Kövérszőlő
Története
Pontos eredete ismeretlen, egyes források az egyik legrégebbi tokaji fajtának tartják, amely a filoxéra után szinte teljesen eltűnt, és csak a ’90-es évek végén kapott újra állami minősítést. Vannak források, amelyek Romániához kötik a fajtát, ahol grasa de cotnari név alatt szerepel (a grasa kövéret, zsírosat jelent) és fontos fajta. Tokaji feljegyzések a 16. és 17. századból is említik, és egyes források különbséget tesznek a fehérszőlő és a kövérszőlő között is (az újabb leírások szinonimaként kezelik őket), így még jobban bonyolítva a származását. A fehérszőlőt a régi feljegyzések szerint kevésbé látták, hogy töppedne. A névválasztás valószínűleg a kerek bogyókra és az erős botritisz hajlamra utalhat.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Ma nem egészen 700 hektáron termelik hivatalosan, melyből legnagyobb részben Északkelet-Romániában találkozni vele, a Cotnari területen, a Moldvai dombság területén. Itt rendkívül hűvös, 9°C-os éves átlaghőmérséklet és 500 mm éves csapadék mellett csernozjom talaj található. A vidék az édes borairól ismert és a grasa szőlőt más – például tamaioasa vagy muskotály – fajtákkal is házasítják. Magyarországon szinte csak a Tokaji borvidéken találkozni vele, mintegy 50 hektáron, amely enyhén növekvő tendenciát mutat az elmúlt 10 évben. Leggyakrabban aszúkba kerül, ugyanakkor egy maréknyi termelő fajtaborként is kísérletezik vele. Tokaj vulkanikus talaján és a klimatikus adottságoknak köszönhetően adott évjáratokban nagyon gazdagon hozza a botritiszt.
Mivel leggyakrabban házasításokban, és ezen belül is édes borokban találkozni vele, nehezebb magát a fajtát tisztán bemutatni. Általánosságban elmondható, hogy érett, gyümölcsös tónusok dominálnak benne. Édes formátumban méz, mogyoró, aszalt sárgabarack és propolisz jellemzi, de ezek inkább a botritiszre utaló jegyek, nem pedig a fajtára. Legtöbbször aszúkban találkozni vele 10-20%-os arányban is akár.
A kövérszőlő szőlőfajtából készült borokkal Magyarországon szinte csak Tokajban találkozhatunk, ott is legtöbbször a késői szüretelésű borok és aszú készítésekor. Hárslevelűvel és furminttal együtt, házasításokban használják, aszúk esetében 10-20%-os arányban általános a használata. Önmagában, vagy akár száraz fajtaborként kifejezetten ritkán fordul elő a kövérszőlő, csak néhány borászat foglalkozik vele leginkább kísérleti jelleggel. Mivel a fajta nagyon hajlamos az aszúsodásra, ezért fogyasztóként is édes borként szoktunk találkozni vele. A késői szüretelésű kövérszőlőből készült borok és házasítások tiszta gyümölcsös jegyekben gazdagok, mézes, mogyorós és propoliszos ízvilággal rendelkeznek, így cukortartalomtól függően remekül működnek könnyedebb gyümölcsös salátákkal, gyümölcsös desszertekkel, pohárkrémekkel, mogyorótortával, vagy például egy krémessel is. Ezeket a borokat érdemes hűtve, 8-10°C-on kínálni, kisebb méretű tulipán formájú fehérboros pohárban, vagy kifejezetten desszertboros pohárban. Az aszúk és eszenciák különleges ízviláguknak köszönhetően akár önmagukban is képesek egy fogásként megjelenni, ma már egyre nagyobb divat aszút felszolgálni desszert helyett. Emellett akkor is végtelenül izgalmas, új dimenziókat nyitnak meg, ha elkezdjük őket különböző sós vagy édes fogásokkal kombinálni. Klasszikus párost alkotnak a libamájjal, a rokfort sajttal, diós és mézes desszertekkel, Gundel palacsintával, de bátran kísérletezzünk, mert a legextrémebb fogásoknál is nagyon jól működhet. Az aszút és az eszenciát is behűtve, 6-8°C-on kínáljuk.
