Csókaszőlő

Jelenleg kevesebb, mint két hektáron termelik a fajtát, arányaiban legtöbbet az Etyek-Budai borvidéken, de előfordul még a villányi, a zalai és a badacsonyi területeken is. Lényegében egy-egy termelő készít ma bort a fajtából, és főleg az említett borvidékeken találkozni ezzel a szinte kihalt, régi magyar szőlővel.

A belőle készült borokat valahol a pinot noir, kadarka stílus vonalon lehetne elhelyezni, talán még a kékfrankos sem áll nagyon távol tőle. Aromatikáját tekintve a fűszerek mellett cseresznye és meggy jellemzi friss savakkal, visszafogott, lágy tanninokkal, közepes alkohollal és testtel kiegészítve.

Mivel a bora a könnyedebb vonalat képviseli, ezért önmagában és könnyű fogások mellett is remekül működik, stílusának köszönhetően egész évben kellemes a fogyasztása. Remek választás sült zöldséges ételek, könnyed sült húsok, bográcsban készült ételek, lecsó, rakott burgonya, lasagna, húsgombóc paradicsommártással és halászlé mellé, de más, könnyedebb magyaros fogásokhoz is nyugodtan kínálhatjuk. Jellege miatt leginkább frissen, a legutolsó évjáratokat válasszuk belőle, és érdemes pár éven belül elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk állandó hűvös hőmérsékleten, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük, mivel a bora gyorsan oxidálódik. Kínálni a szobahőmérséklettől kicsit hűvösebben érdemes, körülbelül 14-16°C-on, tulipán formájú vörösboros pohárból.

Alapanyagok közül a gyökérzöldségek, burgonya, csicsóka, cékla, padlizsán, zeller, paradicsom, az érleltebb sajtok, camembert típusú sajtok, liba, kacsa, vadmadarak, sertéshúsból, borjúból és bárányból készült ételek, valamint a belsőségek állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb hozzá.