A borvidékről

A borvidék története talán azért is kapcsolódik olyannyira a német telepesekhez, mert a települések közül néhányat ők is alapítottak. Hajóst ugyan benne van (Hayos néven) egy 1366-os oklevélben, ám 1690-ben már elnéptelenedett településként említik. A környéken már a korai középkorban voltak szőlőskertek, a birtokos kalocsai érsek éppen ennek a szőlőkultúrának feltámasztásáért telepített be a szakmunkához is értő németeket 1722-ben. A telepesek szorgalmára jellemző, hogy 1728-ra már a templom is felépült, 1732-re pedig a kezdeti huszonöt család helyett már 122 családot írtak össze.

Akkoriban azonban a ma ismert pincefalu még nem létezett, és a szőlők is másfelé terültek el. Később aztán mezővárosi rangot kapott a település, majd az 1780-as években a kalocsai érsek hűbérúrként már kötelezte a hajósiakat a szőlőtelepítésre és borkészítésre. A ma ismert pincefalut a 19. század elején kezdték építeni, 1851-re már 363 pincét számlálva.

A környék többi települése is elnéptelenedett a török korban, így Nemesnádudvar (említve 1431-ben Nagwdwar néven) is, Az eredeti település a lapályon feküdt, de a felvidéki magyar és német telepesek már magasabbra építkeztek, így jött létre a ma is látható kettős településszerkezet.  Ismertebb dűlőnevei a 19. század végén a Pénzlyuk (Geldloch), Dézsmahely (Zehetplacz) és Zárdácska (Klösterle) voltak. A korabeli iratok alapján a szomszédaiknál sokkal jobban gyarapodó Hajós és Nádudvar (illetve a szintén németajkú, ám a borvidékhez nem tartozó Harta) lakosai egyre több birtokot szereztek Császártöltésen, Sükösdön és Kiskunhalason. Császártöltést egyenesen a németek alapították, a legenda szerint a mocsárba töltést építő meckelenburgi munkások, innen származik a település neve.

A hajósi pincéket a 80-as években kezdték felújítani, átalakítani vendégfogadásra, majd 1982-től kezdődött az Orbán Napi Borünnep megrendezése. Emellett a három sváb faluban, vagyis Császártöltésen, Nemesnádudvaron és Hajóson élénk, bár hektikus borélet folyik, eltűnő és újonnan felbukkanó szereplőkkel, ráadásul a natúrboros újhullám is szárba szökkent Hajóson, egy ma már országosan is ismert kistermelőnek köszönhetően.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A borvidék közvetlen kapcsolatban áll a Kunsági borvidékkel, mely több oldalról is határolja, nyugaton pedig a Duna. Dusnok település például bár Hajós közelében fekszik, mégis a borvidékre jellemző területtől északra, mintegy 30-40 méterrel alacsonyabban, és más talajon, mint Nemesnádudvar, Érsekhalma, vagy Császártöltés. A közelben kezdődik a gyakran vastagon lösszel fedett, időnként (főként északon) homokkal kevert terület, melyet sokan egyszerűen a Bácskai Löszhát néven ismernek. A hajdani Dunavölgy fölé 20 méterrel meredeken felmagasodó homokos hát (a Sükösd, Nemesnádudvar, hajósi pincefalu, Császártöltés vonalon) enyhe lejtéssel hajlik dél felé. A délen a Baja-Jánoshalma-Kiskunhalas városokat összekötő úttal határolt Illancs felszínére a szél által alakított formakincsek a jellemzőek, a folyóvízi homokból a szél lassan futóhomokot formált és löszt halmozott fel. Az Illancs homokdombjai 160-170 méterig emelkednek (Kopasz-hegy 165 m, Ólomhegy 172 m, Vastag-hegy 159 m), az emberi beavatkozás miatt pedig az eredeti homokformák már alig felismerhetőek. Mérsékelten csapadékos a vidék (540 mm), az igazi nehézséget azonban az elmúlt évszázad gyors talajvíz változásai jelentik.

A borvidék azonban nem ér véget az Illancs déli határánál, hanem tovább húzódik egészen az országhatárig. Régen, amikor a Mohácsi-sziget még valóban szigetként létezett, a Duna Bátánál ágazott el kétfelé. Bátmonostor, Nagybaracska és Dávod nyugati oldalán egy folyóágakkal és erekkel sűrűn szabdalt ártéri vizes vidék terült el, melyet később részben lecsapoltak. A települések határai és a szőlők itt főként a Telecskai-dombok észak-nyugati nyúlványain találhatóak. Ez a vidék javarészt homokkal borított, néhol pedig öntéstalajokkal találkozhatunk. A szőlőtermesztést nagyban segíti a magas napfényellátottság (2070 óra/év), valamint a vegetációs időszak alatti 16,2 °C-os középhőmérséklet.

Termőhelyek és Eredetvédelem

TERMŐHELYEK

A szőlők a német falvak környékén (Hajós, Nemesnádudvar, Császártöltés) az északi oldalán meredeken leszakadó löszplató tetején helyezkednek el. Összességében elmondható, hogy a kitettség kevésbé számít, a telepítéseknél sokkal inkább a talaj szerkezete és vízellátottsága a döntő szempont. Nagyon fontos, hogy a borvidék termékleírása nem határozott meg dűlőket, ezért dűlőelemzéseket e helyen nem tudunk közölni. A kisebb földrajzi egységek tekintetében a borvidéki települések nevét lehetséges csak feltüntetni a címkéken. Újabban Hajóson megjelentek a címkéken dűlőnevek, amelyek egyelőre csak fantázianévként lehetnek jelen, de valós dűlőket jelölnek. Ilyenek a Herreberg, a Kolostor-domb és a Hársfás-út.

EREDETVÉDELEM

A borvidék a 2012-es termékleírásban nem fogalmazott meg szigorúbb szabályozást a bortörvénynél, viszont már ekkor beemelte a típusok közé a pezsgőt. Nagyobb változtatást történt ugyanakkor 2017-ben, amikor megjelent a bortípusok között a siller, a késői szüretelésű fehér-, és vörösbor, a prémium sorozat (fehér, rozé, vörös), valamint a fehér, és vörös jégbor. A pezsgők esetében is finomítottak, megnevezve a fehér, rozé, illetve vörös pezsgőt, illetve bevezették mindhárom esetben a gyöngyözőbor fogalmát is.