A borvidékről

A Mátraaljáról az első írásos emlék Aba Sámueltől származik, aki a Saáron (a mai Abasár) alapított bencés kolostor adománylevélben (1042) szőlőbirtokot is említ. Az 1200-as évekből fennmaradt iratok szerint szőlőterületek vannak Szurdokpüspöki, Gyöngyöspüspöki, Gyöngyöshalász határában. Az egri püspökség 1560. évi Szent János birtokkönyve a térségben 22 községnél tüntette fel: habent vineas, azaz szőlőik vannak. Az 1576-ik évi gyöngyösi tizedösszeírás szerint a városnak 348 bortermelő lakosa volt.

A háborúktól terhes évtizedeket követően 1723-ban Gyöngyösön már kilenc hegyközség szolgálta a szőlőtermelők érdekeit. Az 1700-as évek közepétől a nagybirtokos nemesség sorra létesítette a majorsági szőlőföldeket, így a Grassalkovich, a Forgách és a Haller család is. Ebben az időben a térség egyik legismertebb bora a tüzes apci vörösbor volt, melyet Mária Terézia (1717-1780) is szívesen fogyasztott. Az 1864-es felmérés már mintegy 8 500 hektárt mutatott, amiből Gyöngyösre és a környékére 3100 esett. Ekkoriban szinte egyeduralkodó volt a szőlők közt a kadarka, borai Chateaux d’Apcz néven Párizsban és Brüsszelben is kitüntetett.

Ezt a fellendülést akasztotta meg a filoxéra, a hamar megkezdődő újratelepítések után pedig új szőlő- és borfajtákat ismerhetett meg az ország a Mátraaljáról. Felkapott lett a Gyöngyösi Siller, a Visontai Bikavér, a Tarjáni Rizling és a Debrői Hárslevelű. Az apci vörösbort gyakran szállították Londonba, VII. Eduárd asztalára.

A következő csapásra azonban nem kellett sokat várni, 1917. május 27-én csaknem egész Gyöngyös a tűzvész martaléka lett, víz hiányában pedig az emberek borral oltották a lángokat. Az esetről több korabeli fénykép is fennmaradt. Az újjáépítés után az 1930-as évekre aztán a helyreállt a borvidék, a mátraaljai borok akkoriban sorra nyerték a nemzetközi díjakat gyöngyös-visontai név alatt.

Az 1947-től szerveződő állami gazdaságok lassan integrálták a kistermelőket, 1950 elején a fennmaradó mintegy 740 mátraaljai szőlőtermelőt kuláknak nyilvánították, gazdaságaikat felszámolták. Nagymértékű telepítések és kapacitások épültek ki, a hetvenes évekre a helyi mgtsz-ek több millió palack bort szállítottak a Szovjetunióba és más szocialista államokba.

A rendszerváltás után újra magántulajdonba került a szőlők java része, de a nagyobb termelők is versenyben maradtak. A második hullámban városi értelmiségiek sora kezdett garázsborászkodásba, így a terroir gondolat is jelen van a borvidéken.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A Mátrai borvidék javarészt a névadó Mátra déli lejtőin terül el, kiegészülve Heves környékével, valamint a Gödöllői-dombság északi nyúlványain és a Cserhát egyes szigetszerű részterületein található szőlőkkel. Ez a gyakorlatban ezt jelenti, hogy Vác és a tőle északra található Szendehely, valamint Veresegyház környéke, mi több, Budapest-Rákosliget is a Mátrai borvidék része.

A Mátrára a mérsékelt égövi hegyvidéki éghajlat a jellemző, de a szőlőterületek az alacsonyabb fekvés okán sokkal kedvezőbb helyzetben vannak. A szőlő tenyészideje alatt (április-október) az átlaghőmérséklet 17 °C körül alakul, az éves csapadék 550-700 mm közötti. A hegység vízfolyásait keleten a Tarna (szám szerint 46-ot), nyugaton a Zagyva (62-ot) szállítja a Tiszába. A Naszály környéke szintén a szárazabb területek közé tartozik, a csapadék éves szinten nem haladja meg a 650 mm-t. A Dunakanyar felől viszont állandó a széljárás, így a szőlők kevésbé vannak kitéve a gombabetegségeknek.

A Mátra a Kárpátok belső övezetének vulkanikus eredetű hegysége. Fő tömegét piroxénandezit, andezittufa és agglomerátum alkotja. Nagyjából 19 millió évvel ezelőtt, több hullámban, az aktív rétegvulkáni működés során a riolittufa szórással kezdődő kitöréssorozatot követően riolit láva- és piroxénandezit lávaömlés következett be, majd a folyamatot újabb tufaszórás zárta. Az utóvulkáni működésről tanúskodó gejzíreknek is nyomát találjuk, hiszen hidrokvarcit anyaguk igen ellenálló.

A miocén vulkanizmus zárásaként a hegység déli peremén működött néhány kisebb riolitvulkán, ilyen például a gyöngyössolymosi Kishegy. Az elsődleges vulkáni formák később lepusztultak, a folyóvízi erózió völgyeket alakított ki, a vulkanikus kőzetekre (kevés riolit, több andezit) főként lösz, agyag és mészkő rakódott le, ezekre pedig csernozjom barna erdőtalajok, agyagbemosódásos barna erdőtalajok és fekete nyiroktalajok települtek, de a sík területeken humuszos pleisztocén homok és holocén kori homok is előfordul.

Termőhelyek és eredetvédelem

TERMŐHELYEK

A Mátrai borvidék termelőinek többsége nem a dűlőket tartja szem előtt, de vannak néhányan, akik ezt a nehezebben járható utat választották, és az elmúlt évtizedben néhány mátrai dűlő bizony országos ismertségre tett szert. Lássuk ezek közül a legfontosabbakat.

Az Úrráteszi-dűlő Gyöngyöspata határában egy hosszan elnyúló terület, amely a település északnyugati oldalán kezdődik, és messze benyúlik a Mátra hegyei közé. Földje fekete és magas tápanyagtartalmú, a dűlő klímája hűvösebb. A Gereg az elmúlt évtizedekben közmegegyezéssel a településtől északra elterülő nagy terület neve, az új dűlőlehatárolás azonban apró dűlők sokaságára szabdalta. Jó a terület vízgazdálkodása, a vöröses, magas vastartalmú agyagos talajba némi andezittufa vegyül. Állandó a légmozgás, de a déli kitettség okán jóval melegebb dűlő, mint az Úrráteszi.

Több borászat is komoly potenciált lát a Diós dűlőben, amely 185-260 méter magasan fekszik, délkeleti kitettségben. Egy kis szakaszon határos a Barnatanya-dűlővel, amely a tarjáni határ egyik legjobb területe, lankás, déli kitettségű domboldal. Erősen köves barna erdőtalaj alkotja, némi morzsalékos andezittufával keverve.

Az Epres ezen a néven új dűlő Mátraalján, de a korábbi évjáratokból Epreskert néven sokaknak ismerős lehet, és csak találgatni lehet, hogy miért változtatták meg a nevét. A talaj kőmorzsalékos, alatta pedig ott az andezites altalaj. Szeles terület, így a gombabetegségekkel nincs komoly probléma.

A Tavasz-föld 240-350 méter magasan elterülő dűlő Szücsitől északnyugatra, a nyugati oldalán határos a Vitéz-földdel. A talaj főként barna erdőtalaj, vályog és agyag. A Vitéz-föld 270-370 méter magasan, a Tavasz-földtől nyugatra fekvő dűlő. Főként déli kitettségű, két irányból is erdő határolja. A talaja mállott andezit, vörösagyag és hidrokvarcit, no meg némi mésztufa és májopál, izgalmas egyveleg.

EREDETVÉDELEM

A Mátrai borvidék már az első, 2012-es termékleírásban komolyabb szabályrendszert határozott meg. A fehér-, vörös-, és rozébor típusokon kívül bevezették a késői szüret, a siller, valamint a „muskotály” fogalmat is, valamint százas nagyságrendben határoltak le dűlőket a borvidéken. A 2016-os módosítás után már superior fehér és superior vörös borok készítésére is adódik lehetőség, ezeknek már minimum 12%-os alkoholtartalommal kell rendelkezniük. Mindezeken kívül megjelent a szabályozásban a gyöngyözőbor fogalma is. 2019-ben is történt egy fontos változás, gyakorlatilag zárttá tették a borvidéket azáltal, hogy immár nem lehetséges termék előállítás a lehatárolt területen kívül.