Területe és elhelyezkedése

A Csongrádi borvidék a Tisza alsó folyása mentén fekszik, a Tisza jobb partján. Közigazgatásilag Csongrád-Csanád megye része. A borvidék 4 körzetre oszlik:

a) Csongrádi körzetében Csongrád,

b) Kisteleki körzetében Balástya, Csengele, Kistelek, Pusztaszer,

c) Pusztamérgesi körzetében Forráskút, Öttömös, Pusztamérges, Ruzsa, Üllés,

d) Mórahalmi körzetében Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Kiskundorozsma, Mórahalom és Zákányszék települések a szőlőkataszter szerint I., II. és III. osztályú területei tartoznak a borvidékbe.

A borvidék teljes termőterülete 14 311 ha, amelyből 2595 ha I. osztályú, 8474 ha II. osztályú értékelést kapott. A szőlőültetvények területe azonban mindössze 755 ha.

Története

A Csongrád vidékén zajló szőlőtermesztésre utaló első adat a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében (1075) szerepel a Tisza melletti Alpár szőlőivel kapcsolatban.

Szegednek és a többi környékbeli mezővárosnak már a XIV. században voltak szőlőbirtokai, de nem helyben, hanem a Szerémségben. A XV. században Szeged város közvetlen közelében is történt szőlőtelepítés.

A török uralom alatt a török tisztviselők és birtokosok jövedelme túlnyomóan a bor jövedelméből állt. Ekkor érkezett ebbe a térségbe a balkáni eredetű vörösborkultúra, amelynek vezető szőlőfajtája volt a kadarka. Ebben az időben gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztették a szőlőt. A török hódoltság után megindult az elvadult Alföld civilizálása. Mária Terézia királynő 1779-ben rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést az Alföldre, hogy ilyen módon a futóhomokot megkössék. A nagymértékű szőlőtelepítés tovább folytatódik a XIX. században is, immár nemcsak a futóhomok megkötése céljából, hanem a filoxéravész által meggyengített magyarországi bortermelés kiegyensúlyozása miatt is.

A filoxéra a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) ugyanis nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott olyan jelentős kárt, mint más borvidékeken. A kiterjedt szőlőtelepítésnek és -művelésnek köszönhető a szegedi puszták és a tanyavilág gyors benépesedése is.

Míg a XX. században a Csongrád vidéki bortermelés húzóágazat volt, addig a 70-es évektől a szőlő- és bortermelésben hanyatló tendencia követhető. A termelési költségekre nem volt állami fedezet, a 90-es évektől pedig összeomlott a keleti borpiac. Ennek köszönhető a szőlőtermesztés alá vont területek radikális csökkenése, annak ellenére, hogy 1990-ben az Alföldi borvidék egy részéből kiválva, önálló borvidékké alakult Csongrád és környéke.

Talajadottságai

A borvidék leggyakoribb alapkőzete a holocén korú folyóvízi meszes homok, Csongrád és a Kőrös környékén kötöttebb öntésiszap; ritkábban pleisztocén lösz vagy eolikus futóhomok.

Talajai tiszai eredetű mésztelen hordaléktalajok, kovárványos savanyú homoktalajok és tiszai eredetű fekete földek, részben dunai eredetű, szél által áthalmozott, meszes homokok, helyenként lösz és lösszel kevert homoktalajok. A homoktalajok humuszban és tápanyagban általában szegények. A talajvíz 3-6 m-re található, ezért a szőlőtőkék biztonságosan fel tudják venni a talajvizet. Domborzata túlnyomóan sík terület, csekély lejtésű, lankás, 2-3 méter magas buckákkal.

A Csongrádi borvidék jellemző alapkőzete

Éghajlata

Éghajlata szélsőségesen kontinentális, csapadékszegény klíma. Évi hőösszege, napbesugárzása (2050-2100 óra évente) nagy. A sok napfény és a magas hőösszeg segíti a jó beérést, a cukorképződést. Ez az ország egyik legmelegebb borvidéke.

Szőlőfajták és borstílusok

A Csongrádi borvidék szőlőinek valamivel több, mint a fele fehérborszőlő. A cserszegi fűszeres, kövidinka, olaszrizling, rajnai rizling és a kunleány viszi a vezető szerepet. A kékszőlő fajták közül túlnyomó a kékfrankos és a zweigelt.

A csongrádi borok stílusáról szólva elmondható, hogy általában közepes, olykor magas alkohol tartalmú, túlnyomóan érett szőlőből készítve alacsony savtartalmú borok ezek. Bár igazi, árubor mennyiségű csúcsborokról itt nem beszélhetünk, de az elmúlt 100 év során megvoltak ennek a térségnek is a maga híres borai. Ilyenek voltak a Pusztamérgesi Olaszrizling, a Csongrádi Kadarka, a Csongrádi Cabernet és Csongrádi Kékfrankos. Ezek a borok gyümölcsösségükkel mindenképpen más karakterűek, mint az Alföld más részein termők. Melegebb tónusuk mindenképpen népszerűvé tenné őket, már ha elérhetők lennének a nagyobb fogyasztói közösség számára is.

Elsősorban vörös- és siller borok váltak híressé a városi polgárok és a kereskedők révén. Az a lepelhomok, amely a csongrádi területeknek a java részét borítja, átnyúlik a mai Szerbia területére is. Ugyan egy határt át kell lépnünk, de megéri a fáradságot az alföldnek ezt a nyúlványát is megvizsgálni. Lösszel kevert homokon termesztett borai koncentrációban sorra meghaladják a hazai átlagot cáfolva mindazt, amit a meleg és alapvetően homokos talajú területek borairól rendszerint gondolni szoktunk.