Duna borrégió

A Duna borrégió a három alföldi borvidék – Csongrád, Hajós-Baja, Kunság – összefogásából jött létre 2006-ban. Addigra már létezett egy olyan erős termelői és hegyközségi réteg, amely képes volt az összefogásra, illetve elemi érdeke volt, hogy a rendszerváltást követő zűrzavaros évek okozta negatív képzettársítását az alföldi borokkal kapcsolatban feloldja. A Duna borrégió összes termőterülete Magyarország teljes szőlővel borított felületének 35-40%-a, az átlagosnál magasabb termésátlagok miatt pedig megtermelt szőlőmennyiségben még nagyobb az arány. Éppen ezért fontos, hogy ezek a borok tiszta, modern technológiával előállított, precíz tételek legyenek, mert ezekkel találkozik a magyar (és tegyük hozzá a külföldi) fogyasztó a legtöbbször. Az ehhez szükséges technológiai fejlesztések az uniós csatlakozás után gyakorlatilag mindenhol végbementek, a 21. század harmadik évtizedére a Duna borrégió borai minőségben betagozódtak a többi borvidék közé. Az egész régió klímája alapvetően kontinentális, ami kifejezetten meleg nyarakat, ugyanakkor időről időre hideg teleket is eredményez, ami az alacsony tengerszint feletti magasság miatt sokszor hordoz fagyveszélyt. Talaja elsőre egységes homoknak tűnhet, pedig korántsem az, főleg a déli részeken agyagos, magas mész- és szilikáttartalmú rétegek is gazdagítják a képet. Mindemellett a régió alapvetően a friss, üde, a mindennapokban jól fogyasztható – elsősorban fehér – borok szülőföldje, a vörösek közül leginkább a kadarka és a kékfrankos volt képes megvetni a lábát, az utóbbiból készülnek zömmel a régió rozéi is. Az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres, a generosa, az ezerjó mellett egyre markánsabb felületen termelik például a bianca szőlőfajtát, amely rezisztens lévén (gombabetegségek nem támadják) a többinél gazdaságosabban termelhető. Látható tehát, hogy a Duna borrégió az egyik leggyorsabban fejelődő bortáj Magyarországon, és a termelői közösségek eltökéltségét és többre vágyását jó jelzi, hogy a borvidéki eredetvédelmi rendszereken túl létrehoztak több kisebb OEM-et is: Monor OEM, Soltvadkert OEM, Izsáki Arany Sárfehér OEM.

A régió borvidékei

Kunsági borvidék

A Kunsági borvidék voltaképpen az Alföld, pontosabban a Duna-Tisza közének jelentős részét felölelő, igen mozaikos vidéken terül el. Sokak szerint csupán a filoxérának köszönhető az alföldi szőlők megléte, ez azonban egyáltalán nem igaz. A vidék bizonyos részein a szőlőművelés már az Árpád-kortól folyamatosan jelen van, ezt bizonyítja a Garamszentbenedeki Apátság alapító levele is (1075), amiben I. Géza királyunk a Tisza mellett fekvő Alpáron adományozott szőlőt az apátságnak.

Bővebben érdekel

Hajós-Bajai borvidék

Ha van olyan borvidékünk, ami a fogyasztók fejében még a villányi és tolnai területeknél is „németebb”, az kizárólag Hajós-Baja lehet. Ez főként Hajós, Nemesnádudvar és Császártöltés svábok építette pincefalvainak és pincesorainak köszönhető, valamint az ott kialakult pezsgő életnek. Az utóbbi évtizedekben ezek a pincék és présházak egyre nagyobb vonzerőt gyakorolnak, és szerencsére – ha lassan is, de – egyre több helyen a borok is kezdenek felnőni a feladathoz.

Bővebben érdekel

Csongrádi borvidék

A Csongrádi borvidék a fogyasztók előtt kevésbé ismert, ha igen, akkor inkább a vörösborairól, bár a pusztamérgesi és ásotthalmi, netán sóshalmi borok javarészt fehérek. Az itteni borászatok ismertségének hiányát nem magyarázza a hazai fogyasztók érdektelensége, hiszen a nagyobb városok (Hódmezővásárhely és Szeged) lokálpatriótái örömmel fogyasztanák a jó minőségű borokat.

Bővebben érdekel

Kunsági borvidék

Bővebben érdekel

Hajós-Bajai borvidék

Bővebben érdekel