2024 július 23. / Geri Ádám

A kékfrankos és a Szekszárdi borvidék

Szekszárdon és környékén a fehérektől a rozén át a prémium vörösekig mindenféle stílusban készítenek bort kékfrankos szőlőből. Ezek a tételek ráadásul kiváló gasztroborok is egyben.

A Szekszárdi borvidéket szokás nevezni a kadarka hazájának. Kétségtelenül sikerült a szekszárdiaknak jól csengő brandet építeniük belőle, pedig az 1960 hektár termőterületükből mindössze 70 hektáron terem kadarka. A térség első számú fajtája mennyiségre viszont a kékfrankos. Összesen 580 hektáron termesztik, ez másfélszer nagyobb, mint a második helyezett merlot termőterülete.

A kékfrankos már a 19. századi filoxéravészt követő újraindulás előtt jelentős fajtának számított a borvidéken. Németh Márton uradalmi vincellér 1828-as összeírásakor a 29 kékszőlő-fajta között említi. Az 1896-ban elfogadott, A filoxera által elpusztított szőlők felújítására vonatkozó V. törvénycikkben az újratelepítésre ajánlott mindössze négy kékszőlő-fajta között is ott találjuk a kékfrankost (nagy burgundi néven).

És hogy miért szereti a kékfrankos Szekszárdot és a szekszárdiak a kékfrankost? „Úgy tűnik, hogy a talajbeli és a klimatikus viszonyok alapján Szekszárd a legideálisabb termőhelye a kékfrankosnak.” Ezt nem kisebb személyiség, mint dr. Kozma Pál, a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet akkori igazgatója (nem mellesleg idősebb Kozma Pál híres szőlőnemesítő fia) nyilatkozta a Szekszárdi Vasárnap című lapnak 2008-ban. A fajta kétségtelenül jól közvetíti a kivételes minőségű szekszárdi dűlők talaj- és területi adottságait. Ezt már régen felfedezték maguknak a helyi borászok, így egyre többen jelentkeznek dűlőszelektált prémium tételekkel. Szintén a kékfrankos mellett szól, hogy léteznek mésztűrő klónjai. Ez azért fontos, mert a borvidékre elsősorban jellemző lösz mellett a mész is jelen van kisebb-nagyobb mértékben.

Kékfrankosból szinte mindenféle bortípus készül a borvidéken. A rozétól kezdve a silleren (vagyis ahogy errefelé nevezik: fuxlin) és a könnyű, gyümölcsös vörösborokon át egészen a már említett felső kategóriás, dűlőszelektált tételekig tényleg mindent megtalálni. A sokszínűség kiválóan lemérhető például a Dúzsi Pincészet választékán. Van 100 százalék kékfrankosból készült rozéjuk, cabernet sauvignonnal házasított rozéjuk, Szegzárdi Vörös Cuvée néven kékfrankosalapú birtokboruk és dűlőszelektált, prémium kékfrankos válogatásuk a Lányvár- és a Görögszó-dűlőből. És ha ez nem lenne elég, kékfrankosból bizony igazi különlegesség is születik Szekszárd környékén. Ez pedig nem más, mint a Lajver Borbirtok Incognito fantázianevű fehérbora! (Ahogy a többi, kék szőlőből készülő fehérbornál, itt is az történik, hogy préselés után azonnal elválasztják a mustot a törkölytől. Így a főleg a héjban található színanyagoknak nincs idejük kioldódni a lébe.)

Fuxli, azaz a szekszárdi siller

A siller története a filoxérajárvány előtti időkre nyúlik vissza, amikor egy ültetvényen belül volt megtalálható a fehér és a kék szőlő. Szüretnél sem szelektáltak, a fürtök vegyesen kerültek a puttonyokba, majd a présbe. Ebből született végül (a kék és a fehér szőlő arányának függvényében) egy rózsaszínes vagy halványpiros árnyalatú bor. Ezt tekintjük az „őssiller”-nek. A modern kori bortörvényhez igazodva a siller ma már természetesen kizárólag kék szőlőből készül. A rozéhoz képest készítésében annyi a különbség, hogy a mustot tovább hagyják ázni a héjon, még ebben az állapotban indul el az erjedés, és a keletkező kis mennyiségű alkohol szintén segíti a színanyagok kioldódását. A siller tehát valójában nem más, mint egy nagyon könnyű és nagyon halvány vörösbor. Ennek újkori szekszárdi változata a fuxli. A márkanév ötlete 2011-ben pattant ki Heimann Zoltán szekszárdi borosgazda fejéből. A név a róka (németül Fuchs) vöröses bundájára és Szekszárd erős sváb gyökereire utal. A fuxli gerincét a közösség által lefektetett szabályok alapján a kékfrankos és a kadarka adja. Az alkoholfokot 13 százalékban maximálták, szintén feltétel a jó sav és a gyümölcsös jelleg. A fuxli felirat csak a kóstolóbizottság vaktesztjén jól vizsgázott tételekre kerülhet fel.

A kékfrankos a szekszárdi bikavér legfontosabb fajtája is egyben: minimum 45 százalékban kell jelen lennie a házasításban. (Összehasonlításképpen: kadarkából elég 5 százalék.) A szekszárdiak szerint ugyanis a kékfrankos élénk savkaraktere, gyümölcsössége és mértékletes alkoholtartalma jól ellensúlyozza az olyan, szintén beházasítható, nagy testet adó fajtákat, mint a cabernet franc és a cabernet sauvignon.

A szekszárdi kékfrankosok és a kékfrankosalapú házasítások kiváló gasztroborok. Általában jól párosíthatók paradicsomos ételekkel, sült zöldségekkel, paprikás alapú ragulevesekkel, sült húsokkal, pörköltekkel, csokis-meggyes desszertekkel, érettebb kecskesajtokkal. A környékbeli specialitások közül mindenképpen érdemes kipróbálni őket a kakaspörkölttel, a bogyiszlói borsos-tejfölös kaláccsal, a halászlével vagy éppen a káposztás kolbásszal. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Tolna vármegye jelentős vadászati terület, itt található többek között a Gemenci-erdő nagyobbik része! Egy szarvassteak vagy egy töltött galamb szekszárdi kékfrankossal bárhol a világon képes elénk varázsolni a Tolnai-dombság egyedi hangulatát!