Rosé

2-3 órán keresztül, de a déli tájakon még ennyi ideig sem) érintkezik az erjedő musttal. Színárnyalatában az egészen halvány lilás-kékes rózsaszíntől a közepesen intenzív lazac- vagy narancsszínig változhat. Ez részben a bort adó szőlőfajtától, részben a termőhely adottságaitól, de magától a feldolgozástól is függ.

A rosé színében és ízeiben a vörösborokhoz, karakterében azonban sokkal inkább a fehérborokhoz áll közel. Ez nem véletlen, hiszen a kékszőlők boraira sokkal inkább jellemzők a piros vagy fekete bogyós gyümölcsöket idéző jegyek. Ha tehát rosét kóstolunk, élénkségben, lendületességben a fehérborokra emlékeztető karaktert, ízvilágban viszont a vörösborok jellemző aromáit fogjuk érezni.

A jó rosé készítéséhez a vörösboros szüreti időpontnál korábban leszedik a szőlőt, így a bor savasabb, könnyedebb marad. A hazai rosé-ízlés kissé eltér ettől, a hazai kínálatban sokkal több olyan rosé van, amely nagyon halványszínű, könnyed, élénk és gyümölcsös borokat jelent. Nagyon kevés színanyag és könnyed aromatika jellemzi ezeket a borokat. Hordós érlelést nem kapnak, rozsdamentes tartályban készülnek, ez a módszer segíti megőrizni az üdeséget, a gyümölcsösséget. Itthon a legjellemzőbb szőlőfajtája a kékfrankos, de kadarkából, pinot noirból, merlot-ból vagy cabernet fajtákból is készítenek rosé bort.

A roséhoz hasonló borfajta a siller, amelyet általában érettebb szőlőből, illetve hosszabb héj-kontakttal készítenek, ezért jóval mélyebb színt mutat és van benne egy pici cserzőanyag is. Szekszárdon önálló márkát is alapítottak a siller borokra, ezt Fuxlinak nevezik. Van benne egy kis vörösboros jelleg is, de az ételek mellett úgy viselkedik, akár a könnyű fehérborok.

Rosé készítésének folyamata