Szerző: Imagine Budapest

Bor Budafokon

Bor Budafokon

Budafokon a borkultúra nemcsak a múlt része - ma is átszövi a városnegyed életét és hangulatát. Budapesttől csak egy ugrás, és ha okosan szervezzük a látogatást, akkor akár borozás közben utazhatunk az időben.

Az időutazás ugyanis Budafokon biztosított!

A mai XXII. kerület területén, akárcsak a Budai-hegység többi részén, hosszú évszázadokra nyúlik vissza a szőlőtermesztés története. Az oszmán hódoltság idején ezt a részt „sekerli lokva burun”-nak, azaz a cukros falat fokának nevezték, utalva az itt termő borok ízvilágára - úgy tűnik, az előírások ellenére a törökök közül sem vetette meg mindenki ezt az italt.

De nem csak ez a furcsaság esett meg Budafokon. A környék akkor vált valódi borászati centrummá, amikor igazán nem lehetett rá számítani: azután, hogy a filoxéra, ez a szőlő gyökerét megtámadó tetűfajta az 1870-80-as években kipusztította a tőkéket, és a szőlőtermelésnek vége szakadt.

Szőlőültetvény ma Budafokon, a Soós István Borászati Szakképző Iskola Tangazdaságában

Hogy ez mégis így történt, az a térség szerencsés földrajzi adottságainak köszönhető: a Tétényi-fennsík mészkőrétegében egy több, mint száz kilométeres pincerendszer húzódik, de hogy valójában mennyire hosszú, az még ma is rejtély. Időutazás ez is - a járatokat a rómaiak kezdték kialakítani, majd később egyre nőtt a számuk és gyarapodott területük is.

Ezek a föld alatti titkos járatok amellett, hogy békeidőben tökéletesek voltak a bor tárolására, nehezebb időszakokban hol óvóhelyként, hol barlanglakásként funkcionáltak. Nehéz pillanatokban jelentettek menedéket ezek az üregek, és még a legviharosabb történelmi időszakokban is lehetett abban némi romantika, ha szép időben a háztetőn levegőzhetett a család. Visszatérve a bor tárolásához: az üregeknek állandó a hőmérséklete, ráadásul a tökéletes 12-14 fok között mozog, és páratartalmuk is pont megfelelő, hogy finom borhoz jusson innen az ember.

Sőt, a főváros is igazán közel van, a közlekedés és a szállítás pedig egyre könnyebbé vált az idők folyamán, egyszóval igazán nem csoda, hogy Budafok az ország minden tájáról vonzotta a borászokat. Ennek a vonzalomnak a nyomai ma is itt vannak velünk, és a budafoki Bornegyedben sétálva nem is mi időutazunk, hanem valósággal megállt az idő: az ódon épületek, a girbegurba utcák és az utánozhatatlan hangulat mellett a Záborszky pincében például muzeális értékű hordókat csodálhatunk meg, vagy a borkészítés egyéb eszközeivel is megismerkedhetünk.

A Budafokon 1881-ben alapított Magyar Királyi Országos Mintapince épületét ma is megtaláljuk a Kossuth Lajos utca 84. alatt, és szintén helyben alakult a Magyar Állami Pincegazdaság, a korszak legmagasabb borászati képzését nyújtó Pincemesteri tanfolyammal. A Pincegazdaság utóda egy borászati technikum és szakképző, aminek Jósika utcai tangazdaságában jelenleg is termelnek szőlőt.

Persze nem mindenki az iskolában szerezte meg a tudását. A környék legjobb vincellérének egy sváb származású, Höllinger nevű mestert tartottak, aki írni-olvasni ugyan nem tudott, de kora legkiválóbb borásza és pincemestere volt.

A pincerendszer vonzotta Budafokra Törley Józsefet is. Ez a név ma Magyarországon egyet jelent a pezsgőkészítéssel, tulajdonosa az országhatárokon túl is komoly elismertségre tett szert. Törley a grazi kereskedelmi akadémián tanult, itt ismerkedett meg Teofil Roederer francia pezsgőgyárossal, akitől elsajátította a szakma fortélyait. Első saját gyárát 1879-ben alapította Reimsben, de 1882-ben úgy döntött, hogy Promontor-Budafokra költözteti a vállalkozását: a mészkőbe vájt pincéket ideálisnak találta a tárolásra, a közeli etyeki szőlőültetvények pedig biztosították számára az alapanyagot. Az Anna utcában található Törley-gyár alatt háromszintes pincerendszert alakított ki, az épületben jelenleg működő Pezsgőmanufaktúrában a múltbeli és a modern gyártási technikák kulisszái mögé is betekinthetünk.

Izgalmas, hogy Törley mennyi mindenben szerezte meg Az Első, Aki… címet Magyarországon. Ő kezdett először brandépítésbe, ő vásárolt először céges teherautókat és ő okozta az első autóbalesetet, amelyben elsodort egy gyalogost (utóbbiban tragédia nem történt, mindenki túlélte az ütközést). Mindenesetre az előbb említetteknek köszönhetően termékei hamar jelentős hazai és nemzetközi hírnevet szereztek.

Budafokon meglehetősen széles választékát állították elő az alkoholos italoknak: a már említett bor és pezsgő mellett sört és konyakot is gyártottak itt. A sikeres vállalkozások emlékét az egykori gyárépületeken túl a tulajdonosok pompás rezidenciái őrzik. Ennek egyik példája Czuba-Durozier látványos kastélya a Plébánia utcában. A tulajdonos eredetileg pezsgőgyáros volt, később konyakkészítésbe kezdett, termékei az egész Osztrák-Magyar Monarchiában sikert arattak.

A budafokiak persze nem csak a gyártásnak, de az italok élvezetének is megadták a módját. A városrészben rengeteg vendéglátóhely működött, a kikapcsolódás legfontosabb színterei a Duna közelében voltak. Ma sem kell nélkülözni a vízparti hangulatot: a DunaFok Szabadidőparkban játszóterek, sportpályák és bicikliút is a rendelkezésünkre áll, a parknak közvetlen kapcsolata van a folyóval.

A kerület a szőlő és a Duna-part mellett egyéb természeti értékeket is tartogat: a Budatétényi Rózsakertben kilencezer virágtő között sétálhatunk. Csak a magyar fajtákból több mint kétszáz típust fedezhetünk fel itt, de olyan különlegességeket is láthatunk, mint az ókeresztény abesszin szent rózsa, vagy a kínai tearózsa.

A környék kertjei egyébként lehetséges, hogy hatással vannak arra is, milyen amazonok származnak innen. A Száraz-Rudnyánszky kastély és hársfákkal övezett sétányokkal és szobrokkal díszített parkjának tulajdonosa a 18. században például Száraz Julianna volt, aki különösen tehetségesnek bizonyult az uradalom igazgatásában: megoldotta a család férfitagjainak kusza pénzügyeit és adósságait, elhárította a birtokot érintő tulajdonjogi pereket, lecsillapította a Rudnyánszky-fiúk ellen lázadó jobbágyokat.

Ugyanebben a kastélyban született Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő is. Bár egész környezete, az országtól a családig rosszallással figyelte terveit a saját jövőjére nézve, ő az ékszereit eladva egészen Zürichig utazott, hogy elvégezhesse az egyetemet. Hazatérése után sem adhatta fel a harcot, évtizedekig küzdött azért, hogy elismerjék a diplomáját és hogy itthon is járhassanak nők egyetemre. És végül sikerrel is járt.

A városrész izgalmas történeteket mesélő emlékeit még hosszan lehetne sorolni. Ha a bor és a pezsgő csábításának engedve ellátogattunk ide, érdemes hosszabb időt eltölteni a környéken, és elmerülni ennek a különleges kerületnek a történetében.

Lapozás visszaLapozás előre
Lapozás vissza Lapozás előre
Nőnapi páros interjú - éljenek a borásznők!
Nem több, hanem jobb bort szeretnék - Beszélgetés Török Csabával

Nem több, hanem jobb bort szeretnék - Beszélgetés Török Csabával

Elolvasom
A finn Master of Wine, aki Villányban venne nyaralót
Hungarian Wine Summit 2024, Közép-Kelet-Európa legexkluzívabb boros szakmai rendezvénye

Hungarian Wine Summit 2024, Közép-Kelet-Európa legexkluzívabb boros szakmai rendezvénye

Elolvasom
Interjú Wojciech Bońkowski Master of Wine-nal
Mit iszunk 2024-ben? 7 izgalmas boros trend

Mit iszunk 2024-ben? 7 izgalmas boros trend

Elolvasom
Az olaszrizling mindent tud! - Beszélgetés Figula Mihállyal
Három évtizede barátságban a magyar borászokkal – interjú Caroline Gilbyvel

Három évtizede barátságban a magyar borászokkal – interjú Caroline Gilbyvel

Elolvasom