Pinot noir
Története
Minden bizonnyal egy nagyon régi fajta, amelynek eredete sok spekuláció forrása, ugyanakkor leggyakrabban Franciaországhoz, ezen belül is Burgundiához kötik a források. Nevét valószínűleg a francia fenyő (pin) szóról kapta, amely a fürt formájára utal. Az első pinot noir említések a 14. századból származnak, amikor Szép Fülöp, burgundiai herceg a Côte d´Orból száműzte a gamay fajtát a pinot-nak utat adva ezáltal.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Franciaországon kívül az Egyesült Állomokban és Németországban (Spätburgunder) lehet vele a legnagyobb területeken találkozni. Magyarországon (egykor kisburgundinak hívták) valamivel 1100 hektár felett termelik és leggyakrabban az Egri, a Balatonboglári és a Villányi borvidéken fordul elő. Míg Egerben rendkívül izgalmas, friss, hűvös, erdei és piros bogyós gyümölcsös, dinamikus tételek születnek, köszönhetően a helyi adottságoknak, addig Villányban mély, érett gyümölcsösség jellemzi a fajtát. Pezsgő alapbornak is előszeretettel használják, és mivel a hűvös klíma mellett a meszes, márgás talajokat részesíti előnyben, ezért nem csoda, hogy az Etyek-Budai borvidéken messze a legtöbbet előforduló kékszőlő. Helyenként kiemelkedő borok születnek a Balaton és a Felső-Pannon régióból is. Házasításokban elveszíti egyeduralmát, finomságát, más fajták gyorsan felül tudják írni.
A legjobb pinot noir-oknak ellenállhatatlan az aromatikája, selymes és bársonyos textúrával rendelkeznek és összességében mindig kifinomultak. Vékony héj és ezáltal gyakran legfeljebb közepes színmélység jellemzi, csersava visszafogottabb, de savai annál izgalmasabbak, aromatikáját tekintve pedig inkább a pirosbogyós gyümölcsök jellemzőek rá. Termőterülettől, illetve évjárattól függően hűvösebb kondíciók esetén cseresznye, piros ribizli, paradicsomszár, cékla és herbás tónusok dominálhatnak, míg egy melegebb terület vagy évjárat esetén érettebb gyümölcsök, meggy, selymes tannin és visszafogott savak, valamint akár egy kevés lekvárosság is uralhatja az ízképet.
A pinot noir az egyik legelegánsabb nemzetközi szőlőfajta. Halványszínű, kifejezetten bársonyos textúrával, ellenállhatatlan aromákkal és az alacsony tanninnal bíró, határozott savú, gyümölcsös borok közé sorolható. Mivel a pinot noir a könnyedebb vonalat képviseli, ezért önmagában is remekül működik és stílusának köszönhetően egész évben kellemes a fogyasztása, azonban a gasztronómiában is kiemelt szerepe van. Eleganciája miatt remek választás sült zöldséges ételekhez, könnyed sült húsokhoz, bográcsban készült nem túl nehéz, sok zöldséggel készülő ételekhez, lecsóhoz, rakott burgonyához és más rakott húsos ételekhez, lasagne-hoz, pizzákhoz, bárányhoz, húsgombóchoz, valamint gulyásleveshez, halászlé mellé és pörköltekhez is, de más, könnyedebb magyaros fogásokhoz is nyugodtan kínálhatjuk. Jellege miatt általában 5-6 évesnél fiatalabban érdemes választani belőle, de az igazán magas minőségű pinot noir-ok akár 10-15 évig ideig is képesek a fejlődésre. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit lehető legjobban megőrizzük, mivel a bora gyorsan oxidálódik. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, öblösebb, de szűkülő szájú vörösboros pohárból.
Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, valamit a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a pinot noir szőlőfajtából készült borhoz.
