Terroirhű borok Tállyáról, amelyekre Ausztriától Amerikáig odafigyelnek

Egy izgalmas boros hírrel indult az idei év: a nemzetközileg is ismert és elismert, italokkal foglalkozó online magazin, a VinePair „15 borász, akire érdemes odafigyelni 2024-ben” listájára két magyar pincészet is felkerült. A Villányi borvidékről a Wassmann Bormanufaktúra, illetve a Tokaji borvidékről a Filep Wines szerepel a válogatásban – most ez utóbbi egyik megálmodójával, Filep Miklós Gergellyel beszélgettünk.

A 2013-as alapítású Filep Wines-nál alig pár hektárról készít bort apa és fia. A VinePair címoldalára a tudatos birtoképítésen és gondos területválasztáson keresztül vezetett az út, amelynek több fontos mérföldköve is van – ilyen többek között az osztrák borásszal, Roland Velich-hel történő találkozás. Az elsősorban kékfrankosairól ismert burgenlandi szakember Hidden Treasures of Pannonia néven futó borai mindig koprodukciók: olyan fiatal és innovatív borászokkal dolgozik együtt, akik képesek kitűnni az átlagból, és akik természetközeli szőlőműveléssel terroirhű borokat készítenek. A tokaji Hidden Treasures bor a Filep Wines-szal történő együttműködésből kerül ki: Filep Miklós Gergellyel beszélgetve pedig azt kerestük, hogy az ő esetükben mi adja ezt az egyediséget.

 

Azt mondod, hosszú napod volt. Mivel foglalkozol pontosan? 

A fő munkahelyem mindig is egy borászati állás volt már attól kezdődően, hogy diplomát szereztem, és csak emellett foglalkoztam a saját pincével hétvégenként. Az egyetem megadta az elméleti alapokat, a borkészítést viszont Tokajban kezdtem el ténylegesen megtanulni. Előbb a Sauskánál, majd a Disznókőnél; utána kerültem Egerbe, ahol már a negyedik szüreten vagyunk túl. 

 

Egerben élsz? 

Igen, már a Disznókős időszak második felében is innen, Egerből jártam dolgozni; most pedig nagyjából a hét felét töltöm Tállyán. 

 

Ha jól tudom nem egy tradicionális borász családból származol. Hogyan lett végül mégis ez a te utad? 

Debreceni a családom, ott nőttem fel én is. A gimnázumi tanulmányaim alatt biológia-kémia tagozatos osztályba jártam, és míg körülöttem majdnem mindenki az orvosi pályára ment, engem ez egyáltalán nem vonzott. A középiskolás éveim közepén édesapám már egyre inkább tudatosan választott bort – nálunk aszerint került bor hétvégén az asztalra, hogy anya mit főzött. Megtetszett ez a világ, így alakult ki, hogy szőlővel és borral szeretnék foglalkozni.

 

Bárhova mehettetek volna: miért éppen Tokajban alapítottátok meg a családi borászatot? 

Biztos, hogy volt ennek az egésznek egy földrajzi vonatkozása is, hiszen Debrecenhez ez a borvidék esik legközelebb. Emellett, bár nem borvidéki faluból, de innen származik édesapám családja. Meghatározó élményem gyerekkoromból, ahogy megyünk hozzájuk: emlékszem a tokaji vonatállomás jellegzetes épületére, a Tisza és a Bodrog találkozására – biztos, hogy ezek a képek is valahogy megmaradnak az emberben. Aztán, ahogy nőttem és egyre tudatosabban gondolkoztam, úgy vált a tokaji bor egyre meghatározóbbá számomra. A kóstolások során kirajzolódott, hogy hozzám azok a borok állnak igazán közel, amelyekben érezhető a termőhelyi adottságokból eredő plusz komplexitás – amely élményt nekem itthon a furmint adta meg. Persze, hozzá kell tennem, hogy a 2000-es években egyre többen kezdtek el száraz furminttal foglalkozni, ezért is lehetett ez meghatározó. 

 

Hogyan választottátok ki a termőterületeiteket? 

A szüleim mindketten földrajz és geológia szakos tanárok, és engem is már jó ideje foglalkoztat, hogy milyen kapcsolat van az adott dűlőkre jellemző földtani, illetve geológiai adottságok és az onnan származó borok karaktere között. A területválasztásnál nagy szerepet kapott a szüleim tudása, bár, ennek ellenére is sokszor inkább csak érzésekre támaszkodtunk, hiszen nem tudtuk pontosan, hogy melyik is az a kőzet, amelyik igazán kihat a borra. Összességében elmondható, hogy idősebb területeket kerestünk, ott, ahol tetszett a feltalajban található kőzettörmelék. Szőlőfajtában elsősorban furmintban gondolkodtunk, mert annak van egy olyan jellegzetessége, hogy a saját karaktere mellett a talajt is átengedi. A magasabban lévő területekre fókuszáltunk, amely művelés szempontjából ugyan nehezebb út, de hittünk abban, hogy azt a sokszor megfoghatatlan szót, hogy ásványosság, majd innen kapja vissza a bor. Jelenleg a területeink nagyobb része Tállyán található: 35 év körüli a legfiatalabb, és amennyire tudjuk, a két világháború közötti a legidősebb ültetvényünk.

 

És hogy látod: sikeres volt a terület kiválasztása? Visszatükröződik a talaj a borban?

A saját munkánkban igen, meg tudjuk mondani, hogy ez vagy az a bor melyik területünkről jött. Viszont ez nem az adott aromában vagy ízképben, hanem szerintem sokkal inkább szerkezetben fogható meg.

 

Hogyan képzelitek el ti a furmintot? 

Édesapámmal mi abban hiszünk, és azt is próbáljuk évről évre konzisztensen hozni, hogy ne legyen a borokban magas az alkohol. Ha van egy nagyon jó termőhelyünk, idős ültetvénnyel, ebből eredendően és emellett is tudatosan megőrzött alacsony termésátlaggal, akkor azt gondolom, hogy ilyen sok pozitív összetevő mellett kijöhet az a koncentráltság, amire mi vágyunk, közepes alkohol mellett is. Emellett pedig mindig is úgy gondoltam, hogy a mikrooxidáció fontos szerepet tölt be abban, hogy a furmint hosszan érlelhető legyen. Fontos a fahordó, vagy bármilyen lélegző edény használata. A borokat mi egy éves korukban palackozzuk, de azt látjuk, hogy a fő karakterjegyeket bő két év után mutatja meg. 

 

Roland Velich pontosan az ilyen különleges, terroirhű borokat keresi: hogyan találtatok egymásra? 

Teljesen véletlenül, amihez kellett egy nagy adag szerencsefaktor is. Még a Disznókős időszakban jártunk Ruszt környékén szakmai kiránduláson és nagyon szerettem volna elmenni Roland Velich-hez. Ő viszont nem volt otthon, csak levelet váltottunk, amiben én is meghívtam őt Tokajba. Eltelt egy év, és egyszer csak jelentkezett, hogy jön Tokajba és megmutatnánk-e neki a Disznókőt – nekem ekkor még másfél hónap volt a munkaszerződésem végéig. Ha két hónappal később ír, már nem is kapom meg a levelét... Így viszont én vezettem körbe a Disznókőnél, együtt töltöttünk fél napot, kóstoltunk, beszélgettünk, arról is, hogy nekem is van egy kis szőlőm. Ezt követően telefonon tartottuk a kapcsolatot, ahol már szóba került, hogy keres egy új tokaji termelőt a Hidden Treasures projektjéhez – de több hónap is eltelt, mire a Covid alatt újra lehetett utazni, és el tudtam hozzá menni néhány karton bormintával. Ezen a kóstolón meg is született egy elképzelt házasítás, amiből később palackba került az első Hidden Treasures feat. Gergő Filep bor.

 

Rolandnak az egész világon vannak kapcsolatai, a másik két magyar termelő, Kis Tamás (Somlói Vándor) és Nagy László (Villa Tolnay) is azt mondja, hogy a Hidden Treasures borok a saját tételeik előtt is új lehetőséget nyitottak az exportpiacon. A Filep Wines borokkal is ez a helyzet?  

Összességében bennem ez egy komplex érzés. Nagyon fontos szerintem, hogy van egy olyan ember, akitől rengeteget lehet tanulni szőlőtermesztésről, borkészítésről, és akivel tudunk beszélni, ha kérdésünk van. A házasításokkal kapcsolatosan pedig valami egészen fantasztikus tudással rendelkezik. Édesapám is aktív, nekem is van fő foglalkozásom, és ekképpen a mi életünk nem is abból áll, hogy figyeljük a nyugati világ bortrendjeit. A másik oldal meg valóban az, hogy a Hidden Treasures projekt arról is szól, hogy Roland kapcsolatrendszerén keresztül a mi nevünkkel fémjelzett borok is eljutnak a világba, és ezáltal ad nekünk egy olyan ismertséget, amelyet mi vagy egyáltalán nem, vagy csak iszonyatosan lassan tudnánk kiépíteni. 

 

A VinePair szerzőjéhez is eljutott a borotok… Hogyan értesültetek a cikkről? 

Velem Facebookon jött szembe egy poszt, amelyben valaki azt írta, hogy „nézzétek, a VinePair listáján két magyar is van!” Büszkeség, persze, de úgy gondolom, hogy ez nem egyéni eredmény. A cikk sokkal inkább azt mutatja meg, hogy egyre többen érdeklődnek a világban a kisebb termelők és olyan borvidékek iránt, ahol helyi fajtákkal foglalkoznak, és a megtermelt borok karakterén meghatározó a termőhely lenyomata. Magyarország bővelkedik az ilyen borvidékekben és azt hiszem, hogy rengetegen dolgozunk azon, hogy olyan borokat készítsünk, amelyek valódi karakterrel rendelkeznek. Összességében ez valahol emberi tulajdonság is: mindannyian próbálunk valami egyedit alkotni. A fő egyediségnek viszont szerintem mindenképpen a termőhelynek kell lennie, az ehhez hozzátett emberi munkából eredő különbségek sokkal inkább csak a borstílusra hatnak. Ennek a megítélése pedig nagyon szubjektív. Nekünk óriási szerencsénk volt, hogy a VinePair szerzőjének az asztalára valahogyan eljutott egy Filep Wines bor, hiszen nagyon sok a szuper magyar borászat, akikre érdemes odafigyelni. 

 

Hogyan tovább? 

Édesapám mai napig aktív, Debrecenben dolgozik teljes állásban. Most minden péntek délután vonatra ül, és jön Tállyára, én meg nyugat felől csatlakozom hozzá. Ez egy picike borászat, mindent saját kézzel csinálunk. Annak, ami most van, a megtartása és emberléptékű fejlesztése lehet az, amit célként tudok megfogalmazni.