Interjú Wojciech Bońkowski Master of Wine-nal

Bár Magyarországnak még nincs Master of Wine-ja, az első lengyel, aki ezt a kitüntetést megkapta, egy kicsit magyarnak is tekinthető. Wojciech Bońkowski kiváló ismerője Tokajnak, diplomamunkája is a leghíresebb magyar borvidék jelenéről és részben jövőjéről szól. A vele készített interjúban azt is elmeséli, melyek Tokaj erősségei, miben kell fejlődnie és mi lehet a borvidék nagy esélye.

2023-ban lettél Master of Wine. Első lengyelként szerezted meg a borszakértők által elérhető legmagasabb címet. A sikeres vizsgához vezető úton a diplomamunkádat a Tokaji borvidékből írtad. Miért?

A legelső, 2001-es látogatásom óta elkötelezett nagykövete, hírvivője vagyok a csodálatos tokaji termőhelynek. Úgy gondolom, ennyi idő alatt elég széles tudásra tettem szert Tokajjal kapcsolatban. Természetesnek tűnt számomra, hogy olyan témát választok, amivel felkelthetem az emberek érdeklődését a régió iránt.

 

Dolgozatodban a tokaji klasszifikáció kérdését, az osztrák Erste Lagen rendszer itteni alkalmazásának lehetőségét jártad körbe. Úgy véled, hogy a dűlők minőség alapján történő hivatalos besorolása lehetne Tokaj számára az áttörés kulcsa?

A magyar borszakértők számára ismert tény, hogy Bél Mátyás 1730 körül jegyezte le a sokak által ma is hivatkozási alapnak tekintett tokaji dűlőklasszifikációt. Ez a világ legrégebbi dűlőklasszifikációja. A Rákóczi családnak ráadásul már létezett egy saját, nem hivatalos dűlőosztályozása, ami száz évvel megelőzte az említett polihisztorét. Nem állítom, hogy ennek a rendszernek a felfrissítése mindent megoldana, azt viszont hiszem, hogy ez egy páratlan érték. Amikor sorra születnek Tokajban a dűlőszelektált tokaji borok, akkor ezt a lehetőséget ki kell használni. Muszáj a gazdag történelmet becsatornázni a jelenbe. Ez segíthet a borvidéknek elfoglalni méltó helyét a prémium szegmensben, egyúttal a különleges termőhely magas minőségű boraira ráirányítani a figyelmet.

 

 

Mire jutottál a dolgozatod végén? Működhet nálunk az osztrákhoz hasonló rendszer?

A kutatásom része volt, hogy felmérjem, maga Tokaj hogyan áll a kérdéshez. A régió borászainak nagyjából harmada töltötte ki a kérdőívemet, túlnyomó többségük támogatná az ügyet. Az Osztrák ÖTW klasszifikáció nagyon strukturált, logikus felépítésű, aminek alapja a szereplők közötti párbeszéd, ez mintául szolgálhat más borvidékek számára is. Úgy gondolom, hogy Tokaj – természetesen a helyi viszonyokhoz igazítva – nagyon hamar át tudná ezt venni. De ezen kívül is számos kiváló példa található szerte a világban. Bármelyik is kerüljön kiválasztásra, a legfontosabb, hogy előtte a tokaji termelők meg tudjanak állapodni az alapelveket illetően. A klasszifikáció megvalósítása időigényes, ettől függetlenül érdemes megfontolni.

 

A gazdag történelem és a különleges termőhely mellett szerinted mik Tokaj további erősségei?

Tokajnak az eddig felsoroltak mellett is számos erőssége van. Ilyen a kiváló minőségű borok megléte, valamint, hogy nagyon sok jól képzett, tudatosan építkező pincészete van. Ez engem reménnyel tölt el. Hiszem, hogy Tokaj képes lesz újradefiniálni önmagát a jelenlegi piaci környezetben, azzal együtt is, hogy évszázadokon át alapvetően az édes borok előállítására rendezkedett be.

 

 

Miben kell ehhez Tokajnak a legtöbbet fejlődnie?

Nem látom még a borvidéki szintű víziót és stratégiát, és hiányzik az együttműködés a helyi intézmények, a hivatalos szervek és a privát szféra, vagyis a pincészetek között. Számomra úgy tűnik, mintha sokan nem lennének tisztában a globális trendekkel, irányzatokkal. Számos borász palackozza száz- és ezerszámra a drága édes borokat és nem vesz tudomást arról, hogy most éppen nem erre van igény. Mindeközben a piac azonnal kész lecsapni a kiváló száraz tételekre, amiknek az elkészítéséhez viszont minden feltétel adott Tokajban.

 

 

Jól értem, hogy a száraz bort kellene a zászlóra tűzni? Hol van a helye ebben a képletben az aszúnak és a borászok által nemrég „felfedezett” tokaji pezsgőnek?

Az édes borok piaca mindenhol zsugorodik, ráadásul ennek nagyon mélyen gyökerező okai vannak. Ebben tehát jó ideig nem várható fordulat. Az aszúra ezzel együtt szükség van, de kisebb mennyiségben. Mondhatjuk, hogy az aszú Tokaj névjegykártyája. Egy ötezer hektár méretű borvidék azonban manapság már csak a száraz borai révén tud gazdaságilag fenntartható módon működni. Ezt mindenkinek fel kell ismernie és ennek megfelelően kell cselekednie. A pezsgő egy érdekes innováció, de nem tartom valószínűnek, hogy a borvidék fő termékévé válna. Sok minden hiányzik hozzá, a megfelelő fajtáktól kezdve a jól beazonosítható stílusig. Az elmondottak alapján, szerintem a siker fő letéteményese a száraz furmint lehet, amit az aszúval és a pezsgővel kell megtámogatni.