Furmint
Története
A furmint olyan szőlőfajta Tokajjal összefüggésben, mint mondjuk a rizlingnek a Rajna, vagy a chardonnay-nek Burgundia – összeforr(t) a nevük. A furmint eredete tulajdonképpen ismeretlen, és csak feltételezik az ampelográfusok, hogy a Balkánról került előbb a Szerémségbe, majd onnan Tokajba. Első tokaji említése 1623-ból való, de sok hasonneve (szigeti, Mosler, Tokayer, Sipon, Moslavac) okán az is feltételezhető, hogy máshol is simert volt. Nyelvészek szerint a furmint elnevezés a latin frumentum és a francia froment szóból ered, amely mindkét nyelven búzát, szalmát, gabonát jelent, ami utalhat az érett szőlő színére, illetve arra, hogy a fürtöket korábban szalmán szárítással koncentrálták, ahogy ez némely külföldi borfajta esetén ma is általános. A furmint genetikájáról ma sem tudunk eleget, klónjai ugyan léteznek, de ezek kutatása nem széles körben ismert. Manapság sok esetben a termelők maguk próbálják a furmint legjobb egyedeit megtalálni és szaporítani. Az utóbbi időkben Magyarország egyik legfontosabb fehér fajtájává nőtte ki magát. Ha egy szőlőfajtát kellene kiemelni, amiről nemzetközileg is előszeretettel, elismerően beszélnek, írnak, akkor az minden bizonnyal a furmint lenne. Magas minőséget képvisel és rendkívül sokszínű stílusban készülhet bor belőle. Száraz fehérborként és pezsgő alapanyagként is bizonyított már, botritiszes nemesborok alapjaként pedig senkinek nem kell bemutatni.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Nagyon kis mennyiségben találkozni vele Ausztriában, a Fertő-tó és elsősorban Ruszt környékén, ahol száraz és édes borok (például: Ruster Ausbruch) alapját adja. Szlovéniában siponként ismerik a napóleoni legendára utalva.
Magyarországon az utóbbi időben nemcsak többet beszélnek a fajtáról, hanem egyre több borvidéken is találkozni vele, még akkor is, ha arányaiban nagyon kis mennyiségben is. Összesen 3950 hektáron termelik ma az országban, természetesen messze a legelterjedtebb a Tokaji borvidéken, ahol 65%-át képezi a felületnek. Ezt követi Somló és utána leggyakrabban a Balaton északi partján fordul elő.
Általánosságban elmondható a fajtáról, hogy magas savak mellett viszonylag testes borokat produkál, szárazboroknál a semleges stílusának köszönhetően kiválóan bemutatja a termőterületet, és főleg a fent említett területeken érzi jól magát. Édesborok esetében pedig a botritisz hatására rendkívül komplex aszúborok alapját adhatja a Tokaji borvidéken. Aromatikáját tekintve gyakran birsalma, birskörte, őszi- és kajszibarackkal jellemzik.
Néha a pici maradékcukor ellensúlyozhatja a magas savakat, házasítást egyaránt készíthetünk belőle más fajtával, például hárslevelűvel vagy akár – ahol engedélyezik – olaszrizlinggel is. A fahordós érlelés adta édes fűszeres jegyekkel kiegészülve egy rendkívül összetett fajtáról van szó, amely bizonyította helyét a nemes fajták világában.
A furmint egy nagyon sokoldalú szőlőfajtánk, mivel a teljesen száraz bortól az egészen édes, kifejezetten magas cukortartalommal rendelkező eszenciáig készülnek belőle borok, így a mindennapi és ünnepi felhasználása is nagyon változatos. A könnyedebb, egyszerűbb ízvilágú száraz, félszáraz vagy félédes furmintok a mindennapok kellemes kísérői, amelyeket fiatalon, általában a legutolsó évjáratokból érdemes választani. Körülbelül 8-10°C-on, tulipán formájú fehérboros pohárban felszolgálva mutatják a legszebb formájukat. A komolyabb száraz birtokborok és dűlőszelektált furmintok nagyon szépen fejlődnek a palackban, így ezeket érdemes lehet palackosan még pár évig érlelni. Ezeknek a száraz boroknak az izgalmas ásványos jellege és tartalmas ízvilága miatt érdemes az elfogyasztáskor is időt adni. Tejszínes fogásokkal, levesekkel, zöldségekkel, vad madarakkal, házi szárnyasokkal, halakkal és sertéshúsból készült ételekkel is nagyon sokféleképpen párosíthatóak. Kitöltéskor 10-12°C-os hőmérsékleten a legfinomabbak, a legszebb aromákat pedig a kifejezetten a furmint fajtának készített pohárból tapasztalhatjuk meg.
A késői szüretelésű furmintok tiszta gyümölcsös jegyekben gazdagok, így cukortartalomtól függően remekül működnek könnyedebb gyümölcsös salátákkal, gyümölcsös desszertekkel, pohárkrémekkel vagy például egy krémessel is. Ezeket a borokat érdemes hűtve, 8-10°C-on kínálni, kisebb méretű tulipán formájú fehérboros pohárban, vagy kifejezetten desszertboros pohárban.
Az aszúk és eszenciák különleges ízviláguknak köszönhetően akár önmagukban is képesek egy fogásként megjelenni, de végtelenül izgalmas, új dimenziókat nyitnak meg, ha elkezdjük őket különböző sós, vagy édes fogásokkal kombinálni. Klasszikus párost alkotnak a libamájjal, a rokfort sajttal, diós és mézes desszertekkel, de bátran kísérletezzünk, mert a legextrémebb fogásoknál is nagyon jól működhetnek. Az aszút és az eszenciát is jól behűtve, 6-8°C-on kínáljuk.
