Kéknyelű
Története
Régi magyar fajta, amely valószínűleg Badacsonyból származik. Régebbi feljegyzések a picolit észak-olasz fajtával azonosították, de ezt a kutatások ma már cáfolják. Különleges, egyedi fajta, lényegében csak szűkebb hazájában, a Balaton környékén, ezen belül is Badacsonyban található. Nevét a kékes színű levélnyeléről kapta. Az alacsony hozamú, fókuszos művelést és hosszas érlelést igénylő fajta a nagy hozamokra hajtó kombinátos időkben szorult a háttérbe, a rendszerváltást követően éledt újjá.
Termőhelyei
A bor jellemzése
Bor-étel párosítás
Nem egészen 50 hektárral regisztrált fajta, amiből 47 hektár Badacsonyban található, ezzel mindösszesen 3%-át adja a borvidék összes szőlőterületének. Minimális mennyiségben még az északi part mellett az Etyek-Budai borvidéken találkozni vele. Rendkívül ritka, magas minőségre predesztinált fajta, amely diszkréten illatos és kifejezett savakkal bír. A külföldi szakirodalom is potenciálisan magas minőségéről számol be, amivel – még ha bizonytalan termésbiztonsággal is bír – érdemes foglalkozni. Viaszos, fűszeres, komplex jegyei, kifejezett savtartalma és mértéktartó illatos jellegénél fogva összetett borokra képes. Szerkezetéből és textúrájából adódóan akár palackban érlelésre is alkalmas, sőt igényli.
Lényegében csak Badacsonyban találkozni a fajtával és elsősorban száraz iskolázásban, gyakran érdemes a palackban pihentetni egy-két évig, hogy a magas savak jobban beépüljenek az összképbe. Visszafogott gyümölcsösség és fűszeresség, illetve szikárság jellemzi, mely akár sós, olajos textúrával is kiegészülhet. Őszibarackos, cseresznyevirágos, mandulás, citrusos, gyógynövényes és ásványos jelzőkkel egyaránt találkozni a fajta kapcsán. Szikár stílusú borokat ad legtöbbször, de a hordós érlelés is jól áll neki.
A kéknyelűből feszes savainak, finom aromatikájának és határozott struktúrájának köszönhetően magas minőségű borok készíthetők, amelyeknek kifejezetten jól áll pár év pihentetés a palackban. Az érlelés után a kéknyelű ízjegyei komplexebbé válnak, és a savak is szépen integrálódnak a bor szerkezetébe. A fiatal kéknyelű trópusi gyümölcsös jegyeinek és lendületességének köszönhetően kora tavasztól késő őszig esik a legjobban. Friss kevert saláták, citrusos-csirkés saláták, zeller, édeskömény, sült zöldségek, sütőtök krémleves, cékla remek kísérője, húsok közül inkább a fehér húsokkal passzol, választhatunk hozzá szárnyasok, halak és sertéshúsok közül. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk egyenletes hűvös hőmérsékleten, napfénytől és hőtől távol, hogy a minőségét lehető legjobban megőrizzük. Fogyasztás előtt egy kicsivel vegyük ki a hűtőből, a legfinomabb körülbelül 8-10°C-on, tulipán formájú fehér boros pohárból. A magas minőségű, érlelt kéknyelű kicsit olajosabb textúrával rendelkezik, és megjelennek a fűszerek, a csonthéjasok is az ízjegyek között. Ezeket a borokat kínálhatjuk kicsit komplexebb, ízgazdagabb, fűszeresebb fogások mellé is. Késői szüretelésű borként és ritka esetekben jégborként is találkozhatunk a kéknyelűvel. Ilyenkor egy sűrű szövésű, olajos textúrájú, buja fűszeres-trópusi gyümölcsízekben gazdag bor kerül a poharunkba, amely önmagában is nagyon kellemes, de gyümölcsös desszertek, krémesek, pohárkrémek mellé is kínálhatjuk. Körülbelül 6-8°C-on, tulipán formájú fehérboros pohárba kitöltve a legfinomabb.
