A borvidékről

A Balatonboglári borvidék története egyrészt szokás szerint a római időkig nyúlik vissza, másfelől az egyik legrégebbi magyar borvidék, hiszen már a Koppány-féle lázadás leverése utáni iratokból egyértelműen kiderül, hogy Somogy vármegyében jó szőlő és bor terem. (Ezt a Koppány birtokait a Pannonhalmi Apátságnak adományozó iratokból ismerjük.) Ennek ellenére a terület borászati múltjáról viszonylag szűkösek a ránk maradt források. Azt tudhatjuk például, hogy a László király által alapított Szent Egyed bencés monostor a kor legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, a Saint Gillesből érkező szerzetesek pedig (akik javarészt burgundiai és lotaringiai flamandok voltak) főként szőlőműveléssel foglalkoztak.

A 13. század elején az apátság is foglalkozott szőlőtelepítéssel, a fennmaradt források szerint ekkor már pincékben tárolták a Szent Egyed apátság borát. Az apátság saját szőlői a Nyest-hegyen (későbbi nevén Közép-Nyest) terültek el.

Az egyház példáján felbuzdulva a világi urak is igyekeztek Somogy vármegyében szőlőbirtokokat szerezni. A szőlőművelés későbbi magas szintű művelését az ország első vármegyei címere is bizonyítja, melyet II. Ulászló adományozott Somogynak 1498. január 6-án.

A török hódoltság alatt a szőlőket sokszor felhagyták (ami persze azt is jelenti, hogy újra és újra használatba is vették őket), az új fellendülés az 1700-as évek kezdetére tehető. Az 1715-ös és 1720-as összeírások szerint a vármegye szőlőterületei növekedésnek indultak, az osztályozás szerint a szőlők termőképessége igen kedvező volt.

Ez az időszak egybeesik a német telepesek megjelenésével, akik Somogyba is érkeztek, igaz nem sokan. A régi szőlőhegyeket helyreállították, és a mai napig látható pincesorok is ekkor kezdtek kiépülni. A szőlőtelepítések nyomán megszülettek a szőlőhegyek életét meghatározó helyi és megyei rendszabályok. A Mária Terézia féle úrbérrendezés (1767) szabályozta a jobbágyi szolgáltatásokat és a borkimérés jogát is. A fellendülés azonban nem hozott magával minőségi javulást, csak a termésátlagok emelkedtek a nagybirtokokon. Kivételt talán csak egyes közepes és kisnemesi birtokok képezhettek, mint Berzsenyi Dániel birtoka. Nagy költőnk Niklán élt, szőlői pedig a Marcali melletti Gombai-hegyen terültek el. Egy 1810-ben, Kazinczyhoz írt levelében elárulja, aszúbort is készített.

Az 1800-as évek elején a vármegye legjobb területeinek a Baglas-hegyet, valamint Kéthely és Szőlősgyörök környékét tartották. A legfontosabb változást a jobbágyfelszabadítás (1848), és a szőlődézsma eltörlése (1868) hozta meg, ez utóbbi ráadásul szinte egybeesett a kiegyezéssel (1867), ami után egyrészt tőke áramlott a gazdaságba, másfelől lehetőség nyílt az ültetvények korszerű gépesítésére. Az eltörölt vámhatárok, és a vasút kiépítése is elő segítette a borkereskedelem fellendülését.

Ezt az idillikusnak ható képet törte meg a filoxéra megjelenése. A laza talaj miatt a pusztítás ugyan kisebb volt, mint más vármegyékben, de a védekezés érdekében sorra létesültek a szénkéneg raktárak Kaposváron, Balatonszentgyörgyön, Bogláron, Karádon és Kőröshegyen, valamint rohamosan terjedni kezdtek az új szőlőfajták. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a szőlőgyökértetű elleni harcban gróf Széchenyi Imre, aki balatonmelléki telepítési kormánybiztosként nagy kiterjedésű homoki szőlőtelepítéseket végeztetett.

A második világháború után a nagybirtokokat felszámolták, így a somogyi szőlőkultúra is javarészt elsorvadt és eltűnt. A kivételt leginkább a Balatonboglári Állami Gazdaság jelentette, ahol az eleinte szőlőoltvány termelésre szakosodott szervezet a nyolcvanas évekre az ország legismertebb borászati cégévé vált. A BB jelentette sokáig az egyetlen iható bort a rettegett bikavérek és aszúk között, szakemberek tucatját nevelte ki, és máig hatással van a borvidékre. A rendszerváltás után alakuló családi gazdaságok közül több országos ismertségre tett szert magas minőségű boraival.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A Balatonboglári borvidék Somogy megyében található, főként a Balaton déli partjához közeli települések határában, részint pedig a Kaposvártól keletre eső települések szőlőhegyein. Ez a terület javarészt Külső-Somogyhoz tartozik, kivételt csupán a Marcali-hát környéke, a Zselic északi része és Csurgó jelent ez alól. Külső-Somogy nyugati felén meridionális hátak és völgyek (Balatonföldvárihát, Karádi-hát, Boglári-hát) váltakoznak, magasságuk 180-300 m közötti, észak felé haladva egyre magasabb. A Balatonra meredek lépcsős peremmel szakadnak le, szélességük 6-8 km. Kisformáik változatosak, köszönhetően a csuszamlásos folyamatoknak és a folyóvízi eróziónak. A terület keleti fele aszimmetrikus dombhátak együttese. Rövid északi lejtőjük meredek, míg déli oldaluk lankásan elnyúló. A dombvidék magassága északon meghaladja a 300 métert (Almantető, 316 m). Külső-Somogy déli részét lapos völgyek és szelíd deráziós völgyek tagolják, ez igaz a Kapos menti löszfelszínre is. Az egész terület a tengeri üledékekre és az alsó és felső pannon üledékekre települt, a jégkorszakból származó, nyugat-keleti irányban egyre vastagodó lösztakaró (10-30 m) fedi.

A Marcalihát egyes felosztásokban már Belső-Somogy része. A pleisztocénban lerakódott folyami törmelékkúpok sorozata Balatonberény és Balatonkeresztúr között emelkedik ki meredeken a környezetéből, és mintegy 35 kilométeren keresztül húzódik dél felé, miközben magassága és szélessége is fokozatosan csökken. Legmagasabb pontja Marcali és Kéthely között a Baglyas-hegy (254 m). A rárakódott vastag lösztakaró alól csak néhol bukkan elő a homok- és agyagréteg. A Zselic északi oldala szintén vastagabb lösztakaróval borított, szerkezeti vonalak által tagolt dombság, melyet északról a Felső-Kapos-völgy választ el Külső-Somogytól.

A borvidék éghajlata mérsékelten meleg és kontinentális, a napsütéses órák száma 1950 és 2050 óra között változik (északkeleti irányban nő), a Balaton térségében a megyei átlagnál magasabb. Az évi középhőmérséklet átlaga 10-10,5 ˚C, az éves csapadékmennyiség 600-800 mm közötti, ez északkeleti irányban csökken. A magasabb, 800 mm körüli értékekért a tenger felől érkező nedvesebb légtömegek a felelősek, az eloszlásban érvényesül az atlanto-mediterrán befolyás, ennek következtében másodlagos őszi csapadék-maximum alakul ki. A borvidéket alkotó területeken a löszön főként agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatóak.

Termőhelyek és Eredetvédelem

TERMŐHELYEK

A Balatonboglári borvidék három része merőben más helyzetben van. A borvidék Kapos-menti része és a Marcali-hát szinte ismeretlen a fogyasztók számára, míg a tóhoz közelebb eső terület a legismertebbek közé tartozik az ország borfogyasztói előtt. Ez a centrum él és pezseg, ráadásul sorra adja a jobbnál jobb borokat és pezsgőket a fogyasztó asztalára. A termékleírásban lehatárolásra kerültek a legfontosabb dűlők, amelyeket a már a fogyasztó is megismerhetett.

A Banyászó történelmi dűlő és egyben Szőlősgyörök egyik legismertebbe is. Elképesztően tagolt terület, rengeteg tulajdonossal és apró parcellákkal. A talajképző kőzet esetében is a lösz. A Landord emblematikus dűlő Szőlősgyörök északi határától keletre, a Banyászót követő erdősáv mögött, a Sínai-hegy (224 m) nyugati oldalában, nyugati fekvésben. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló dűlő magas mésztartalmú agyagos vályogtalajjal. A Sínai-hegy az azonos nevű hegy dűlője. A Landord legismertebb része felett található, csupán egy erdősáv választja el őket egymástól. Magas mésztartalmú vályogos talaj alkotja. A János-hegy nyugati irányba lejt, a felső határát erdő alkotja, ami több helyen mélyen benyúlik a dűlő területére. Heterogén terület, a felső, meredekebb részein rengeteg szórt kővel és szinte nulla termőréteggel. Az altalaj homokkő, amire lösz rakódott, de egyébként rendkívül magas a mésztartalma. A Gesztenyés Gyugy község jó nevű dűlője, egy erdőkkel övezett dombhát. Vastag termőrétege agyagos barna erdőtalaj, lejtése déli és nyugati. Hűvösebb klímájú terület. A Laki-tető, lösztalajjal bíró, viszonylag kis területű dűlő, a Banyászó gerincétől északra, voltaképpen annak a gerincnek az északi, kúpszerű végződése. A Vitéz viszonylag sík terület a János-hegy alatt. Hajdan a világháborúból hazatért katonáknak osztották ki vitéz-telekként, innen ered a neve. Magas lösztartalmú, ám homokosabb terület, kevésbé tartják értékesnek, mint a felette fekvő János-hegyet. A Matacs délnyugati kitettségű, a Bánom-hegytől egy erdősáv is egyértelműen elválasztja. Főként magas lösztartalmú, a Vitéznél kötöttebb talaj alkotja. A Csirip-tető, mint az elmúlt évtizednek az egyik nagy felfedezettje, egy viszonylag nagy területen fekvő dűlő. Nagyjából 1,2 km hosszan terül el Visz település északi határában. A területet északról és nyugatról erdő szegélyezi, a talaj magasabb mésztartalma kedvez a fehérboroknak.

EREDETVÉDELEM

A 2012-es termékleírásban a borvidék – sok másikhoz hasonlóan – nem fogalmazott meg különösebben szigorú termelési szabályokat, viszont – nem véletlenül – bevette a szabályozásba a pezsgő-, illetve a gyöngyözőbor készítést is. Azonnal megjelent a dűlős gondolat is, amelynek során összesen 67 dűlőt határoltak le.