Szerző: dr. Mészáros Gabriella Fotós: Pintér Árpád
A Balaton északi partján, Zánkától Balatonalmádiig húzódik a borvidék. Földrajzi helyzete alapján a Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton-felvidék része. Az ide tartozó települések: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Monoszló, Óbudavár, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly és Zánka.
A borvidék teljes termőterülete 6341 ha, amelyből 5792 ha első osztályú. A ténylegesen beültetett terület 2143 ha, ebből termő szőlő 1670 ha.
Ameddig csak vissza tudunk menni az időben, ez a terület mindig bortermelő vidék volt. Csopak és Veszprém között, Nemesvámos határában, a mai Balácapusztán feltártak egy III. századi építményt, a Villa Romanát Probius császár idejéből. A romokon szőlőmotívumú ornamentikát, a falfestményeken szüreti jeleneteket láthatunk.
A honfoglalás után Kárász törzsének a tulajdonába került a terület. Bizonyítottan hazánk első olyan szőlőművelő települése, melynek ismerjük a nevét, a borvidékhez tartozó Paloznak. István király egy paloznaki „szőlőst” adományozott az 1018 körül alapított veszprémvölgyi apácamonostor ellátására. A „szőlős” magyar szó, szőlőművelő szolgát jelent, aminek latin megfelelője a „vinitor”. I. András húsz háznépet (mausio) adományozott 1055-ben az általa alapított Tihanyi Apátságnak, amint az alapító oklevélben is olvasható. 1082-es adatok szerint a veszprémi püspöknek is volt szőlője Csopakon. 1211-ben évszázadokra a Tihanyi Apátság tulajdonába kerültek Füred és környékének szőlőterületei.
A virágzó szőlőtermesztés, akárcsak az ország egyéb területein, a török hódoltság idején visszaesett, csökkent a szőlőművelők száma és csökkentek a szőlőterületek is. A XVIII. század hozta meg az újabb fellendülést, az 1750-es években az országban az elsők között itt alakultak meg a szőlőművelést és borászatot szabályozó hegyközségek. A XIX. századra Füred lett a Balaton fővárosa, itt tartották a megye és az ország előkelőségei a báljaikat, fogyott is a jó füredi bor kellően. Több egyháznak is voltak birtokai a borvidéken, az 1880-as években Ranolder veszprémi püspök Bécsbe szállította az 50 kataszteri holdas csopaki birtokának a borait.
Hosszú ideig a Badacsonyi borvidékhez tartozott, csak 1959-től önálló borvidék, a Tihanyi-félszigetet pedig csak 1997-ben csatolták hozzá. A szüreti mulatságok régi hagyományként élnek a Balaton környékén, számtalan vers, regény, dal, sőt filmek örökítik meg a szüreti ünnepségeket. Szerencsére sok régi épület fennmaradt, egyszerű parasztpincétől a módos nemesi kúriákig. Egyre többet rendbehoznak és a különböző bortúrák keretében meglátogathatók.
Talajai változatosak. A kristályos palán, permi vörös homokkövön, negyedidőszaki löszön erdőtalajok fordulnak elő, a triász mészkövön, dolomiton, márgán rendzina talaj alakult ki. A csopaki és balatonfüredi borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi.
A borvidék két jellemző alapkőzete
Éghajlata szélsőségektől mentes, kontinentális klíma. A kedvező lejtőszög és a domborzat tagoltsága miatt igen kedvező mikroklímájú terroirok is kialakultak.
A borvidék elsődlegesen fehérbor-termő terület, bár ez nem volt mindig így. A XIX. század híradásai vörösborok termeléséről is megemlékeznek. Jelenleg az olaszrizling mellett, amelynek ültetett területe 616 ha, jelentős mennyiségű a chardonnay, az utóbbi másfél évtizedben megnőtt a Müller-Thurgau részaránya is.
Tipikusan fehérbor-termő vidék. Olaszrizlingjei a régió zászlósborainak tekinthetők. A terület összességében kiválóan alkalmas divatosnak tartott, hűtött erjesztéssel készült borok készítésére, de mindig értékesebbnek tűnnek azok a társaik, melyek hosszabb érlelést kaptak és egyéniségüket jobban meg tudták őrizni. Az olaszrizling viszonylag gyorsan el tudja veszíteni savainak karakterét, ezért a szüreti időpontra fokozottan ügyelni kell. A legértékesebb borok most már évről évre a Csopaki Kódex védjegy alatt kerülnek forgalomba. Kitűnő szerkezet, sós-ásványos karakter, visszafogott aromatika. Finom és árnyalt borok, a terroir határozott visszatükröződésével. Nem véletlen hát, hogy a csopaki termelők egy része 2012-ben létrehozta a Csopaki Kódex védjegyet legjobb boraik megkülönböztetésére. Csak a legjobbnak tartott – jelenleg összesen 40 – dűlő termését dolgozzák fel. Az országos átlaghoz képest sokkal szigorúbb szabályozás szerint csak érett, de nem túlérett vagy botritiszes szőlőből, meghatározott sav- és alkohol értékek mellett lehet ezeket a tételeket elkészíteni. A forgalomba hozatalra is külön szabályok vonatkoznak.
„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Nem csak a rozé érdekli! - Beszélgetés Elizabeth Gabay-val
