A borvidékről

A térséget a 10. század elején szállták meg a honfoglaló magyarok, ez az Almagyaron és Répástetőn talált arab pénzérmék alapján pontosan keltezhető, de honfoglalás-kori leleteket a Szépasszony-völgy körül is találtak. Már Szent István az általa alapított püspökségnek adományozta a völgy bortizedét, a tatárjárás után IV. Béla vallon telepeseket hívott be, akik behozták a hordóhasználatot és a francia művelési módokat, illetve fajtákat is.

A 14. századtól folyik a szőlőtelepítés, és kialakulnak az északi bányavárosok felé vezető fontos útvonalak, Eger a térség mozgalmas centrumává, „a Felvidék kapujává” válik. 1552-ben volt a híres török ostrom (Eger ekkor már végvár a három részre szakadt országban), ugyanakkor kevéssé ismert a kevéssé dicső tény, hogy 1596-ban elesett, hétezer fős védőserege föladta és ezután 91 évig volt vilajeti székhely, és csak 1687-ben foglalják vissza. Bortörténeti szempontból ezen a ponton az az érdekes, hogy a hódoltsági idő alatt zajlik le a fehér/vörös paradigmaváltás az Egri borvidéken is, és terjed el a kadarka, valamint a héjon erjesztés a térségben.

A 18-19. században főleg sillert és vörösbort készítenek az egri bormesterek, fehérbor alig van. A mai fajtaszerkezet lényegében a filoxéra pusztítása utáni rekonstrukció (1880–1910) során alakul ki, és csak ekkor, a 20. század fordulójától létezik a mai értelemben vett Bikavér márka. Ez általában is a legsikeresebb modernizációs korszak az újkori magyar történelemben, ennek egri szála, hogy Grőber Jenő (1869-1941), korszerű ültetvényein a francia tapasztalatokból kiindulva fogalmazta meg a Bikavért.

A város alatt kísérteties és lényegében végtelen pinceváros található, amely évszázadokon át épült, legutóbb, a kombinátos világban itt rejtették el a szamizdatborokat, azokat a tételeket, amelyeket az Egervin borászai a saját örömükre készítettek, a sok széklábfaragás mellett. utóbb ezekből lett a jelentős muzeális készlet.

A rendszerváltás óta a borvidék dinamikusan fejlődött, itt voltak a legnagyobb telepítések (az 1996-os kb. háromezer hektárról 2006-ig duplájára nőttek a termőterületek), tucatnyi, személyiséggel rendelkező borokat készítő, a nemzetközi versenyeken majd’ minden évben rendkívüli sikereket arató kis- és közepes magánpincészet nőtt ki a változatos talajból. Köztük négy Év Bortermelője díjazott is (Thummerer Vilmos, Gál Tibor, Vincze Béla, Dr. Lőrincz György).

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A borvidék évi középhőmérséklet 10-11 °C, évi csapadékmennyiség 600 mm körül van, napsütéses órák számának éves átlaga közel 2000 óra. A klímát a Bükk-hegység közelsége alakítja leginkább, mely megvéd a téli fagyoktól, a nyári meleg nappalok után pedig a hegyi szél hűvös éjszakákat önt a szőlőkre, ami a hagyományosan üde egri savakat hívja elő a gyümölcsben.

Északi részét a Bükk hegység legöregebb tengeri kőzetei alkotják, ilyenek a 200 millió évnél is idősebb felső triász-kori Felsőtárkányi és Bervai Mészkövek és a 180 millió éves jurakori Lökvölgyi Agyagpala. Ezek részben meggyűrt, kemény kőzetek, amelyeket a harmadidőszak eocén és oligocén kőzetei fedik. Míg az eocén mészkő alárendelt, addig az oligocén agyagmárgák és homokkövek sokkal jelentősebbek.

Oligocén mélytengeri képződményeken, Kiscelli Agyagon és Egri Agyagmárgán terülnek el az Eger-Felsőtárkány-Noszvaj által határolt háromszög szőlői, például a noszvaji Tekenőhát, a Kis-Eged vagy az Áfrika. Az oligocén kőzetek Ostoros határában is kibukkannak egy vékony sávban. A rajtuk kialakult hűvös, enyhén savanyú talajok különösen gazdag borokat adhatnak.

Teljesen más a jellege a borvidék déli részét felépítő kőzetcsoportnak, amely az oligocénre települő, fiatalabb miocén képződmény. Ez nem véletlen, hiszen ezek a miocén vulkáni tevékenység termékei. Mintegy 19 millió és 16 millió évvel ezelőtt, két nagyobb időszakban működtek ezek a tűzhányók, és zúdították a felszínre a riolittufát és a jóval ritkább riolit-dácit lávakőzeteket, amelyek akár a 400 méter vastagságot is elérik. Ezek a vulkáni maradványok kulcsfontosságúak, hiszen a borvidék nagyszámú és remek területe ezen a riolittufán található.

A borvidék nyugati és északnyugati részén egy újabb, feltehetően 13 millió éves riolittufa ömlés található rétegesen, ebbe azonban a középső miocénban lerakódott kavics és szárazföldi agyagrétegek is rétegződnek. Ehhez a területhez tartozik például Eger északi része a Szarkás-tetővel, de Egerszólát és Egerbakta is.

Az Alföld irányában aztán az egyre laposabbá váló borvidéken a miocén képződményeket a negyedik képződménycsoport, pannóniai korú agyagos-homokos üledékek és vékony pleisztocén lösz fedik. Ezek a kőzetek a borvidék egri körzetében nem jelentősek, leginkább Maklár és Egerszalók észak-nyugati részén találhatóak meg, valamint ez jellemző a teljes debrői körzetben.

Termőhelyek és Eredetvédelem

Ha a borvidék dűlőcsoportjainak rendszerét nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor két részre oszthatjuk őket, a várostól keletre és a várostól nyugatra eső dűlőkre. A várostól keletre található blokk tulajdonképpen a Nagy-Eged köré csoportosul, melyet tucatnyi neves termőhely ölel körül.

Az Eged-hegy voltaképp a Bükk hegység egyik déli nyúlványán fekszik, legmagasabb pontja 537 méter. Különleges abban a tekintetben, hogy az Egri borvidék jelentős részével ellentétben talaja nem riolittufa, hanem szürke, triászkori mészkő. Ezt a területet mintegy 40 millió éve a triászban, sőt minden bizonnyal még az eocén korban is tenger borította. Ebben a viszonylag sekély tengerben a korabeli flóra és fauna rendkívül gazdag volt, ezek maradványai megtalálhatóak a hegyen. Ebből a tengerből rakódott le a triász mészkőre egy mészmárga alapú, sárgásfehér üledék, amelyet nummulitesz mésznek hív a geológia, az elnevezés az eocén kor legjellemzőbb egysejtű állatfajáról, a Nummulitesekről származik. Ez az anyag ma a Nagy-Eged legjellemzőbb kőzete.

A Nagy-Eged évi középhőmérséklete éppen 10°C körül van, ám a szőlő vegetációs időszakában ez az érték meghaladja a 17 °C-ot. Magas a napsütéses órák (kb. 2 100) és a 25 °C maximális hőmérsékletet elérő napok száma (kb. 100) is, míg az éves csapadék 550 mm körül szóródik. A meredek lejtők és a viszonylag sekély talajok miatt a csapadék viszonylag hamar lefut, így a hegyoldal száraznak mondható.

Az Eged-hegytől délre, egy kisebb völgyön túl található a borvidék egyik emblematikus dűlője, a Sík-hegy, amely jobbára egy domb, amelynek kelet-nyugati gerincétől délre találhatóak a szőlővel beültetett területek, ilyen módon a dűlő kitettsége a délkeletitől a délnyugatiig húzódik. A Síkhegy érdekes klimatikus adottságokkal rendelkezik. Ennek oka, hogy a Nagy-Eged tömegéről visszaverődő meleg még ebben a távolságban is érezteti hatását, létrehozva a borvidék egyik legmelegebb dűlőjét. Érdekes ugyanakkor, hogy mindössze egy kilométerre a Nagy-Egedtől a talaj már teljesen más. Itt az Egerre jellemző riolittufa az alapkőzet, erre terpeszkedik rá egy kifejezetten sekély erdőtalaj, amely barnás színárnyalatú.

A Sík-hegytől délkeletre találunk egy másik híres egri dűlőt, a Pajadost, amely nagyon érdekes, összetett dűlő. Ez egy nagyon lágy déli lejtő, a nyugati oldalon egy szintén lágy nyugati lefutással, de nagyon finoman északra is visszahajlik. Talajszerkezete nagyon hasonló a Sík-hegyhez, annyi árnyalással, hogy a riolittufát talán még vékonyabb termőtalaj fedi, így a borok már fiatal korukban is meglehetősen ásványosak, ennek ellenére jellemzően meleg tónusúak is.

Ebben a tömbben található még a Nyerges, a Mész-hegy és az Áfrika-dűlő is. A Nyergesben jelenleg nincs szőlő, de a dűlő egyébként kiváló adottságokkal rendelkezik, mert teljesen déli kitettségű, katlanszerű terület. Talaja a szomszéd dűlőkhöz hasonló, tufás és köves. Nevét egy nyereg alakú áldozókőről kapta, amely minden bizonnyal a már említett vallási célokat szolgálta. A Mész-hegynek semmi köze a mészhez, hiszen a szokásos riolit a vázanyag, neve pedig minden bizonnyal a méz szóból ered. Nagyon hasonló hozzá az Áfrika, amelynek neve népnyelvi lelemény, hiszen „nagyon meleg és baromi messze van…”

A legismertebb dűlők sorában kicsit kakukktojás a Grőber dűlő, amely nevét Grőber Jenőről, kapta. Eger város határától északkeletre található domb ez, lejtői leginkább déli kitettségűek, de van keleti és nyugati lefutása is. Talaja eltér az Egerben megszokottól, hiszen a vastag feltalaj itt inkább agyagos, vályogos, homokkő alapú.

Létezik még egy neves dűlő, mely sok éve dűlőszelektált borok által megjelenített izgalmas termőhely, viszont kiesik a fenti vonulatból, ez pedig a noszvaji Tekenő-hát. Kicsi, alig 20 hektáros dűlő ez, amely nincs is teljesen betelepítve. Lejtése enyhe déli irányú, legmagasabb pontja 320 méter körül van, az alja alig 290 méter alatt található.

A várostól nyugatra eső részen a legfontosabb településeknek Egerszalókot és Egerszólátot lehet tekinteni, a két község körül tucatszám találni kiváló adottságú dűlőket. Ezek közül a Kántor-tag Egerszólát egyik legizgalmasabb dűlője, amelynek már a neve is nagyon érdekes. A korábban Tagi-dűlő néven futó terület valódi hátterét Gál Lajos tárta fel 2008-ban, amikor Egerszólát idős kántor-tanítójától megtudta, hogy ez a terület régen a kántor számára gazdálkodásra adott terület volt, ezért a neve Kántor-tag. Az információ birtokában került bevezetésre a mostani (és korábbi) név. A dűlő keleti, délkeleti, néhol déli kitettségű, déli irányba enyhe, keleti irányba meredekebb lejtővel. Talaja jórészt tufán képződött, bemosódásos barna erdőtalaj, de rendkívül változatos, még kis területen belül is előfordulnak különbségek, például magas mésztartalmú foltok.

A több mint 100 hektáros Tó-bérc dűlő Egerszólát keleti bércének csúcsán helyezkedik el. Hardvere hasonló a Kántor-taghoz, riolittufán képződött barna erdőtalaj, mésztartalma viszont mindenképpen alacsonyabb.

Tőle keletre húzódik a Ferenc-hegy, amely Egerszalók egyik emblematikus dűlője tápanyagban szegény, vékonyabb talajával, és az ehhez köthető, és boraiban fellelhető szikár, precíz eleganciával.

Érdekes a története a Ferenc-hegy és a Tó-bérc által határolt Boldogságos dűlőnek, amelynek neve eredetileg Pipis volt. 2007-ben a St. Andrea pincészet saját indíttatásból Szűz Mária szobrot állított a dűlőben, ebből indult ki az ötlet, hogy a dűlő neve legyen Boldogságos. Ezt a hegyközség elfogadta, és már így került be az eredetvédelembe. Erősen tufás altalajon vékony agyagos termőréteg található rajta, kitettsége pedig szinte teljesen déli.

Déli irányban esik ki a fő vonulatból, és már Demjén község területéhez tartozik a Hangács dűlő, amelynek felszíne rendkívüli változatosságot mutat, van egy katlanszerű közepe is, de összességében az uralkodó irány a déli. Erősen tufás altalajon vékony, agyagos termőréteget hordoz, borai izgalmasak, erősen rusztikus zamattal és feszes szerkezettel.

EREDETVÉDELEM

Az egri eredetvédelem jóval a 2012-es termékleírások előtt elkezdődött. Már 1993-ban Gál Lajos vezetésével kidolgozták az Egri Bikavér termelésének szabályait, ez azonban csak ajánlásként létezhetett. Kétéves előkészítés után 1997-ben elfogadták az Egri Bikavér Szabályzatát, ez 2002-ben, a 130/2003-as számú FVM rendeletben hivatalossá vált. 2009-ben ezt egy újabb FVM rendelettel kiterjesztették az összes egri borra.

Ezt az utat fejezte be a 2011-es év végén elkészült termékleírás, amely bevezette az Egri Csillag, valamint – minden bortípusra – a Grand Superior kategóriát, valamint előírta ezek előállítási szabályzatát. Százas nagyságrendben határoltak le dűlőket, de a dűlőnév használatot csak a superior boroktól felfelé engedélyezték. Ezen felül meghatároztak 32 dűlőt, ezeken lehetséges grand superior bor készítése, a többin nem.

A módosítások sorát 2016-ban kezdték meg, ekkor legalább négy fajtában egységesítették a különböző bikavérekben felhasználható fajták számát. Teljesen megváltoztatták egyúttal a dűlőnév használatot. Immár kizárólag grand superior lehetséges mindez, viszont azokra az összes lehatárolt dűlőben. Az eredetazonosságnak 95%-osnak kell lennie, és a dűlő feltüntetés egyúttal kötelező is lett.

Ismét teljesen újragondolták a szabályozást 2023-ban. Ennek eredményeként önálló OEM-eket alapítottak az Egri Bikavér és az Egri csillag számára, egyúttal e két borfajta és azok összes minőségi szintje kikerült az Egri OEM hatálya alól. Mindkét bortípus esetében ugyanakkor megmaradtak a legutolsó Egri OEM-ben megfogalmazott előírások.