Ottonel muskotály
Története
A fajta Franciaországból származik a Loire völgyéből, nagy valószínűséggel a chasselas és a muscat d´Eisenstadt kereszteződése, 19. századi megalkotása Moreau Robert és Jean Pierre Vibert nevéhez fűződik. Valószínűleg egy barátjukról nevezték el, akit Ottonel-nek hívtak. A nevéből már sejthető, hogy muskotályos fajtaként az illatos fehérszőlő kategóriában van a helye, viszonylag jó cukorgyűjtő. Elmarad névrokonától a sárga muskotálytól aroma-, ízanyagban és színben is, ugyanakkor szereti a hűvös területeket, ezért lehet vele előszeretettel Közép-, Kelet-Európában gyakran találkozni. A Mátrai muskotályt az ottonel és az Izsáki fajta kereszteződésével állították elő.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Míg hazájában már csak ritkán fordul elő, egyes írások Elzászban említik meg a fajtát, ahol intenzív parfümös jegyeket adhat a boroknak. Dél-Németországon Baden és Württemberg borvidékein lehet találkozni vele, Ausztriában elsősorban Burgenland területén, a Fertő-tó környékén található meg, Bulgáriában bukkan fel még nagyobb területen. Magyarországon az ottonel muskotály arányaiban és mennyiségében is a Mátrai borvidéken jellemző leginkább. Találkozni még nagyobb mennyiségben vele Egerben és a Kunsági borvidéken is. Megfelelő termőterületen, a savai megmaradnak vibrálóan, intenzíven és szárazon iskolázva, az édesség sem fedi el az igazi arcát, valamint a virágos, parfümös jegyek erőteljesen mutatkoznak. Akár egy szappanos, olajos textúrával is kiegészülhet az összkép köszönhetően a fajta jellegének.
Ha muskotály szót használunk, akkor az esetek nagy részében az ottonel-re gondolunk. Az illatos fajták esetében a parfümös, virágos és kifejezett illatjegyek dominálnak, nincs ez másképp az ottonel muskotály esetében sem. Habár azt ki kell emelni, hogy nem éppen a legnemesebb az összes „muskotály” fajta közül. Néha túlzásokba esik, könnyed savszerkezete pedig nem segít abban, hogy dinamikát varázsoljon a bornak. A félédes, édes iskolázású borokban ilyenkor az egyensúly teljesen megborulhat. Előszeretettel házasítják, hiszen kifejezett aromatikája mentén a borász egész érdekes játékokba bocsátkozhat. Vulkanikus talajon ígéretes borok is születtek már a fajtából, a Mátrán kívül érdemes még a Balaton környékére is odafigyelni.
Az ottonel muskotály az egyik legismertebb muskotályos szőlőfajta hazánkban, egyben a muskotályos stílus egyik legnépszerűbb képviselője is a mindennapokban. Nagyon illatos, jellegzetes parfümös-virágos jegyei könnyen felismerhetővé teszik. Kedves könnyedsége miatt alapvetően tipikusan a kora tavasztól késő őszig tartó időszak bora, azonban a fajta kedvelői egész évben szívesen fogyasztják. Gyakran találkozhatunk vele könnyedebb stílusú félédes és édes borként is, amelyet jól behűtve önmagában nagyon élvezetes elfogyasztani. Mivel a fajtának visszafogottabb a savtartalma ezért is gyakori, hogy bor-étel párosítások helyett inkább a könnyed délutáni, esti beszélgetéseket kíséri. Jellege miatt frissen, mindig a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani és érdemes is mielőbb elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a törékeny, parfümös aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Amennyiben magasabb a cukortartalma, akkor egy kicsit még hidegebben lesz a legfinomabb. Alapanyagok közül a zöldsaláták, az édeskömény, a citrusok, trópusi gyümölcsök, szőlő, alma, barack, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, gyümölcsös sajtok, a csirke és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb az ottonel muskotály szőlőfajtából készült borhoz. Az aromatikus jegyek miatt a könnyed, illatos, egzotikus fűszerezésű, de nem túl csípős csirkés vagy halas fogásokhoz is remekül passzol, főleg ha egy finom natúr basmati rizs van hozzá köretnek.
