Zenit
Története
A fajta Király Ferenc nevéhez fűződik, aki 1951-ben Pécsett az ezerjó és a bouvier fajta kereszteződésével hozta létre. 1976 májusában regisztrálták a nemzeti fajtajegyzékbe. Kezdetben a Badacsony 7 nevet viselte. Az öt „z”-vel kezdődő fajta második tagja, amelyet szintén az ezerjó és a bouvier kereszteződésével nemesített Király Ferenc. A zenit esetében nem tuduható meg a névválasztás eredete, de átvitt értelmében csúcspontot, illetve a csillagászatban tetőpontot jelent. Talán ez a leginkább kézenfekvő magyarázat a fajta elnevezésére.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Ma Magyarországon 705 hektáron termesztik és arányaiban a legelterjedtebb a Balatonboglári, a Bükki és az Etyek-Budai borvidéken. A fajtával legtöbbet a Mátrai borvidéken lehet találkozni, de kisebb mennyiségben szinte az egész ország területén jelen van. Szereti a vulkanikus talajokat, a Balaton körül kifejezetten jól érzi magát, néhány termelő nagyon komolyan kezeli a fajtát a Balaton-felvidéken. A friss savak jó egyensúlyban állnak a többi szerkezeti elemmel, sosem túlzó a bor, diszkréten illatos stílust képvisel. Az ezerjó semlegessége, magas savas jellege jól érvényesül a bouvier virágos, parfümös stílusával egyetemben. Viszonylag jó cukorgyűjtő, így beltartalomban sem szenved hiányt, amennyiben megfelelő figyelmet kap.
Némi parfümösség és a virágos jegyek karakteresek a fajtában. A friss savak mellett egy kis maradékcukor is jól áll neki. Zöldalma, bodzavirág, kandírozott körte, diszkrét fűszeresség, borsmenta és visszafogott parfümösség jellemzi. Gyakran találkozni félszáraz iskolázással, ahol a magas savakat az érett gyümölcsös stílus ellensúlyozza, közepes alkohol és test kíséretében.
A zenit tartalmas, ugyanakkor üde és virágos bora klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedvelt a fogyasztók körében. A szőlőfajta alapvetően aromatikus, virágos-gyümölcsös jegyekben gazdag, ízeiben gyakran fellelhető a friss savakat egyensúlyozó maradékcukor, emiatt nagyon kellemes és üdítő önmagában fogyasztva is. Jellege miatt frissen, általában a legutolsó évjáratokat érdemes belőle választani, de a lendületes savak miatt pár év érlelés is jól áll a magasabb minőségű zeniteknek. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy a virágos aromáit a lehető legjobban megőrizzük. Kínálni is mindig a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, édesburgonya, paradicsom, édeskömény, a narancs, a szőlő, az alma, a körte, a friss, könnyed natúr kecske- és tehénsajtok, szárnyasok és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a zenitből készült borokhoz. Egy maradékcukros zenit mellé például tökéletes lehet egy ananászos csirke rizzsel, a teljesen száraz zenithez pedig egy tárkonyos vadraguleves. Az aromatikus jegyek és a maradékcukor miatt illatos, ázsiai és indiai fűszerezésű, enyhén csípős csirkés vagy halas fogásokhoz is remekül passzol, főleg, ha egy finom natúr basmati rizs van hozzá köretnek.
