2025 január 27. / Ercsey Dániel

Vulkanikus bor nincs, de vulkanikus terroir nagyon is van! - Beszélgetés dr. Pál Molnár Elemér geológussal

Hamarosan elérhetővé válik a Magyar Bormarketing Ügynökség felületein egy tanulmány, amit az MBÜ finanszírozásával dr. Pál-Molnár Elemér és szerzőtársai írtak a vulkanikus borvidékekről. Az előzményekről és a miértekről kérdeztük a Szegedi Tudományegyetem intézet- és tanszékvezető egyetemi tanárát.

(A szerző és az interjúalany hosszú évekre nyúló, kötetlen viszonya miatt a beszélgetés tegeződve zajlott.)

Miért éppen a vulkanikus borvidékekről született tanulmány?

Néhány éve, amikor John Szabo Master Sommelier könyve megjelent a vulkanikus borokról, a hazai borszakma – legalábbis annak a marketinggel, kommunikációval foglalkozó része ráébredt, hogy ez a nagyvilágban kitörési pont lehet a magyar bor számára. A jó hír az, hogy geológiai értelemben ezzel az üzenettel tényleg van keresnivalónk, de azt is látni kell, hogy annyi butaságot, csúsztatást és téveszmét, amennyivel a vulkanikus borvidékekkel kapcsolatban az elmúlt években találkoztam, még senki sem hallott a világon! Mindegy, hogy az illető borász vagy marketinges, szőlész vagy kommunikációs szakember, eladni szeretné a bort vagy csak mesélni róla, szinte biztos, hogy amit a vulkanikus terroir – és nem vulkanikus bor, erre még később kitérek – kapcsán elmond, az szakmailag nem állja meg a helyét – tisztelet a kivételnek.

Mi a baj a vulkanikus borral?

Semmi, hacsak az nem, hogy nincsen olyan.

Ezt hogy érted?

Úgy értem, hogy az alapkőzet a vulkanikus, nem a bor. A növény ugyan felszív olyan ásványi anyagokat (és nem geológiai értelemben vett ásványokat!) a talajból, amelyek az alapkőzet mállásakor kerültek oda, de ettől még nem válik vulkanikussá, ahogy a bor sem. Használjunk helytálló kifejezéseket!

Ha a bort nevezzük vulkanikusnak, mégiscsak közelebb hozhatjuk a fogyasztókhoz a geológia és a bor kapcsolatát, nem?

Mondok néhány tényt, és utána döntsd el magad! A riolit nem más, mint kvarc, földpát és biotit. A bazalt plagioklász földpát – ami kalcium – és piroxén, vagyis vas és magnézium. Ez a kőzetrendszertan két végpontja. Egymást kizáró dolgok. Mégis mind a kettő vulkanikus kőzet. Akkor tessék mondani, melyik az igazi? Melyik a vulkanikusabb?

Rossz ötlet ásványokat vagy kőzetneveket írni a boros címkékre?

Ellenkezőleg! De ha már feltesszük a címkére, akkor előtte nézzük meg, hogy az adott ásványhoz van-e bármi közünk! Ne legyen például Badacsonyban „zafír” a címkére írva a kéknyelűkön! Miért is lenne? Azért, mert kék? A zafírnak semmi köze nincsen sem Badacsonyhoz, sem Magyarországhoz, ez egy ásványnak a neve, ami történetesen kék, de tudok mondani harminc másik ásványt, ami kék. Inkább közöljünk releváns információkat a címkén, amik mögé oda tudunk tenni egy hiteles geológiai történetet. Ez szerintem emeli a borok értékét.

Ebben a tanulmányban közérthetően elmagyarázod a vulkanizmust?

Geológiáról nem tudok laikus nyelven beszélni, és nem is szabad. Körülírhatom persze, de attól a piroxén az piroxén. Elkezdhetném, hogy egy magnézium- és vastartalmú szilikát, de ahogy mondom, egyre több új fogalom jön be a képbe, úgyhogy egyszer csak rájövünk, hogy ennek nincs értelme. A piroxén az piroxén, és kész.

Akkor mi lesz benne az újdonság?

Ha azt mondjuk, hogy vulkán, akkor mindenki Somlóra és Badacsonyra gondol, esetleg Tokajra. Azt hisszük, hogy az a vulkanikus, ahol tetten érhető vulkánt találunk. Egy kúp alakú hegyet. De ha a gránit a felszínre kerül a Kelet-Mecsekben vagy Pázmándon, vagy éppen Arad-Hegyalján, Ópáloson, az is vulkanikus! Kőzettanilag, kémiailag szinte megegyezik azzal a riolittal, amit Tokajban találunk, csak erről senkinek nem jut eszébe, hogy vulkanikus. De ott van például Sopron, ahol bizonyos dűlőkben ortogneisz az alapkőzet, ami metamorf, de tulajdonképpen gránit. Ezeken az alapkőzeteken pedig – geológiai léptékű időben – ugyanolyan típusú talajok alakulnak ki. A domborzat, a klíma, a vízháztartás különböző lehet, de az alapkőzet és a talaj nagyon is hasonló!

dr. Pál Molnár Elemér

Ez a típusú megközelítés magával hozza a borvidéki besorolás tarthatatlanságát és a földrajzi eredetvédelem, azon belül is a lehető legkisebb területi egységek bevezetésének a szükségességét.

Szívemből szólsz! A földrajzi eredetvédettség, aminek a legkisebb értékelhető mértékegysége a Szepsyék által használt parcella, végső soron elvezet a geoörökség kifejezéshez, ami a most formálódó tudományos diskurzus egyik legfontosabb eleme. Eleve az örökség megfogalmazása – legyen az szellemi vagy kulturális – mintha új erőre kapott volna, de a geoörökség talán az egyetlen, amelynél nem esetleges a megítélés, mert nem függ ideológiáktól, nemzetektől és országhatároktól. A geológia egy tudomány. Ha én azt állítom a fúrások és az elemzések után, hogy a Betsek-dűlő közepén van egy „folt”, amit le is tudok határolni, ahol régen egy gejzír tört fel, és ettől az ott termett szőlő és az abból készült bor íze más, akkor azt a dűlőn belüli parcellát van értelme elnevezni valahogy, és a fogyasztónak is érdemes ezt kommunikálni! Ne érts félre, a bor ettől nem lesz jobb vagy rosszabb, de egy elmesélhető történettel több lesz.

Van erre példa a világban?

Gondolj bele Burgundiába! Miről is beszélünk? Ezer évről! Ezer olyan évről, ami alatt folyamatosan volt szőlőművelés és borkészítés. És mi is történt? A tudomány szépen lassan összeért a tapasztalattal. Hányszor szúrhatták el közben? Hányszor hoztak rossz döntést, telepítettek oda nem illő szőlőt, szüreteltek rosszkor vagy fejtették a bort rossz tartályba? Ők nem tudtak a tudományról – alkohol például már akkor is létezett, amikor még nem fedezték fel. Aztán a ciszterciek megkóstolták az adott dűlő borát, elmosolyodtak, hogy milyen finom, finomabb, mint a többi, és ráhúzták, hogy ez a goût du terroir, a terroir íze, a föld íze. Könnyű volt rátenni a megfelelő marketinget. Ezer évük volt rá, ez behozhatatlan hátránynak tűnhet! Én mégis azt mondom, hogy lerövidíthetjük a felzárkózást a tudomány felhasználásával! Kicsit úgy, ahogy Asimov hősei az Alapítványban, akik a káoszt akarják lerövidíteni. A tanulási idő exponenciálisan csökkenhet a tudomány segítségével.

Miért jó, ha a borász tudja, hogy milyen alapkőzeten dolgozik?

Gondolj csak bele, ettől is függ, hogy milyen alany, milyen szőlőfajta érzi ott jól magát! Ráadásul gazdagabb lesz egy történettel, amit át is adhat másoknak. A kultúrtáj fogalma igen tág, magában foglal egy várromot, egy, a tájról szóló költeményt, a területhez kapcsolódó történelmi ismereteinket, a vidék flóráját és faunáját, de a régió földtani örökségét is. Ha így nézzük, valójában csak egy újabb olyan mozaikkockát illesztünk a helyére, amiről eddig keveset beszéltünk. Remélem, hogy ez a jövőben változni fog!