Gamay
Története
Régi burgundi fajtaként ismert, amelyet először a 14. század végén említenek az írások, amikor II. (Merész) Fülöp, Burgundia hercege szó szerint kitagadta a gamay-t, elrendelve kivágását, valamint az új telepítések tilalmát. Akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy száműzte a gránit talajra, Beaujolais területére a gamay noir-t. Nevét valószínűleg St-Aubin és Chassagne Montrachet között található településről kapta, egyúttal a DNS kutatásokat is alátámasztva, hogy a fajta mindig is burgundi eredetű volt. Nagy valószínűséggel a pinot noir és a gouais blanc természetes kereszteződéseként jött létre, innen talán a petit bourguignon vagy a bourguignon noir szinonima is.
Termelőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Hazájában a legelterjedtebb fajta, több, mint 30 000 hektáron művelik, de nem csak Burgundiában, hanem immár szinte egész Franciaországban találkozni vele. Burgundia déli területén, Beaujolais mellett, a Rhone völgyében is jól érzi magát. Svájcban emelkedik még ki fontos fajtaként, ahol előszeretettel házasítják a pinot noir-ral Valais kantonban (a Dole nevet viselik a borok). Kisebb mennyiségben találkozni vele Angliában, Németországban, Kaliforniában és Magyarországon is. Itthon gamay noir csak a Mátrában található, három hektáron.
Egykori rossz hírneve – talán köszönhetően Merész Fülöpnek – ellenére könnyű, friss vörösborok születnek a fajtából. Olykor-olykor komoly területről (pl. az ún. cru Beaujolais településekről) odafigyeléssel igazán szép borok készülhetnek belőle. Általában piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető jegyek, friss savak és visszafogott tannin jellemzi a borokat, amelyekből a megfelelő technológiai tudás mellett előszeretettel készítenek „újborokat” is. Magyarországon elsősorban rozé stílusban találkozni a fajtával.
Kifejezetten gyümölcsös, epres, meggyes, cseresznyés aromákkal rendelkezik, és visszafogott a tannin tartalma. Bizonyos borkészítési technikák mellett akár rágógumis, banános jegyei is lehetnek. Leggyakrabban újborként és rozéként találkozhatunk vele. Mivel a bora a könnyedebb vonalat képviseli, ezért önmagában, és könnyű fogások mellett is remekül működik, és stílusának köszönhetően egész évben kellemes a fogyasztása. Visszafogott tanninjai és kirobbanóan gyümölcsös aromái miatt víziszárnyasokkal, és karakteresebb sertéshúsos ázsiai ételekkel is remek párost alkot, de bolognai spagettivel, szilvával töltött galambbal vagy pulykával, őzzel, áfonya lekváros rántott camembert-rel is remek párost alkot. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle, és érdemes pár éven belül elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny parfümös aromáit lehető legjobban megőrizzük. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, tulipán formájú vörös boros pohárból. Alapanyagok közül a sárgarépa, burgonya, cékla, padlizsán, zeller, paradicsom, édesfűszerek, curry, az érleltebb sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és őzből készült ételek, valamit a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb hozzá.
