Zéta
Története
A furmint és a bouvier kereszteződésével jött létre 1951-ben Pécsett, Király Ferenc nemesítésével. Eredetileg az oremus nevet viselte, de mivel dűlő is található e név alatt, így értelemszerűen átkeresztelésre került, ekkor kapta a zéta nevet. Gárdonyi Géza „A láthatatlan ember” című művének főszereplőjéről, Zétáról nevezték el. A ’90-es évek elején engedélyezték és 1999-ben keresztelték át. A negyedik legfontosabb fajta a Tokaji borvidéken.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
A fajta lényegében csak a Tokaji borvidéken fordul elő, 115 hektáron termelik és a három jól ismert tokaji fajta után a negyedik legfontosabb és legelterjedtebb. Lösz- és nyiroktalajon egyaránt jól érzi magát, kiválóan képes kezelni a botritiszt (a legkorábban aszúsodó fajta), magas cukorgyűjtő-képességgel rendelkezik és a savai sem vesznek el emellett. Általában gazdag, olajos, húsos textúrájú borokat ad.
Immár nemcsak mint aszú alapanyag kerül feldolgozásra, hanem önállóan is nagyon szép borok készülnek belőle. Házasításokban késői szüretben és aszúkban fordul leginkább elő, ahol gazdag, édes, olajos textúrát és parfümösséget ad a házasításnak. Nem annyira illatos, mint egy sárgamuskotály, de őszibarack- és bodzavirágos tónusokat mutat a friss savak mellett. Önállóan édes szamorodni vagy késői szüretelésű, édes borokban is helyet kap, gazdag édesség, diszkrét fűszeresség, krémes, olajos textúra, valamint közepes test jellemzi.
A zéta szőlőfajtából készült borokkal Magyarországon szinte csak Tokajban találkozhatunk. Mivel a fajta nagyon hajlamos az aszúsodásra, ezért fogyasztóként legtöbbször édes borként, késői szüretelésűként vagy szamorodniként lehet találkozni vele. A késői szüretelésű zétából készült borok gyümölcsös jegyekben gazdagok, őszibarackos és bodzavirágos ízvilággal rendelkeznek, így cukortartalomtól függően remekül működnek könnyedebb gyümölcsös salátákkal, gyümölcsös desszertekkel, pohárkrémekkel vagy például egy krémessel is. Ezeket a borokat érdemes hűtve, 8-10 °C-on kínálni, kisebb méretű tulipán formájú fehérboros pohárban vagy kifejezetten desszertboros pohárban. Az aszúk és eszenciák különleges ízviláguknak köszönhetően akár önmagukban is képesek egy fogásként megjelenni, ma már egyre nagyobb divat aszút felszolgálni desszert helyett. Emellett akkor is végtelenül izgalmas, új dimenziókat nyitnak meg, ha elkezdjük őket különböző sós vagy édes fogásokkal kombinálni. Klasszikus párost alkotnak a libamájjal, a rokfort sajttal, diós és mézes desszertekkel, Gundel palacsintával, de bátran kísérletezzünk, mert a legextrémebb fogásoknál is nagyon jól működhet. Az aszút és az eszenciát is behűtve, 6-8 °C-on kínáljuk.
