Szerző: Dr. Mészáros Gabriella

Duna
borrégió

A Duna borrégió 2006-ban alakult, a korábban alföldiként nyilvántartott borvidékek ésszerű együttműködésének hivatalossá tétele útján. Kétségtelen, hogy az alföldi jelző a borral kapcsolatba hozva az utóbbi évtizedekben nem feltétlenül a minőséget juttatta eszünkbe, így teljességgel érthető, hogy a borrégió tisztességes és eltökélt termelői ezzel is megpróbáltak változtatni az előítéleteken. Ma, 2020-ban lényegesen jobb helyzetben vagyunk, mint akár tíz évvel ezelőtt is. Egyre több termelő gondolja úgy, hogy a homokos lazább és mindenképpen meleg talajon is korrekt, sőt élvezetes borokat fog termelni. Nem felejthetjük el, hogy bor kell a mindennapokra is. Nem ihatunk minden kedden vasárnapi borokat, és igenis néha keddi borokat is vasárnapivá tudunk változtatni.

A Duna-Tisza közén található borvidékek borai évjárattól függően a hazai termés harmad-, negyedrészét teszik ki. Ennek ellenére sokszor még ma is úgy érezzük, hogy nálunk hiány van jó asztali, azaz megbízható, tiszta ízű, könnyű ivóborokból. Ez a kategória az európai átlagban nagyüzemileg, korszerű technológiával előállított borokat jelent, amelyek nem egyszer hűtőláncon keresztül készülnek el és jutnak a fogyasztóhoz. Nem élvezeti cikként, hanem élelmiszerként fogyasztják őket. Jóval egészségesebbek, mint a szénsavas, színezett, szagosított üdítőitalok. Ezek a területei az országnak tökéletes termőhelyei lehetnek a könnyű tiszta ivóboroknak, bármiféle negatív megkülönböztetés nélkül.

A talajmunkák könnyebb gépesíthetősége világviszonylatban is versenyképessé tenné ezeket a területeket, a megfelelő szőlőfajták megválasztásával valóban a mindennapok tiszta gyümölcsös borait készíthetik itt el.A termelőkön túl ehhez más fogyasztói szemléletre is szükség van, le kell vetni az előítéleteket a homoki borokkal szemben. A déli borvidékeken (Hajós-Baja, Csongrád) a talaj már „színesebb” összetételű, a borok ízvilága a gazdagabb ásványi anyag tartalomnak megfelelően kellemesebb, változatosabb. A termelők oldaláról igényesség, megbízhatóság, a fogyasztótól pedig az előítéletektől mentes szemlélet nagy fellendülést hozhatna az alföldi borvidékek életében. A változó termelői magatartást természetesen a fogyasztókkal tudatni is kell, erre a szakújságírásnak is jó lenne felkészülni. Magyarország legnagyobb bortermő régiója összesen 24000 hektáron helyezkedik el, és mindössze három borvidéket foglal magában, a Csongrádi, a Hajós-Bajai és a Kunsági borvidékeket. Jellegzetes fajtáik a cserszegi fűszeres, az ezerjó vagy a rizlingszilváni, de megtalálható itt a kadarka is.

Az itt uralkodó időjárás alapvetően kontinentális, de a sík terep és a kvarcos talaj miatt nagy a hőingadozás: forróak a nyarak, és a hideg teleket sokszor tavaszi fagyok is követik. Bár az uralkodó talaj mészköves homok, mely leginkább a folyók – elsősorban a Duna – hordalékából származik, található még barna erdőtalaj, feketeföld (csernozjom), réti és öntéstalaj is kisebb mértékben.

1

Csongrádi borvidék

2

Hajós-Bajai borvidék

3

Kunsági borvidék

Lapozás vissza Lapozás előre
Rózival a szüret – Barta Anna borásznál jártunk
10+1 szuper szeptemberi boros program

10+1 szuper szeptemberi boros program

Elolvasom
Új energiák Móron - Kicsi a Mór, de erős
Egy boros úticél, ami még nincs túlhájpolva: Monor

Egy boros úticél, ami még nincs túlhájpolva: Monor

Elolvasom
Boros programok az év második felére
Átadták az Országos Borverseny díjait: ezek a legjobb magyar borok 2022-ben

Átadták az Országos Borverseny díjait: ezek a legjobb magyar borok 2022-ben

Elolvasom
Magyar Bor Személyesen podcast – beszélgetés Fejérvári Gergely szerkesztővel
Szőlő és bor Biatorbágyon - Borosgazdák, pincék, történetek

Szőlő és bor Biatorbágyon - Borosgazdák, pincék, történetek

Elolvasom