Kadarka
Története
Habár eredetét tekintve nem kárpát-medencei fajta, ma már annyira fontossá vált, hogy kijelenthetjük, a kékfrankos mellett a másik hazai szőlőfajtánk. Magyarországra a Balkánon keresztül került, a várnai csata (1444) után a török uralom elől nagy tömegben menekülő és hazánkban letelepülő rácok hozták magukkal, de nem csak magát a szőlőfajtát, hanem annak termesztési és borkészítési módját is elterjesztették. A mai Albánia területén található Shkodra (magyarul: Szkutari) településsel kötik szorosan össze, a szőlő pontos eredete azonban ismeretlen, de nagy valószínűséggel egy balkáni fajtáról van szó. Számos hasonneve van, így például a törökszőlő, a fekete budai, a skadarka Szerbiában vagy a gamza Bulgáriában. A kadarka igazi nemzeti üggyé vált és számos termelő állt mellé, időt és energiát nem kímélve kezdett el alkotni a fajtából. Régi írások a legelterjedtebb szőlőfajtaként említik a 19. században, amely a filoxéra alatt tört meg, ekkor került az Alföldre, ahol kitűnő termőhelyre lelt.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
A kadarka termés- és minőségbiztonsága rendkívül ingatag a kontinentális éghajlaton, ugyanakkor a klímaváltozás tovább segítheti elterjedését. Ma a világban közel 1000 hektáron termelnek kadarkát, Magyarországon 325 hektáron találkozni vele, arányaiban a legelterjedtebb a Szekszárdi borvidéken, mennyiségileg pedig a Kunsági borvidéken találkozni vele legtöbbször. Magyarországon kívül Bulgáriát, Macedóniát, Albániát és Romániát (Ménesi borvidék) említhetjük lelőhelyeként. A Duna borrégióban kétségkívül légies, friss gyümölcsös vörösborok készülnek belőle piros bogyós gyümölcsökkel, diszkrét fűszerességgel, visszafogott tanninokkal és könnyű testtel. Könnyedebb színe miatt rosébort is szívesen készítenek belőle. Szekszárdon önállóan is találkozni vele, valamint a bikavér házasításokban szintén kötelező a használata.
Gyakran hasonlítják a pinot noir-hoz, mely elsősorban a kevesebb színanyag miatt van. Közepesen mély rubin, bíbor színvilág, piros bogyós gyümölcsök, cseresznye, friss fűszerek, paprika, mézeskalács, finom herbás és diszkrét virágos jegyek jellemzik. A könnyű test mentén visszafogott tanninok és friss savak uralják a szerkezetet, könnyed-közepes test. Ugyan nehezen termeszthető fajta, de igazán érdemes vele foglalkozni, hiszen megtalálta a Kárpát-medencében hazáját és egyedi, értékes, különleges stílusú borokat lehet belőle alkotni.
A kadarka halványszínű, kifejezetten elegáns, nem tolakodó aromákkal és alacsony tanninnal bíró, határozott savú, piros bogyós, gyümölcsös borok közé sorolható. Mivel a kadarka a könnyedebb vonalat képviseli, ezért önmagában is remekül működik és stílusának köszönhetően egész évben kellemes a fogyasztása, ugyanakkor a gasztronómiában is kiemelt szerepe van. Eleganciája miatt remek választás sült zöldséges ételekhez, könnyed sült húsokhoz, bográcsban készült nem túl nehéz, sok zöldséggel készülő ételekhez, lecsóhoz, rakott burgonyához, krumplis tésztához lasagne-hoz, paradicsomos pizzákhoz, húsgombóchoz paradicsommártással, valamint gulyásleveshez és halászlé mellé is, de más, könnyedebb magyaros fogásokhoz is nyugodtan kínálhatjuk. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle, ugyanakkor savszerkezete okán remek érlelési potenciállal is rendelkezik, akár 5-10 éves kadarkák is nyújtanak – bár teljesen más – élményt.
Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük, mivel a bora gyorsan oxidálódik. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, öblösebb, de szűkülő szájú vörösboros pohárból. Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, gomba, cékla, padlizsán, paradicsom, az érleltebb sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, valamint a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a kadarka szőlőfajtából készült borhoz.
