A borvidékről

A Neszmélyi borvidék története Probus császár, a légióit is szőlőtelepítésre befogó római uralkodó legendájával kezdődik. A magyar honfoglalás, majd a kora középkori időszak kevés érdemleges információval szolgál. A borvidékhez tartozó Tata 1410 után Zsigmond király kedvelt tartózkodási helye volt, és ha hinni lehet a korabeli iratoknak, a környék borait sem vetette meg. Az 1400-as évek első felében pusztult el végleg Szöllős település, melynek határát Bársonyoshoz csatolták, így akarván megakadályozni a szőlők pusztulását. (Feltehetőleg ezek a szőlők alkotják ma az Öreghegyet.) Neszmély szintén Zsigmond birtoka volt ebben az időben, Ászár pedig királynői birtok.

A mohácsi csatavesztés után az átvonuló török hadak szinte megsemmisítették a vidék településeit és lakosságát, bár egy 1581-ből ránk maradt irat szerint Ászár ekkor újra jelentős település. A törökök kiűzése után a vidék csak lassan tért magához.

Tata 1727-ben Esterházy-birtok lett, Bársonyos vidéke egészen a 20. század közepéig a Pannonhalmi Apátság érdekkörébe tartozott, míg Neszmélyt a 19. század közepén vásárolta meg a Zichy család. A magas savtartalmuk miatt jól szállítható környékbeli borok egyre ismertebbé tették a vidéket, talán ennek köszönhető, hogy 1855-ben a klosterneuburgi Szent Ágoston kanonokrend megvásárolta az almási és neszmélyi ingatlanokat, valamint a földek egy részét a Zichy családtól.

A fellendülésnek a filoxéra megjelenése vetett véget. A védekezést és az újratelepítést Bársonyos vidékén a Pannonhalmi Apátság, Ászáron pedig az Esterházy család által létrehozott mintaszőlészet segítette. Végül 1897-ben jött létre a Neszmélyi borvidék, akkor még magába foglalva a mai Móri, Pannonhalmi és Etyeki borvidék területét is.

A kommunizmus tömegtermelése odáig rontotta a minőséget, hogy önálló borvidéki rangját elveszítve a térség, és az ötvenes években beleolvadt a Bársonyos-Császári borvidékbe, hogy végül az új telepítéseknek is köszönhetően 1977-ben alakuljon újjá ismét a régi nevén. A rendszerváltozást követően jött létre a neszmélyi borászatból a borvidék emblematikus pincészete, a Hilltop Neszmély, amelyet aztán több tucat kispince is követett.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A borvidéket földrajzilag jól körülhatárolni a tagoltsága okán szinte lehetetlen. Nyugatról kelet felé haladva először az Ászári körzetbe érünk, ez a terület a Bársonyosi-dombság vidéke. Az agyagos-homokos tavi üledékekből és negyedidőszaki löszből álló vidéken a szőlőhegyek legfontosabb talajképző kőzete is a lösz. A vidék nagyobbik részén agyagbemosódásos barna erdőtalaj található. A dombvidéket délről az Által-ér, nyugatról a Bakonyalja és a Sokoró, keletről a Gerecse határolja, míg északon belesimul az Igmánd-Kisbéri-medencébe. A borvidék az utóbbi kettő területére is átnyúlik, az Igmánd-Kisbéri-medence agyagos dombjait lösz és homokos üledék borítja, erre a területre esik Nagyigmánd, Csép és Kocs település.

A borvidék központi magja a Gerecse nyugati és északi lejtőin található. A hegység főként dachsteini mészkőből és dolomitból áll, de nagyjából 350 méteres magasságig lösz borítja a hegylábakat, míg az Által-ér torkolatvidékén és Vértesszőlősnél mésztufa is előfordul. A Dunaszentmiklós-Dunaalmás-Neszmély települések által közrefogott terület a borvidék történelmi és jelenlegi magja is egyben. A Neszmély határában található Nagy-Somló, Korma-hegy (300 m) és Meleges (274 m) egyben a legismertebb dűlők lelőhelyei is. Az északi lejtésű területeket a Duna által visszavert napsugarak melegítik, az északi szelek pedig a gombabetegségek kockázatát csökkentik.

A Gerecse északkeleti oldalán, Süttő, Lábatlan, Nyergesújfalu és Bajót felé a szőlők egy rész a Duna menti homokhátakra települt, másfelől a szintén mészkőből felépülő hegyek északi (vagyis Dunára néző) részére, illetve a Dunától távolabb már a déli hegylábakra. Innen keletre, a Dunához közeli hordaléktalajon fekszenek Tát szőlei, míg Esztergom és Kesztölc szőlőhegye már a Pilis-hegység mészkő és dolomit alkotta tömbjén található. Az egész borvidékről elmondható, hogy éghajlati viszonyai kiegyenlítettek, a napsütéses órák száma 2000 óra körül alakul évente, míg a csapadék mennyisége 550-650 mm.

Termőhelyek és eredetvédelem

TERMŐHELYEK

Ma a borvidék elsősorban könnyed, reduktív fehérborairól híres annak ellenére, hogy minden bizonnyal ennél többre is képes, és talán a múltja is többre predesztinálja. A Bársonyos környéki, császári vagy bajóti, esetleg esztergomi borászatok még keresik a lehetőségeiket, de Kesztölcön, Dunaalmáson és Tatán már országosan is ismert borokat is találhatunk.

A termékleírásban a borvidék leginkább Neszmélyre összpontosít, ahol tizenkét dűlőt is levédettek, köztük a hajdan is oly híres Meleges-hegyet, de a Korma föle, a Göte-oldal, a Madari-hát, Ürge-hegy, Páskom, Pap-hegy és Várhegy is figyelemre méltó területek. Ezek közül a Meleges-hegyről és a Páskomból már dűlőszelektált borokkal is megismerkedhetett a fogyasztó.

EREDETVÉDELEM

A 2012-ben életbe lépett termékleírásban a borvidék nem fogalmazott meg különösebben szigorú követelményeket a szőlőtermelés és a borkészítés tekintetében, gyakorlatilag a bortörvény szabályait fektették le széles fajtaválasztékkal. Meghatároztak viszont összesen 18 lehatárolt dűlőt , amely lehetőséggel viszont csak ímmel-ámmal éltek a szereplők.