Leányka
Története
Nagy valószínűséggel erdélyi fajta, ugyanakkor jelenkori irodalmak cáfolják, hogy a leányszőlőhöz vagy a feteasca alba-hoz köze lenne. Egy időben rendkívül populáris volt, de termőterületei jelentősen lecsökkentek az utóbbi évtizedben.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Ma Magyarországon 660 hektáron termelik, amit lényegében három borvidék tesz ki. Az Egri, a Mátrai és a Bükki borvidék területein találkozni vele számottevő mennyiséggel, a többi borvidéken csak alacsony vagy elhanyagolható mennyiségben van jelen. Jól látszik, hogy a Felső-magyarországi borrégió területén érzi igazán jól magát, ahol lényegében hűvösebb az éghajlat és sok helyen vulkanikus, tufa-, nyirok-, agyag- és lösztalajok találhatóak. Egy időben gyakran használták a Egri borvidék nevét és a leányka szót együtt, ma már egyre ritkábban találkozni ilyen címkékkel. Talán, mert a fajtát előszeretettel házasítják, így például az Egri Csillag, a döntően kárpát-medencei és illatos fehér fajtákból készített cuvée fontos alapja is.
A leánykát viszonylag nehéz bemutatni önállóan, mert leggyakrabban házasításokban fordul elő. Egerben találkozni talán leggyakrabban a fajtával, ahol a már említett házasítás mellett száraz és édes iskolázásban is előfordul, évjárattól függően. A fahordós érlelés komplexitást adhat a bornak. Abban már eltérnek a vélemények, hogy illatos fajta-e vagy sem. Minden bizonnyal a leszármazottja, a királyleányka aromatikusabb fajta és a leánykában a szőlővirágos, akácmézes, parfümös jegyek jóval diszkrétebben jelennek meg. Általában könnyű test, közepesen friss savak és alkohol jellemzi a szerkezetet. Érdemes hamar elfogyasztani.
A leányka a könnyedebb, kedves bort adó fajták közé sorolható, intenzitása és aromatikája a szüreti időpont és a készítési mód függvényében változhat a visszafogottabb citrusos jegyektől, az intenzívebb parfümös virágosságig. Leggyakrabban házasításokban, például az Egri Csillagban találkozhatunk vele, de általánosságban elmondható, hogy a leányka a mindennapok borai közé tartozik. Legtipikusabb fogyasztása a kora tavaszi időszaktól késő őszig terjed, de néhány esetben tartalmasabb, hordós érlelésű borokban is találkozhatunk a fajtával, és ezek a testesebb, melegebb borok a hűvösebb téli időszakban is nagyon kedveltek. Bor-étel párosításokban a könnyedebb fogásokkal van összhangban, remek választás zöldséges, halas előételek mellé, levesekhez, salátákhoz is. Könnyed jellege miatt általában frissen, a legutolsó évjáratokat érdemes belőle választani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hűvös helyen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a könnyed, gyümölcsös-parfümös aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, karfiol, édeskömény, hüvelyesek, citrusok, barackok, alma, körte, friss, könnyed kecske- és tehénsajtok, szárnyasok, fehér húsú halak, és a könnyedebb sertésből készült ételek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a leányka szőlőfajtából készült borhoz, vagy házasításokhoz. Remek választás lehet például egy natúr rizottóhoz, vagy párizsi pulykamellhez rizibizivel. Édes borként könnyű, gyümölcsös pohárkrémek mellé érdemes kínálni.
