Szerző: Dr. Mészáros Gabriella

Duna
borrégió

A Duna borrégió 2006-ban alakult, a korábban alföldiként nyilvántartott borvidékek ésszerű együttműködésének hivatalossá tétele útján. Kétségtelen, hogy az alföldi jelző a borral kapcsolatba hozva az utóbbi évtizedekben nem feltétlenül a minőséget juttatta eszünkbe, így teljességgel érthető, hogy a borrégió tisztességes és eltökélt termelői ezzel is megpróbáltak változtatni az előítéleteken. Ma, 2020-ban lényegesen jobb helyzetben vagyunk, mint akár tíz évvel ezelőtt is. Egyre több termelő gondolja úgy, hogy a homokos lazább és mindenképpen meleg talajon is korrekt, sőt élvezetes borokat fog termelni. Nem felejthetjük el, hogy bor kell a mindennapokra is. Nem ihatunk minden kedden vasárnapi borokat, és igenis néha keddi borokat is vasárnapivá tudunk változtatni.

A Duna-Tisza közén található borvidékek borai évjárattól függően a hazai termés harmad-, negyedrészét teszik ki. Ennek ellenére sokszor még ma is úgy érezzük, hogy nálunk hiány van jó asztali, azaz megbízható, tiszta ízű, könnyű ivóborokból. Ez a kategória az európai átlagban nagyüzemileg, korszerű technológiával előállított borokat jelent, amelyek nem egyszer hűtőláncon keresztül készülnek el és jutnak a fogyasztóhoz. Nem élvezeti cikként, hanem élelmiszerként fogyasztják őket. Jóval egészségesebbek, mint a szénsavas, színezett, szagosított üdítőitalok. Ezek a területei az országnak tökéletes termőhelyei lehetnek a könnyű tiszta ivóboroknak, bármiféle negatív megkülönböztetés nélkül.

A talajmunkák könnyebb gépesíthetősége világviszonylatban is versenyképessé tenné ezeket a területeket, a megfelelő szőlőfajták megválasztásával valóban a mindennapok tiszta gyümölcsös borait készíthetik itt el.A termelőkön túl ehhez más fogyasztói szemléletre is szükség van, le kell vetni az előítéleteket a homoki borokkal szemben. A déli borvidékeken (Hajós-Baja, Csongrád) a talaj már „színesebb” összetételű, a borok ízvilága a gazdagabb ásványi anyag tartalomnak megfelelően kellemesebb, változatosabb. A termelők oldaláról igényesség, megbízhatóság, a fogyasztótól pedig az előítéletektől mentes szemlélet nagy fellendülést hozhatna az alföldi borvidékek életében. A változó termelői magatartást természetesen a fogyasztókkal tudatni is kell, erre a szakújságírásnak is jó lenne felkészülni. Magyarország legnagyobb bortermő régiója összesen 24000 hektáron helyezkedik el, és mindössze három borvidéket foglal magában, a Csongrádi, a Hajós-Bajai és a Kunsági borvidékeket. Jellegzetes fajtáik a cserszegi fűszeres, az ezerjó vagy a rizlingszilváni, de megtalálható itt a kadarka is.

Az itt uralkodó időjárás alapvetően kontinentális, de a sík terep és a kvarcos talaj miatt nagy a hőingadozás: forróak a nyarak, és a hideg teleket sokszor tavaszi fagyok is követik. Bár az uralkodó talaj mészköves homok, mely leginkább a folyók – elsősorban a Duna – hordalékából származik, található még barna erdőtalaj, feketeföld (csernozjom), réti és öntéstalaj is kisebb mértékben.

1

Csongrádi borvidék

2

Hajós-Bajai borvidék

3

Kunsági borvidék

Három tudnivaló a szekszárdi kékfrankosról
Hat hagyományos borrégió, hat friss üzenet

Hat hagyományos borrégió, hat friss üzenet

Elolvasom
Hogyan egészítsd ki az utazásodat egy boros programmal?
Három tudnivaló az Egri Bikavérről

Három tudnivaló az Egri Bikavérről

Elolvasom
Vegyszermentes szőlőművelés lehet a fenntartható jövő záloga
A magyar bortörténelem 10 híres alakja

A magyar bortörténelem 10 híres alakja

Elolvasom
A legkisebbtől a legnagyobbig, a tokajitól az egriig
Hogyan szervezz meg egy bortúrát?

Hogyan szervezz meg egy bortúrát?

Elolvasom
Díjnyertes rosék és megannyi rejtett kincs hazája: A Kunsági borvidék
A borok krémje avagy a szépségápolás és a bor

A borok krémje avagy a szépségápolás és a bor

Elolvasom
2019 - 2021 Bor.hu Minden jog fenntartva!
Facebook Youtube Instagram