elindult, másnap a másik gyerkőc is megtette az első lépésket. Egyébként úgy tapasztalom, hogy a rendszer a legfontosabb az életükben. Már elmúltak egyévesek, de még mindig alszanak délelőtt is, délután is egy félórát, este pedig fél 7-kor fürdés és fél 8-kor már újra ágyban vannak. Ez a napi rutin. 

 

Mindezek mellett mennyi időd jut munkára?

Ha nem lenne segítségem, akkor egyáltalán nem tudnék dolgozni, így viszont ki tudok szakítani egy kis időt mindennap. Ez fontos, mert nem lehet magára hagyni a szőlőt és a bort. Apukám és a borász kollégánk persze megcsinálja helyettem, de nekem is ott kell lennem legalább egy kicsit, hogy működjön, hogy érezzem, hogy közöm van hozzá. És persze nekem is jót tesz, hogy egy kicsit dolgozhatok.

 

Barista is vagy, és a villányi kóstolóterem profi kávégépén édesapáddal együtt mindketten remek kávét főztök. Honnan jött az ötlet, hogy elvégezzetek egy baristaképzést?

Amikor megkóstoltam egy profi barista által elkészített kávét, pontosabban kapucsínót, akkor jöttem rá, hogy milyen színes a kávék világa, és úgy éreztem, hogy ezt nekem is meg kell ismernem. Apukám 59 éves koráig nem ivott kávét, de amikor megfőztem neki az első kapucsínómat, és mintát is öntöttem rá, teljesen rácsodálkozott, és úgy döntött, hogy ezt neki is meg kell tanulnia. Beiratkoztunk együtt egy tanfolyamra, és még az újhullámos kávéőrület elején nyitottam egy kávézót Budapesten. Aztán hazaköltöztem Villányba, és a pincesoron üzemeltettem egy kávé- bor- és pezsgőbárt, amit a gyerekek érkezésekor zártam be. De nem adtam fel, szerintem lesz még nekem hasonló üzletem. Addig pedig otthon és a borászatban gyakorlom a kávékészítést nap mint nap.

 

Milyen kávét készítesz legszívesebben?

Bármilyet, de csak a normál keretek között. Hosszúkávét sosem csinálok, az nem egyezik az elveimmel és a tanulmányaimmal. Az egyik kedvenc a cortado, de nyilván lattét is szeretek önteni, mert abba lehet a legjobb mintát rajzolni. Amin pedig mindig jót mosolygok, az az, amikor apukám megkérdezi a vendégeket, hogy milyen kávét kérnek, aztán ha feketén kérik, azt nem engedi nekik, mert neki mindenképp mintát kell öntenie.

 

Iszol már néha egy-egy pohár bort, vagy maradsz még a kávék világában? 

Egy percig sem volt olyan, hogy ne kóstoltam volna. Terhesség alatt is ittam egy-egy kortyot, most meg már bátran kóstolhatok. Pezsgő- és vörösbor párti vagyok leginkább, és mint tudjuk, kis mértékben a vörösbor nagyon egészséges.

 

A bor és a kávé mellé nemrég jött egy új terület: van két kiadó apartmanotok a Villányba látogató turisták számára. Hol vannak ezek a lakások, és milyen elhelyezésre számítson, aki nálatok szeretne megszállni?

Néhány éve építtettem egy apartmanházat Villányban. Mi is ott lakunk, és van két apartmanunk, amit 2-4 fős társaságoknak adunk bérbe. Csend, nyugalom és csodálatos panoráma jellemzi, mi is imádjuk.

 

Mi a legfontosabb most az életedben?

A család, a gyerekek és a bor, ami a munkám és a hobbim egyszerre.

 

Nagyon összetartó a családotok, minden jelentős ünnepen összejöttök, élvezitek egymás társaságát. Van valamilyen szertartásotok anyák napjára is?

A család mindig fontos volt számomra, de mióta a gyerekeink megszülettek úgy érzem, még erősebb lett ez a kötelék. A testvéreméknél is most volt gyermekáldás, és szerencsére még a dédszüleink is élnek, így aztán már jó nagy a társaság, amikor egy-egy ünnepen összejövünk. Az anyák napja korábban mindig úgy telt, hogy végigjártuk a dédszülőket, a nagyszülőket, a szülőket és mindenkit felköszöntöttünk, de most már én is főszereplője leszek ennek az ünnepnek. A dédiket és a nagymamákat kis csokrokkal fogják köszönteni a fiúk, de hogy nekem mit találnak ki, arról fogalmam sincs. Hagyom, hogy meglepjenek.

 

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

Társasjáték, bortúrák, pincelabirintus: Budafokon minden megtörténhet

Elolvasom

Pezsgő kisokos: hogyan tároljuk, hogyan bontsuk, miből igyuk?

Elolvasom

Tanulás az egész élet!

Elolvasom

Bárdos Sarolta a Borászok Borásza!

Elolvasom