A borvidékről

Győr városa Arrabona néven a limes fontos bástyája volt, és ebből a korból már van a szőlőtermesztő rómaiakra utaló lelet (a Packalló-dűlőben talált Villa Rustica). A honfoglaló magyarok már virágzó szőlőskerteket találtak a környéken, ezt pedig az államalapítás utáni időkre is átmentették, ezért eshet szó a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében (1001-1002) az apátság birtokához tartozó szőlőkről. Szent László birtokösszeíró oklevele 1093-ban már 88 szőlőművest, Albeus mester 1239-es összeírása pedig 173, a dombság falvaiban élő szőlőtermelő családot említ. 1324-ben Miklós apát az apátságnak otthont adó Szent Márton-hegyen tizedfizetés ellenében biztosította a szőlőművelést a környékbeli nemeseknek és jobbágyaiknak. A szőlőtelepítéseket a pannonhalmi apát adókedvezményekkel ösztönözte, így egy 1395-ös határbejárás már rengeteg új telepítésű szőlőt említ. A 15-16. századi hűvösebb időjárási viszonyok megviselték az apátság szőlőit is, ezt mutatja az adóterheken való könnyítés. A török időkben megindult a kitelepülés a szőlőhegyekre, ez pedig az adómentességgel együtt biztosította, hogy a fokozódó török portyák ellenére is folyamatos maradt a szőlőművelés. A törökök kiűzése után megindult az addigi szőlőhegyi szokásjog írásba foglalása, így születtek meg a hegytörvények.

Az 1848. évi törvények hatalmas gazdasági fordulatot jelentettek a mezőgazdaságban is. Az úrbéri bevételek megszűnte komoly veszteséget jelentett az apátságnak, a hagyományokon alapuló szőlőművelés átalakult, és a bencések is képesítéssel rendelkező borászati szakembereket kezdtek alkalmazni.

A borvidéken 1887 októberében jelent meg a filoxéra, melynek hatására a főapát (Vaszary Kolos) a szőlészet irányítására azonnal szakképzett szőlészeti inspektort szerződtetett. Az apátság innovatív mivolta jól megmutatkozott a nehéz helyzetben, a tényői és talliáni anyatelep létesítésével a környék szaporítóanyag ellátó központjává váltak.

Az ezt követő időszakban a szőlőművelés és borkészítés óriási technológiai fejlődésen ment keresztül. A jobb eladhatóság érdekében a palackozott borokon megjelentek az igényes kivitelű címkék (Château Pannonhalma), és megindult az export is. A rend vezető bora akkoriban a Bársonyos Gyöngye nevű aszúbor volt, de fennmaradt a Tényői Rizling, a Tényői Vörös, a Kőhegyi Rizling és Siller, valamint a Pannonhalma Gyöngye név is.

Nagyon fontos az apátság legújabb kori története is. A pártállami kor csúnyán leépíti az addig virágzó térséget, ’56 után kezd újra fejlődni, a rendszerváltás után 2002 az a fordulópont, ami megújítja az apátsági borászatot, Heimann Zoltán javaslatára, Gál Tibor szakmai vezetése mellett. Az első telepítések 2001-ben kezdődtek a Széldomb, a Cseresznyés, a Packalló (mindhárom Pannonhalma), a Babszökő (Écs) és a Tavaszó (Ravazd) dűlőkben.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

Az 560 hektáron gazdálkodó borvidék a Sokorói-dombságon terül el, amely átmenetet képez a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység között. A dombság hármas halomgerince (pannonhalmi, ménfőcsanaki, szemerei) mélyen belenyúlik északnyugat–délkelet irányban a Kisalföldbe, köztük két fő völgy (Pannonhalmi-völgy, Tényői-völgy) található. A vetődések mentén létrejött völgyek és dombhátak alapját mészkő és helyenként kristályos kőzetek alkotják, erre települtek a különböző pannon üledékek, főként agyag és homokkő, valamint lösz.

A felszíndomborzatot meghatározza a három, már említett északnyugat–délkelet irányú hosszú dombhát. A nyugati a szemerei vagy Szemere, másik nevén az egész dombvidék névadójaként szereplő Sokoró viszonylag egyenletes magasságú terület. Utolsó vonulatait Koroncónál találjuk, legmagasabb pontja a kispéci Kopasz-hegy, a Tényő melletti Mogyorós-hegy illetve a kajárpéci Harangozó-hegy. Az erdős dombhát nyugati és dél-nyugati oldalán települtek a szőlők. A Tényői vagy Pátka-Tényői-völgyet keresztezve jutunk el a középső, ménfőcsanaki, másképp Ravazd-Ménfői, vagy Csanakdombsághoz. A Csanak nem egységes, kisebb-nagyobb dombcsoportok alkotják, egymással párhuzamosan.

Innen keletre, a Pannonhalmi-völgy, másképp Szentmártoni- vagy Pándzsa-völgy túlfelén látható a Pannonhalmi-, másképp Szentmártoni-dombvidék, melyen a bencések kolostora áll. Ez a dombvonulat sem egységes, észak-nyugati irányban a Sághalomnál ér véget, legmagasabb pontjai a Szent Márton-hegy (280 m) és a Rézhegy (268 m).

Az alapkőzet meszes altalaja felső pliocén agyag, tavi homok, homokkő és negyedidőszaki kavics elegye, pannón üledéksorok, amire vályogos lösz és barna erdőtalaj terül homokfoltokkal.

Közepes fény, hő és csapadék ellátottságú: az évi középhőmérséklet 10°C, a napfényes órák száma 1950, az évi átlagos csapadékmennyiség 550-600 mm.

Termőhelyek és Eredetvédelem

TERMŐHELYEK

A termékleírásban a borvidék nem védett le önálló dűlőket, azonban a későbbi lehetőségek végett – no meg a történelmi hagyományok folytán – érdemes megemlíteni néhányat. A Nyúl melletti Gerha dűlő homokos löszön települt barna erdőtalaj, dél-keleti, keleti fekvésben, főként fehér fajtákkal betelepítve, 200 m tengerszint feletti magasság fölött. A Héma dűlő szintén Nyúl mellett található, keleti fekvésű, 180 méter magasan terül el, jellegzetessége az akár 10 méter vastagságú lösztakaró, ami sokszor a felszínre bukkan. Itt találhatóak Nyúl borospincéi is. Győrújbarát határában a Báródomb dűlő érdemel említést, régen nagy hírnévnek örvendett, és a mai termelők is nagy reményeket fűznek hozzá. A Széldomb Pannonhalma és Écs között terül el, alapvetően karbonát maradványos barna erdőtalaj alkotja, némi homokkal kiegészítve. A Packalló és Cseresznyés dűlők fennsík jellegű területek némi délnyugati kitettséggel, Pannonhalma és Ravazd között. A magasabb részeken Ramann-féle barna erdőtalaj borítja ezeket, alacsonyabban ebből eredő lejtőhordalék. A Babszökő dűlő Écs központjától délnyugatra, másfél kilométerre található, a lejtés fő iránya délkeleti, főként barna erdőtalaj alkotja, ami homokos löszre települt. A Tavaszó dűlő Ravazd határában, fekszik, délnyugati lejtésben. Főként mésszel kevert csernozjom talaj alakult ki rajta, a dűlőn belüli különbségek inkább a lejtésből eredő erózió következményei.

EREDETVÉDELEM

Meglehet, hogy a pannonhalmi a legmegengedőbb termékleírás az országban, ráadásul annak bevezetése óta (2012) nem is változtattak rajta. A pannonhalmi borászatok ezt egyelőre inkább erénynek tartják, mondván, sok borvidék túlszabályozza magát. Mint részleteztük is, a borvidék rendelkezik névvel ellátott, karakteres dűlőkkel, ugyanakkor ezeket eredetvédelmi rendszerében nem határolja le. Ennek okát leginkább a viszonylagos homogenitásban érdemes keresni, valamint a borvidék kicsiny méretében. Egyelőre tehát a Főapátságból kiáramló genius loci az, ami a minőségi termelést szabályozza.