Termőhelyek és eredetvédelem

TERMŐHELYEK

A táj struktúrájából és történetéből következik, hogy itt a dűlő fogalmának kevesebb a jelentősége, ugyanakkor a 2012-es termékleírás mégis lehatárolt egyes termőhelyeket, illetve Magyarországon kevésbé szokásos módon egy körzetet is kijelölt, mint a címkékre írható megkülönböztető jelzést. Ez utóbbi a Völgység, amelyhez 22 település.

Dűlő tekintetében a legjelesebb dűlő a bonyhádi Aranybánya és Szőlő-domb, de lehatárolásra került a már Bonyhádvarasdhoz tartozó Kereszt-dűlő is. Ugyanez a helyzet lajoskomáromi Fülöp-hegy, a simontornyai Derék-hegy és Mózsé-hegy, valamint a paksi Hideg-völgy és a Sánc-hegy, illetve a csak 2016-ban nevesített gyönki Ködmön-hegy dűlőkkel. Tény, hogy egyelőre a palackozott dűlős borokat egyik dűlőről sem ismerhetett meg a nagyközönség.

Termelési szempontból a borvidék magterülete, meghatározó része a Völgység, mely a tulajdonviszonyok szempontjából is a legkoncentráltabb, nagyobb szőlőterületek vannak egy kézben, mint a borvidék többi részén, avagy Szekszárdon. A Völgységben a fagykárok megelőzése okán sok helyen fennsíkon folyik a termelés, de átlagosan egy héttel később is fakad a szőlő. A csapadékeloszlás egyenletesebb, mint Szekszárdon, miközben a napfényes órák száma hasonló, ezért a völgységiek szerint termésbiztonság szempontjából a Völgység jobb is, mint Szekszárd.

EREDETVÉDELEM

A borvidék – hasonlóan több kisebb borvidékhez – termelési oldalról azt az egyszerűbb megoldást választotta, hogy nem szigorított semmit a korabeli bortörvény előírásaihoz képest. Az is tény, hogy mint láthattuk, a termőhelyek tekintetében már kifinomultabb megoldást választott, lehatárolva nyolc borvidéki dűlőt is, illetve 22 borvidéki település esetében a Völgységi kitételt is engedélyezve.

A borvidékről

A Tolnai borvidéknek tehát nincs története, de valójában óriási, kevéssé ismert múltja van. Tolna, pontosabban Délkelet-Tolna ugyanis a 16. században több bort termelt, mint Tokaj és Heves együttvéve, borait főleg Pest, Szeged és Debrecen vette fel, és a borkészítés a török hódoltság alatt is prosperált, mert a bortized az egyik legjövedelmezőbb adóféle volt. Kevéssé ismert az is, hogy a 16. század második felében a Sárvíz még komoly folyó volt, melynek bátai torkolatánál a Tolnában termelt 30 ezer hektoliternyi bort hajózták be makói hajósok Szegedre szállítandó. Tolna addig volt piacvezető, ameddig a permanens Habsburg-török háború összecsapás-sorozata, a hazánk területén zajló tizenöt éves háború (1591-1606) el nem törölte a virágzó bátai kikötőt és piacot. A honi borpiac súlypontja ekkor helyeződik át Tokaj-Hegyaljára.

A török jelenléte itt is a termelőerők és a népesség súlyos pusztulását okozta, a demográfiai katasztrófát az udvar a magas borkultúrával rendelkező svábok betelepítésével ellensúlyozta, csakúgy, mint Szekszárd és Villány esetében. Szekszárd és Tolna egyet jelentett, az 1893-as első magyar bortörvény is úgy definiálta, – meglehetősen nagyvonalúan – a Szekszárdi borvidéket, hogy annak területe tulajdonképpen azonos Tolna vármegye területével.

Tolna leválasztása 1998-ban történik meg, ekkor csatolnak hozzá több olyan, kiváló adottságú szőlőtermő területet, amelyeknek azelőtt nem volt borvidéki besorolása. A paksi és a tamási körzet nem volt része a Szekszárdi borvidéknek, ezeket ekkor, a Tolnai borvidék kialakításakor csatolták az újonnan létrejövő jogi entitáshoz és emelték borvidéki rangra. A borvidék azóta megtalálta helyét a magyar borászatban és a piacon. A bátaapáti és a bonyhádi nagyüzem egy-egy nagy nemzetközi konglomerátum tagjaként jelentős exporttevékenységet folytat, de például Paks környékén is van borélet, sőt már Gyönköt is feltette a magyar bortérképre egy ambiciózus kézműves kispince.

TERMÉSZETFÖLDRAJZ

A Tolnai–dombságon és a Mezőföld déli részén elterülő borvidék fura szerkezetét tükrözi, hogy beletartozik a megye legészakibb, legkeletibb és legdélibb pontja (Dunaföldvár, Bölcske illetve Báta), illetve Tolna mellett Baranya északi, Fejér megye déli csücske.

A klíma szinte tökéletes, a napsütéses órák száma 2000 óra felett alakul, az éves középhőmérséklet 12 °C, a vegetációs időszak alatt 16-17, Mezőföldön magasabb, a Völgységben alacsonyabb. A szükséges éves csapadékmennyiség megvan, 5-700 mm körül, ez az érték a klímaváltozás során egyre szélsőségesebb értékeket mutat.

A tolnai részek alapvetően inkább fehérszőlővel voltak betelepítve, aminek az oka, hogy egyrészt nincs meg ez az észak-déli irányzású dombsági struktúra, mint Szekszárdon, másrészt a Völgységben átlagosan több az éves csapadékmennyiség. A 150-200 méter magas szőlődombok Paksig, illetve Simontornyáig hullámzanak, talajtanilag lényegében homogén felületet alkotva. Majd’ az egészet a felső miocénban kialakult, a Pannon-tenger üledékéből származó, 20-50 méter vastag, magas mésztartalmú lösz borítja, mely Hőgyésznél eléri a 70 métert is. Erre a homogén és domináns löszre a Völgységben agyagbemosódásos barna erdőtalajok és mészlepedékes csernozjomok terülnek, Tengelic és Tolna környékén homokos kőzettörmelékes vályogtalajt láthatni, a Mezőföldön ugyancsak erdőtalajokba és csernozjom jellegű homoktalajokba kapaszkodnak a tőkék, Pincehely, Hőgyész, Dúzs térségében a szőlők homokon települtek.