Óda a löszhöz

A lösz olyan, mint a mostohatestvér: méltatlanul a háttérbe szorul a többi talajalkotó kőzet mellett, miközben stabilan hozza a világszínvonalú borokat. Vajon miért alakult úgy, hogy a borszakírók mindig valami másért lelkesednek? A tűzköves vulkanikus kőzetekről, a meszes ásványosságról, de még a folyami kavicsról is több szó esik, mint erről a jégkorszaki kőporról, amit a szél terített el szerte a világon, hogy aztán megszilárdulva az egyik legmegbízhatóbb vörösborképző hardverré váljon, amit csak ismerek.

Volt már szó ezen az oldalon is a homoki borokról és a vulkanikus terroirról, mindkét esetben nemzetközi kitekintéssel irányítottam a figyelmet a hazai viszonyokra, legyen hát most is így! Badarság lenne azt hinni, hogy a löszös borvidékek – vagyis ahol a talaj, a termőréteg alatt a lösz nevű kőzet található meg – kizárólag Magyarországon fordulnak elő, de mint a későbbiekben látni fogjuk, ebben még jobban el vagyunk kényeztetve, mint a vulkanikus borvidékek esetében. Az USA-ban, Washington állam Walla Walla régiójában löszön teremnek a gyümölcsös cabernet sauvignon és syrah borok, akárcsak Iowa államban, a Mississippi folyó mentén, ahol nemritkán 90 méter vastag lösztakaró borítja a vidéket, ezen zöldell a szőlő. Nem véletlen, hogy az utóbbi borvidéki elnevezése is erre utal: Loess Hills District, vagyis a löszdombok vidéke. Van aztán lösz Új-Zélandon, az Északi-szigeten Hawke’s Bayben, a Déli-szigeten pedig három bortermő vidéken is, Central Otagóban, Canterburyben és Marlborough-ban. Furcsa módon az ottani borászok mostanában zöldveltelinit telepítenek ezekre a helyekre, bár ha eljutunk Ausztria taglalásáig, akkor máris meglesz a megfejtés, hogy miért! Addig viszont nehogy kihagyjuk a sorból a feltörekvő borországot, Kínát, ahol a Góbi sivatagtól délkeletre fekvő Sanhszi (Shanxi) tartomány azonos nevű borvidékén chardonnay-t és cabernet sauvignont szüretelnek. Apró érdekesség csupán, hogy ott találkozik a magyar és a kínai néplélek a leglátványosabban, hiszen a lösz népies elnevezése sárgaföld, míg a kínaiak az ezen a vidéken átfolyó és ott elszíneződő hatalmas folyamot nevezték el Sárga-folyónak.

Európában aztán a francia Rhône-völgy, a német Nahe, Pfalz és Rheingau egyes részei, illetve Baden a lösszel borított termőhely, ahonnan gyümölcsös rizlingeket és szürkebarátokat zárnak palackba, a szomszédos Ausztriában pedig Kremstal, Wachau és Kamptal egyes részei. No meg Wagram, ami önmagában 1000 hektárnyi löszös szőlőterület! Nagyjából ennyi. Nem is olyan sok, igaz? Ahhoz képest, ami nálunk van!

Merthogy – és erre is joggal lehetünk büszkék – nálunk viszonylag sok borvidéknek vannak többé-kevésbé löszös területei. Találunk ilyeneket a Zalai, a Neszmélyi, a Hajós-Bajai borvidéken, de a szurdokok, vagyis a löszmélyutak már a laikusok számára is irányjelzőként villognak a Pannonhalmi, a Tolnai borvidéken, Szekszárdon, a Balaton déli partján és persze Villányban, sőt, a Pécsi borvidék egyes részein is. A felsorolás végére hagytam a csattanót: bizony a Tokaji borvidéknek is van egy híres része, ahol a vulkánosságot felváltja a lösz, ez pedig maga a tokaji Kopasz-hegy! Az olyan pincészetek, mint a Paulay Borház, a Hétszőlő, a Tokaj Kikelet, a Basilicus, a Gróf Degenfeld vagy éppen a legismertebb magyar bormárka, a Royal Tokaji mind rendelkeznek szőlőterületekkel a löszös dűlőkben, és ezekből mind száraz, mind édes, sőt, csúcsminőségű dűlőszelektált aszúborokat is forgalomba hoznak!

Gróf Degenfeld, Tarcal

Mert hát mit is tud a lösz? A laikusok talán azt mondanák, hogy lelágyítja a savakat, de ez csak a meszes területekhez képest igaz. Ráadásul a savak függnek a szőlőfajtától, a szüreti időponttól és a borászati technológiától is, szóval gyorsan sokismeretlenessé változhat az egyenlet. Szintén nagy általánosságban mondható el, hogy a löszön kerekebb, „kedvesebb”, általában az elsődleges gyümölcsaromákat jobban megmutató borok születnek (megint csak a fenti fenntartások mellett), kerekebbé válnak a tanninok, puhábbá, jobban ihatóvá és talán hosszabban érlelhetővé a vörösborok. Gondoljunk csak bele: Villány legnagyobb dűlői, az Ördögárok, a Sterntal, a Jammertal mind löszös területek! (Na jó, a Kopár nem az, szinte kilátszik a vékonyka talajtakaró alól a Szársomlyó mészköve.)

Ördögárok, Villány

Ugyanez a helyzet Balatonboglár ikonikus vörösboraival és kerek, jól iható olaszrizlingjeivel, de ha képzeletben Szekszárdon járunk, ott sem találunk mást, mint löszt. A Hidaspetre, a Csötönyi-völgy, a Porkoláb-völgy, a Gyűszű-völgy, a Baranya-völgy, az Iván-völgy, a Cinka, a Gurovica, a Faluhely, a Strázsa-hegy, a Görögszó, a Szeleshát mind megannyi ikonikus termőhely, ahol a különbséget a kitettség, a fekvés, a magasság, az uralkodó szélirány, a csapadékmennyiség jelenti, mert a hardver alattuk mindenhol a lösz.

Szekszárd látképe

Vajon belegondoltatok-e már, hogy ha a Bock Pince, Malatinszky Csaba, a Csányi Pincészet, Szendéék, Lelovitsék, Gere Tamás és Zsolt, Günzer Zoltánék, Gere Attiláék, a Streit-Zágonyi, Tiffán Ede, Günzer Tamás vagy a Jammertal, a Vylyan, esetleg a Jackfall, Riczu Tamás vagy éppen Heumannék boráért rajongtok, akkor löszön termett bort kedveltek? Ha egy Takler kékfrankost vagy egy Planina csomorikát kaptok a poharatokba, akkor is? De ugyanez a helyzet egy Heimann Barbárral, egy Dúzsi rozéval, egy Sebestyén Bikavérrel, a Pósta Borház és a Bodri Pincészet, Eszterbauerék és Vesztergombiék boraival, Vida Péterről már nem is beszélve, hiszen ő az egyik borát is nemes egyszerűséggel Löszre keresztelte. Nem bírom ki, hogy ne tegyek egy csavart a végére, hiszen eddig a vörösborokban tobzódtunk, előtte az édeseket emlegettem, volt már szó rozéról is, de az ország legjobb rajnai rizlingjei is löszös területről jönnek, Pannonhalmáról! Egyszóval ideje észrevenni, hogy mit tud a lösz, és sokkal jobban kommunikálni a nagyvilág felé, hiszen itt is van mit megmutatnunk…

A Gyurgyalag gyakran a szekszárdi löszfalakban fészkel

Fotók: Magyar Bormarketing Ügynökség