Területe és elhelyezkedése

A Móri borvidék a Vértes és Bakony hegységeket elválasztó festői Móri-árokban terül el. Pusztavámtól Móron át egészen Csókakőig és Csákberényig húzódnak az első osztályú bortermő dűlők.

A Móri borvidék közigazgatásilag Fejér-megyében található. A borvidékhez Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd és Zámoly településeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészei tartoznak.

A móri borvidék termőterülete napjainkban 446 ha, holott a lehetséges szőlőterületek – be nem telepített részek – nagysága ezt jóval meghaladja.

Története

Mór majdnem olyan közel fekszik Budapesthez, mint Etyek, valahogy mégsem lett a borvidék annyira látogatott, mint az előbbi. Nem mintha Etyek nem érdemelné meg a budapesti borisszák kitüntető figyelmét, de ha reálisan nézzük Mór adottságait, bizony ők is beállhatnak ebbe a sorba. Mór vidéke, mint a csókakői váruradalom része, már a XII. században feltűnik az oklevelekben. Már 1138-ban a Mórral szomszédos Bodajk falu szőlőjét és szőlős jobbágyait említi egy oklevél. Később, 1231-ben Vajal (ez ma Mór egyik falurésze) és Csákberény szőlőjéről készült okirat.

Magával, Mór község nevével csak a XV. században találkozunk először. Az írott dokumentáció tanúsága szerint a vidék szőlőkultúrája a XVI. századig egyenletesen fejlődött, de a török hódoltság megakasztotta a fejlődést. A török háborúk viharai a Csókakőhőz tartozó 32 községből 28-at elpusztítottak. A lakosság pusztulásával a szőlők is elvadultak.

A középkori bortermelés hagyományát a törökök dúlása után betelepült svábok folytatták és fejlesztették tovább ezen a vidéken. A XVIII. században beköltöző német telepeseknek köszönhető az új szőlőtelepítés. Móron telepedett le a kapucinusok szerzetesrendje is, akik a környék legjobb szőlőművelőivé váltak. Ugyan az utóbbi néhány évben egy új generáció borain keresztül sikerült közelebb kerülnie a fiatalabb korosztálynak is ezekhez a területekhez, mégis kevesebb szó esik róluk. Mór valamikor egyik kiemelkedő borvidékünk volt, földrajzi helyzete mit sem változott az elmúlt száz évben.

Talajadottságai

A bortermő dűlők talaja elsősorban a laza negyedidőszaki fedő-üledékeken képződött. Lejtőtörmelék, lejtővályog főként oligocén homokon alakult ki. Mészkőtörmelékkel kevert löszön elterülő agyag-bemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, valamint magasabb helyzetű hegyoldalakon, dolomiton és mészkövön képződött rendzinatalajok és vörös föld váltakoznak egymással.

Két jellemző kőzet a Móri Borvidékről.

Éghajlata

Éghajlata általában a Dunántúl északi részére jellemző, közepesen hűvös és viszonylag csapadékos. Mindazonáltal, a hegyek, dombok déli, délnyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma jó termőhelyi viszonyokat alakíthat ki.

Szőlőfajták és borstílusok

A móri borvidék elsőrendűen fehérbor termő terület. Minden más fajtát meghaladó mennyiségben, 109 ha-on találunk itt ezerjót. Az ezerjó mellett a chardonnay, tramini, sauvignon blanc, szürkebarát, Müller Thurgau (rizlingszilváni) a legjellemzőbb. A kis mennyiségben termesztett kékszőlők közül a kékfrankos és a merlot terem csak 9 ha körüli területen, a többi ültetvény ennél is kisebb.

A móri borok illat- és ízvilága általában az üde, virágos jegyekhez áll közel. Gyakori a meszes ásványosság, ami a viszonylag magas savtartalommal együtt néha kemény borokat eredményez. A szőlők teljes érésben történő szüretelése és a jelentős hozamkorlátozás itt fokozottan szükségszerű, mert a klíma és a talaj együtt magas savtartalmat ad. Érleléssel nemes ízvilágú, telt ízű borokat kapunk, melyek meghálálják a fahordós érlelést.

A táj fő fajtája, az ezerjó mellett illatos szőlőfajtákból és az olaszrizlingből készülnek a legizgalmasabb tételek. Jól alkalmazkodott a területekhez a rajnai rizling és zöld veltelini is. Meglátásunk szerint a pezsgőkészítésnek és hűvösebb éghajlatot kedvelő kék szőlőfajtáknak is lesz még szerepe az elkövetkezendő években.