Szerző: Imagine Budapest

Budapesti bortörténeti séta

Budapesti bortörténeti séta

A budai vörösbor egykor fogalom volt egész Európában - az ízéről legfeljebb csak ábrándozhatunk, viszont emlékeit és titkait most is felfedezhetjük Budapesten. A történetek ott bújnak a város lankáin, csak észre kell venni őket. Tarts velünk bortörténeti sétánkon, ahol borízű szóra bírjuk a szobrokat, felkutatjuk az egykori kerthelyiségeket, és ha útközben megszomjaznál, a legkellemesebb borbárokat válogattuk ki neked körképünkben, hogy te már csak a legtökéletesebb szőlőszemekhez és élményekhez juss!

Töltsük már a bort is, ne csak az időt!

 

A Budai-hegység déli lejtőin évszázadokon át kiváló minőségű bort termeltek. A környéket előbb a rómaiak telepítették be szőlővel, a középkorban pedig először fehér-, majd vörösbort készítettek ezeken a hegyoldalakon. Az ültetvények a török időkben elhagyottá váltak, de a törökök alóli felszabadulás után nem kellett sokat várni a megújulásra. Ezt a szerb telepeseknek, vagy ahogy akkoriban emlegették őket, a rácoknak köszönhetjük. Az ő kezük munkája nyomán újra benépesült a hegyoldal, és újdonságot is hoztak: ők telepítették meg a jellegzetes kékszőlő-fajtát, a kadarkát.

A rácok által hazánkba hozott kadarka

Az 1870-80-as években pusztító filoxéra azonban semmit nem kímélve teljesen eltüntette a budai vöröst: egész Európában óriási pusztítást vitt véghez.

A Gellért-hegy lankáin sétálgatva nehéz elképzelni, hogy a villák helyén másfél évszázaddal ezelőtt még szőlőültetvények terültek el. Néhány utcanév viszont a jelenbe is átemeli ennek emlékét: a Vincellér utca, vagy a Szüret utca nem hagy kétséget afelől, hogy bortermelő vidéken járunk. Ezt a környéket már csak azért is érdemes felkeresni, mert itt található a Budai Arborétum lenyűgöző kertje. Ki gondolná, hogy a zajos és forgalmas Móricz Zsigmond körtérről pár lépésnyire természetvédelmi területen andaloghatunk különleges fák és virágok között?! A szőlőhöz és a borhoz nem csak az kapcsolja, hogy ezen a területen is szőlőültetvényt találhattunk volna. A mai arborétum területén működött a Budai Vincellér– és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet. Az 1860-ban megnyitott iskola épülete fennmaradt, ma a Szent István Egyetem „E” épületeként használják.

A Gellért-hegyen és környékén ma már csak az utcanevek emlékeztetnek az egykori virágzó szőlészeti kultúrára

Az arborétum burjánzó zöldjében való megpihenés után némi hegymászás következhet: a terület oldalában fekvő lépcső, ami a Kelenhegyi útra vezet fel, megadja a lehetőségét, hogy találkozzunk Szent Vincével. A patrónus szobra az 1870-es években még nem volt itt, hogy megvédje a szőlőt a filoxérától, 2005-ben állították az egykori szőlőművesek tiszteletére.

A Kelenhegyi útra érve forduljunk a Rezeda utcára és ezen, majd a Verejték utcán és lejtőn végigsétálva pár perc alatt a Gellért-hegyi kereszthez juthatunk. Miközben kifújjuk magunkat, gyönyörködjünk először is a panorámában, majd figyeljük meg a környező növényzetet! A közelben álló mandulafák meglepő összefüggésben állnak az egykori boros kultúrával. Ezek a fák ugyanis ott nőnek szívesen, ahol a szőlő is megterem – nem véletlen, hogy itt ilyen jól érzik magukat!

A Gellért-hegyi kereszt, alatta a Sziklatemplommal

A kereszttől ereszkedjünk le a rakpart irányába, hogy a Duna-parton az Erzsébet híd irányába sétálva a már emlegetett rácok lakhelyére érjünk! A Tabán egészen az 1930-as évekig girbegörbe utcákkal és házacskákkal tarkított városrész volt. A filoxéra előtti boldogabb időkben lakosai közül szinte mindenki foglalkozott borászattal, a helyiek élete a szőlő körül forgott. Bár az egykor itt álló házak jórészt eltűntek, a föld mélye ma is különleges boros titkokat őriz. A városrészt határoló Várhegy természetes barlangjai ugyanis kifejezetten alkalmasnak bizonyultak a bor tárolására, ezért a helyiek pincékké alakították őket. Az egyik legérdekesebb emlék az Attila út 21. számú ház alatt rejtőzik: egy óriási márványhordó. Az 1826-ból származó, 300 akós edény készíttetője Mayerffy Károly volt, aki ezzel a találmányával forradalmasítani szerette volna a bortárolást. Azt remélte, hordójában akár évszázadokig is eláll majd a nedű. A hordó még ma is ott áll a ház alatt! A boros kötődést egyébként már a bejáratnál is felfedezhetjük: szőlőfürtöt és poharat tartó hölgyek őrzik a házat.

A Tabán egyik legrégebbi megmaradt épülete pedig egy 18. század végén épült vincellérház: a Czakó utca 15. számhoz érdemes elsétálni és mélyeket szippantani a borszagú, történelmi levegőből. Egykor innen indult a szüret, itt préselték a mustot is. Ha a hegymenetet inkább megspórolnánk, akkor a Corvin tér felé érdemes elindulnunk: itt is találhatunk még borivásra, pontosabban fröccsözésre utaló emlékeket. A budai Vigadó előtti parkban álló Lajos kutat ugyanis egy szikvízgyáros, Millacher Lajos adományozta a városnak. Ki gondolta volna, hogy egy szódás is lehet ilyen gondos?!

A Tabán Duna-parti része az Erzsébet-híddal a háttérben

 

Adjon isten minden jót, nekem csak egy korsó bort!

 

Ha már a borozás fogyasztás részénél tartunk, akkor érdemes áttekinteni a túloldalra is, hiszen Pest bővelkedik az egykori boros vendéglőkben.

A 20. század elején a Vámház körút 16. szám alatt működött például Szikszay Ferenc vendéglője, amelynek kerthelyiségét nem csupán a jó borok, de a tányérról lelógó rostélyos miatt is előszeretettel látogatták a pestiek.

Bort viszont nemcsak világi helyeken és borízű nevetésektől hangos kerthelyiségekben mértek. Különleges ízekért az egyháziakat, pontosabban a szerzeteseket volt érdemes felkeresni. A Piarista Rendház Szabad sajtó úti oldalában 1940-ben nyitottak boltot, ahol a rend Balaton-felvidéki és Tokaji borait hordókból mérték, de palackozott formában is lehetett belőlük vásárolni.

A pesti oldal is tartogat rejtett bortörténeti kincseket

Még régebbi időkbe, az 1840-es évekbe repít vissza a Király utca 26. szám alatt álló épület, Jálics Ferenc egykori háza. Jálics maga is foglalkozott bortermeléssel, de valljuk meg, kereskedőként jóval sikeresebb volt. Az épület alatt egy komplett pincerendszert alakított ki, ahol gőzgépekkel palackozta a budai bort, bár ennek szomszédai nem kifejezetten örültek. A létesítmény méretéről árulkodik, hogy kocsikkal is be lehetett hajtani a föld alá, sőt! A járművek 8-as alakban körbe is tudtak fordulni odalenn. Az épületben borszaküzlet is működött, de Jálics sokkal nagyobb tételben játszott: Nyugat-Európába exportálta a kiváló minőségű magyar borokat.

A szőlős-boros időkre a későbbi korokban is jó szívvel emlékeztek vissza a budapestiek. Ennek egyik példája a Szabadság tér 5. szám alatt álló Pénzintézeti Központ falára 1940-ben tervezett Szüreti menet dombormű. Tervezője, Medgyessy Ferenc a táncoló szőlőszedők felvonulásán keresztül a bőséget jelenítette meg. Eredetileg aktokat képzelt el, de a pályázati bizottság inkább magyaros öltözetet látott volna a hölgyeken, így Medgyessy kénytelen kelletlen felruházta alakjait.

És most irány egy borbár, hogy leöblíthesd az út porát!

Lapozás visszaLapozás előre
Lapozás vissza Lapozás előre
Szisszenjen vagy pukkanjon?
5 romantikus borbár

5 romantikus borbár

Elolvasom
Homoky Dorka – Egy organikusan alakuló történet Tállyáról
Megvan az idei Év Bortermelője

Megvan az idei Év Bortermelője

Elolvasom
A bioboroké a jövő?
Ünnepeljük az újbort – a tányéron is!

Ünnepeljük az újbort – a tányéron is!

Elolvasom
Indul az advent! – Boros programok november 27– december 10.
Milyen a vörösbor, ha újbor?

Milyen a vörösbor, ha újbor?

Elolvasom
Szőlő és bor inspirálta divat
5 kihagyhatatlan vidéki borbár

5 kihagyhatatlan vidéki borbár

Elolvasom
Mennyei páros: a bor és a csokoládé
Késő őszi kirándulás a Tokaji borvidéken

Késő őszi kirándulás a Tokaji borvidéken

Elolvasom
2019 - 2021 Bor.hu Minden jog fenntartva!
Facebook Youtube Instagram