Beszéljünk a löszről!

Május derekán egy egész napot szenteltek Szekszárd legfontosabb talajának a borvidék névadó városában. A Lösz Fórumon, illetve a Nemzetközi Lösz Terroir Konferencián tartott mesterkurzusokon maguktól a borászoktól, valamint egy Master of Wine előadótól tanulhattak az érdeklődők, majd Új-Zélandtól Lengyelországon át egészen az egyesült államokbéli Walla Walla-i területek borait elemezve kóstolhatták meg, milyen is a lösz íze a pohárban.

A Lösz Fórumra és a Nemzetközi Lösz Terroir Konferenciára Sebestyén Csilla, id. Heimann Zoltán, valamint a Szekszárdi Borvidék Nkft. közös szervezésében került sor. A rendezvényen nemcsak a borvidéki, hanem az ország egyéb löszös helyein borászkodó kollégák is összegyűltek, hogy különböző területekről érkező szakemberekkel közösen kavarják fel egy kicsit a lösz körüli állóvizet. Miként nyitóbeszédében Sebestyén Csilla elmondta: mostanra eljutottunk oda, hogy a borászatok képesek határozottan beszélni termékeikről, borkészítési filozófiájukról. A munkának ezzel viszont még nincs vége: más borvidékekhez hasonlóan eljött az ideje, hogy a szőlőnövényt éltető közegről, a terroirról, illetve a talajról is ugyanilyen magabiztossággal kommunikáljon a borász. Mivel ez utóbbi Szekszárd viszonylatában a lösz, ezen gondolatiság hívta életre a lösz köré szervezett konferenciát.

A fogyasztók kegyeiért folyó harc napjainkban talán erősebb, mint eddig bármikor, ilyen kiélezett versenyhelyzetben pedig egyik borvidék sem szeretne lemaradni – legyen szó a világ bármely tájáról. A Szekszárdi borvidék egyedi adottságairól szóló kommunikációt nem lehet máshol, mint az alapoknál kezdeni: ebben a Szegedi Tudományegyetem GeoTerroir Kutatócsoport tagjai – dr. Pál-Molnár Elemér, dr. Raucsik Béla, dr. Raucsikné dr. Varga Andrea Beáta és dr. Újvári Gábor – segítették a jelenlévőket. A felkészült szakemberek nanorészecskéire bontva tárták fel a löszt az egybegyűlt borászoknak, kidomborítva, milyen potenciált is rejt magában egy ilyen talaj.

Minden palack bornak van története

Pál-Molnár Elemér csodálatos adománya, hogy képes lefordítani a tudományt a borászok, illetve borkedvelők nyelvére – erről már Ercsey Dániel vele készített interjújában is meggyőződhettek az olvasók. Ezen persze nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen ő maga is évtizedes borfogyasztó és -érdeklődő, így most is játszi könnyedséggel terelte a figyelmet mondandója lényegére.

Egy palack bor történetét számos módon el lehet mesélni: visszanyúlhatunk a hagyományainkhoz, elmondhatjuk, hogyan lett a szőlőből bor, illetve megmutathatjuk a termőhelyet is. Ez utóbbi vonatkozásában Elemér felhívta a figyelmet arra is, hogy a személyes élmények és a „marketingalapú romantika” helyett érdemes és talán hosszabb távon kifizetődőbb a mérhető adatokra és az objektivitásra támaszkodni. Ekképpen már az előadása elején óva intett mindenkit attól, hogy arról kommunikáljon, milyen íze is van a lösznek a pohárban: tekintettel arra, hogy a kőzet íztelen, így a löszön termelt szőlőből készített bornak sem lesz – mert nem is lehet tudományos alapon – kifejezetten löszös karaktere.

Ami viszont fontos, az a lösz ásványianyag-tartalma, a kőzetminőség, a vízmegtartó, illetve hőtároló képesség – amelyek összességének köszönhetően tükröződik vissza a pohárban az úgynevezett szekszárdi geoterroir. Ezt a gondolatot pedig már érdemes továbbfűzni, mert ha ezt a klimatikus adottságok, az időjárási tényezők és a domborzati kitettség viszonylatában vizsgáljuk, könnyedén felállítható burgundi mintára a táj-, a falubor, a premier és a grand cru területek piramisa – és bár erre egyelőre hivatalos szabályozás nem létezik, egy-két termelőnél azért már találni jó példát.

Szekszárd, Iván-völgy (Fotó: Magyar Bormarketing Ügynökség)

Mégis van íze a lösznek?

A tudományos előadások után a Tokaj Kikelet tulajdonos-borásza, Berecz Stéphanie mesélt saját, löszös borászkodásának tapasztalatairól. Stéphanie 30 éve érkezett Magyarországra, gyakorlatilag a kezdetek óta termeszt löszön szőlőt; így átfogó ismeretei vannak a tekintetben, hogy a terroir összessége hogyan hat a borkészítésre. A löszről szüretelt borok mindig elegánsak, gyümölcsösek, és ezekben mindig kicsit tompábbak a savak – összegzi ízlelési tapasztalatait Stéphanie, dacolva Pál-Molnár Elemér szavaival. Véleményével pedig nincs egyedül. Miként azt a rendezvényen szintén jelen lévő – löszös viszonylatban megkerülhetetlen –, a Pannonhalmi borvidéken gazdálkodó Cseri Norbert (Cseri Pincészet) hozzátette, a löszös borok filigrán gyümölcsösségükkel kiválóan illeszkednek a mai fogyasztói trendekhez: méltó kísérői egy nehéz munkanap lezárásának.

„Ha egy Master of Wine elé leteszünk hat pohár rajnai rizlinget, amelyek különböző talajtípusról – bazalt, csillámpala, lösz, mészkő, homokkő, agyag – származnak, vakkóstolás alapján is megmondja, melyik honnan való. Ha ugyanezt a hat bort elküldjük egy laborba, hogy azonosítsák, melyik milyen kőzeten termelt szőlőből készült, azt a választ kapjuk, hogy jelen állás szerint a tudománynak ehhez nincsenek eszközei. A különbség szerintük kimutathatatlan, számunkra viszont igazolható” – fogalmazott Wojciech Bońkowski Master of Wine. Ő már nem csak a GeoTerroir Kutatócsoporttal ütköztette nézeteit, hiszen a kerekasztal-beszélgetésen Jónás Csaba (Művelt Alkoholista) is azon a véleményen volt, hogy a löszt nem lehet „kikóstolni” a pohárból. Bońkowski nemcsak filozofált, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a világ nagy borvidékeit a talaj önmagában még nem tette naggyá. Ehhez szükséges a megkülönböztető stílus megtalálása is, és véleménye szerint ennek az útkeresésnek Szekszárd még nem ért a végére. Majd – mintegy zárszóként – azt hangsúlyozta, hogy a stílusnak a lösztalaj is része; hiszen nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy ha ezt a stílust más talajviszonyokra alkalmaznák a borászok, úgy vélhetően teljesen más borok látnának napvilágot.

A rendezvényt közös kóstolás zárta, amelyre Sebestyén Csilla és id. Heimann Zoltán a világ számos löszös borvidékéről kért be borokat, így a kutatók, a borászok és a borászati szakemberek jó hangulatú, kötetlen eszmecsere során szűrhették le a tanulságokat.

Borítókép és fotók: Renke photo by Kovács Adrienn