Szerző: dr. Mészáros Gabriella Fotós: Pintér Árpád
Az Alföld, de egyben Magyarország legnagyobb borvidéke. Neve félrevezető, ugyanis nem az egész Kunságot foglalja magában, hanem csak a történelmi Kiskunság vidékét. A borvidék legnagyobb része a Duna-Tisza közén található, csak Tiszaföldvár térségében nyúlik át a Tiszántúlra.
A borvidék része a szoros értelemben vett kiskunsági homokvonulat, a Pesti-síkság déli része, a Solti-síkság, a Csepel-sziget és a jászsági löszhátak is.
A hatalmas kiterjedésű borvidék közigazgatásilag Pest, Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok és Heves megyékhez tartozik. Nyolc körzetben összesen 95 település határát sorolja a törvény a borvidékhez.
A kunsági borvidék területe hazánkban a legnagyobb: potenciálisan 103 863 ha, ebből azonban a szőlővel betelepített területek nagysága 18359 ha alá csökkent.
A vidék bortermelése már a XI. században oklevéllel adatolhatóan megindult és a szőlészet-borászat - főként kiegészítő foglalkozásként saját fogyasztásra, de részben kivitelre is - az egész középkor és a török háborúk során is folyt. Nem beszélhetünk azonban arról, hogy ez a bor különösebben kiemelkedő minőségű vagy híres lett volna.
Nagyobb mérvű szőlőtelepítés a XVIII. század végén kezdődött és folytatódott a XIX. században. Ennek fő célja az volt, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítéssel megkössék a futóhomokos területek talaját. Viszont a homoki szőlők jelentőségét nagyon megnövelte a filoxéravész idején kialakult helyzet. Míg az ország hegyvidéki szőlőterületeinek csaknem 90%-a tönkrement, addig a filoxérára immunis homoktalajokon háborítatlanul folytatódhatott a szőlőtermesztés és a borkészítés. Ez átmenetileg nemcsak megnövelte a homoki szőlők eszmei értékét, de a filoxéra által sújtott versenytársak „kihullása” miatt jelentős anyagi haszonnal is járt. 1892 után állami rendelettel hívták életre a Kecskeméti Szőlészeti Kutatóintézetet, ahol olyan kiválóságok tevékenykedtek, mint a világhírű szőlőnemesítő, Mathiász János.
Az immunis homokterületek értékének növekedésével (ahol ez a veszélyes kártevő nem tudott megélni), a XIX. század végére a borvidék szőlőterülete megtöbbszöröződött. A XX. század 60-as éveiben végrehajtott második rekonstrukció során tovább nőtt a szőlőterület, de ekkor még a hagyományos, zömmel egyszerű tömegbort adó fajták telepítésével. A 70-es évektől kezdődően minőségi fajták és a pezsgő-alapbor előállításához felhasznált szőlők telepítése került előtérbe. A két világháború között híres volt a Kecskeméti Pecsenye Fehér és az édes Kecskeméti Leányka. Neves bor volt valamikor a Csengődi Olaszrizling is.
Az Alföldi Nemes Kadarkát a XX. század második felében készítették. Késői szüretelésből származó, kis tételben palackozott, félszáraz vörösborként vált kedveltté a maga korában. Az alföldi kadarkák titrálható savtartalma, ezen belül borkősav tartalma viszonylag alacsony, alkoholtartalma viszont általában a többi kékszőlő átlaga fölött van. Alacsony tannintartalma egy bizonyos ízlésű kör számára könnyen fogyaszthatóvá tette. Kadarkából készítették a régen oly kedvelt kastélyos vagy siller borokat. A Kunsági borvidék - először Kiskunsági néven - 1990-ben vált ki a korábbi Alföldi borvidékből. Nem történelmi borvidék tehát, noha szerepel az 1897. évi törvényben felsorolt borvidékek között, de csak mint ”kerti bort” termelő régió. Komoly megítélésbeli különbség volt akkoriban a kerti bor és jóval igényesebben készíthető hegyi bor között. A borvidék területét 1997-ben jelentősen bővítették.
Talajai közt többnyire meszes homok, alárendelten löszvályog, mezőségi és réti talajok fordulnak elő. A kötött vályog és agyagtalajt helyenként vékony lepelként fedi a homok. Vannak világos, humuszban igen szegény, sülevényes futóhomok területek, de vannak humuszban és tápanyagban gazdagabb, szelíd és lösszel keveredett, sötétebb homoktalajok, valamint tiszai eredetű savanyú homoktalajok is.
Két jellemző alapkőzet a Kunsági borvidékről
A Közép-Alföld éghajlata a szőlő tenyészidőszaka folyamán változatos és szélsőséges. Kontinentális klíma, azaz forró, napsütéses nyár és hideg, száraz tél jellemzi. Nagy a hőösszeg, magas a napfényes órák száma (különösen a Tisza alsó folyása mentén). Az aszályos nyarak, a fagyos hideg telek, a tavaszi és őszi fagyok is elég gyakoriak. Ez az egyik fagyveszélynek legjobban kitett borvidékünk. A forró napokon gyakori a szőlőtőkék napperzselése és hőütése. Csapadékszegény régió, sok éves átlagban mintegy 100 mm csapadékhiány mutatható ki. A borvidékek közül itt a legrosszabb a termelési biztonság.
A borvidék hagyományos fehér borszőlő fajtái a kövidinka, kunleány, arany sárfehér, piros szlanka, és pozsonyi fehér voltak. Ma a bianca, cserszegi fűszeres, ezerjó, kisebb mennyiségben a rajnai rizling és olaszrizling is megjelennek. Az igen nagy területen termesztett zalagyöngye önálló palackozásra ritkán kerül. A vörösborok hagyományos fajtája a kadarka, de a kékfrankos és zweigelt éppúgy népszerűek.
A Kunsági borvidéken termelik az ország áruborának a zömét. A terület ún. "homoki borait" különböző szőlőfajták igen gazdag palettájából állítják elő. Általában könnyűek, lágyak. Zamatanyagokban szegényebbek, nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki borvidékek borai, gyorsan öregednek, többnyire asztali, egyszerűbb borok. A vidék fehérborai a talajnak megfelelően általában lágyak, könnyedek, alkoholban sem túl gazdagok. Az itteni vörösborok légiesek, kevésbé komplexek. A minőségi borszőlőfajták a termés redukciója mellett mindazonáltal magasabb minőségű borokat is adhatnak. A borvidék leginkább egyszerűbb, gyorsan fejlődő, reduktív fehér- és roséborairól ismert. Nagy mennyiségben készül a területen illatos fajtákból olyan bor, amely a mindennapok ivóboraként a fiatalabb fogyasztókat is el kellene, hogy érje. A termelők zöme fehér csúcsborát ezerjó vagy rajnai rizling fajtákból készíti el, a vörösborok magasabb minőségű kategóriái kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc fajtákhoz köthetők. Mivel a homokos talaj kevésbé képes megtartani a talaj ásványi anyag tartalmát, az itt születő borok nem koncentrációjuk, sokkal inkább tisztaságuk és könnyedségük révén válhatnak a fogyasztók kedvenceivé.
Nem kérdés, hogy szükséges a változás - Interjú Gere Andreával
A Német Sommelier Szövetség elnöke, Yvonne Heistermann nem újonc a magyar borok világában
Borturisztikai találkozó Morvaországban
A furmint egyértelműen Magyarország első számú fehérszőlő-fajtája – Wojciech Bońkowskival beszélgettünk
