Juhfark
Története
Valószínűleg egy régi magyar fajta, amely nevét a hosszúkás, hengeres fürtjéről kapta. Ma már a juhfark neve összeforr az autochton (őshonos), különleges fajtákkal, amelyek igazán izgalmas borokat képesek adni és a termőterület személyiségét is kiválóan tolmácsolják. A filoxéravész előtt kifejezetten elterjedt fajta volt a Kárpát-medencében, már akkor is elismert volt somlói bora (1805-ben már említés van róla…), de ekkor még komoly területei voltak Neszmély környékén és a Balaton-felvidéken is. A filoxéra után elfeledett fajtaként tartották számon, a ’90-es évek elejétől lett újra engedélyezett. Semleges fajtaként a magas sav és a diszkrét gyümölcsösség mellett a termőterület jellegzetes karakterét is visszaadja. Ma már ritkábban házasítják, de minden bizonnyal régebben az otthonában, Somlón gyakorta készítettek belőle házasításokat is. Karakteres, izgalmas, egyedi fehérborok születhetnek ebből a fajtából, arról nem beszélve, hogy annyira egyedi, hogy máshol nem is találkozni vele.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Magyarországon kívül nem említik a fajtát, annak ellenére sem, hogy van német tükörfordítása: Lämmerschwantz. Magyarországon ma nem egészen 200 hektáron termesztik. Legfontosabb borvidéke egyértelműen a Nagy-Somlói Borvidék, ahol 105 hektáron – a borvidék 20%-án – termesztik. A maradék termőterületen Balatonfüred-Csopak és a Balaton-felvidék osztozik, míg az Etyek-Budai borvidéken és Pécsett is felbukkan. Somló kiemelkedik, mint a fajta hazája, itt vulkanikus bazalt, bazalttufa, mésztufa és agyag talajon is megtalálható, az etyek-budai és a pécsi területen a meszes talajokat szerette meg a fajta. Szikár, de komplex, neutrális, magas sav, közepes test és alkohol jellemzi legtöbbször a borvidékeken. Szerkezeti elemeinek köszönhetően eltárolható borok készülhetnek a fajtából, amelyek idővel akár még magasabb minőséget is képesek felmutatni.
A Somlói borvidéken fiatalon citrus, grépfrút, zöld fűszeres tónusok, menta és telt ízjegyek jellemzik, sós, ásványos, köves szikársággal, valamint friss savakkal kiegészítve. A fahordós érlelés további komplexitást adhat a bornak, mely házasításokban is szépen mutat. A Balaton-felvidéken hasonló karakter, fűszeres és kifejezett sav jelentkezik, ugyanakkor néha érettebb csonthéjasok is felbukkannak a borok jellemzése során. Megfontolandó, hogy némi palackos érlelésen essen át, mielőtt fogyasztásra kerül.
A juhfark viszonylag kis mennyiségben termesztett szőlőfajta, viszont nagyon izgalmas borok készülhetnek belőle. A legtöbb juhfark vulkanikus területről származik, így a szikár, feszes, neutrális jegyek mellett gyakran érezhető benne egy elegáns, finom mineralitás is. Klasszikus gasztrobor, élénk savainak köszönhetően a tartalmasabb, zsírosabb fogások mellett is tökéletesen helytáll. Találkozhatunk a juhfarkkal félszáraz borként is, ekkor a savakat nagyon szépen szelídíti a természetes maradékcukor. Amennyiben néhány botritiszes bogyó is került a borba, akkor ehhez egy finom aszalt gyümölcsös mézesség is párosulhat. Míg a nagyon száraz juhfark friss, savas ételekkel, savanyú levesekkel és zsírosabb húsokkal a legfinomabb, addig a maradékcukros verzió akár belsőséghez, májas ételekhez is kiváló. A magas minőségű juhfark nagyon szépen érlelhető palackban is, ekkor a savak szelídülnek és az ízek komplexebbek lesznek. Ha érleljük, különösen figyeljünk arra, hogy állandó hűvös hőmérsékleten tartsuk napfénytől és közvetlen hőtől távol, hogy a törékeny aromáit a lehető legjobban megőrizzük. A legideálisabb fogyasztási hőmérséklet körülbelül 8-10°C, és tulipán formájú fehérboros pohárból a legfinomabb. Alapanyagok közül a zöldsaláták, szárzeller, karfiol, brokkoli, hüvelyesek, lencse, citrusok, egyéb párolt és sült zöldségek, levesek, krémlevesek, zsírosabb tehén- és juhsajtok, szárnyasok, fehér húsú halak, belsőségek, sertés- és borjúhúsból készült ételek, rakott ételek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a juhfarkból készült borhoz.
