Története

A seyve villard és a Csabagyöngye kereszteződésével állították elő 1957-ben a nemesítők, Dr. Csizmazia Darab József és Bereznai László. Eredetileg az Egri csillagok 24 nevet viselte a rezisztens fajta. Államilag 1970-ben ismerték el, azzal a kitétellel, hogy csak házi kertekben szabad termeszteni, melyet csak jó 8 évvel később oldottak fel. Nevét onnan kapta, hogy Zala megyében szaporították és ültették először fajtakísérletben.

Alaktani leírása

Bőtermő, korai érésű fajta rendkívül nagy, laza szerkezetű fürttel és mérsékelten nagy bogyókkal. Viszonylag hamar veszít a savaiból, a szárazságot nem szereti, de a hidegnek, a fagynak aránylag jól ellenáll. Közepesen nagy, sima levelei, aszimmetrikusak és szinte egyáltalán nem tagoltak.

Termőhelyei

Magyarországon 850 hektáron termesztik a fajtát, a Kunságon a legelterjedtebb 750 hektárral. Egykori választott hazájában, a Zalai borvidéken immár csak 5 hektáron találkozni vele. A fajta erősen visszaesett, a 2000-es évek elejétől fogva folyamatosan csökkent a termőterülete, 2010-ben még 2100 hektárral jegyezték. Valószínűleg kiskertekben, házi kertekben nagyobb felületen van jelen, de borszőlő tekintetében erősen visszaesett. Környezetkímélő, bő és korai termésű fajta, mely gépi szüretre is alkalmas.

A bor jellemzése

Ritkán találkozni fajtaborokkal, inkább házasítások és egyszerűbb tételek készülnek belőle, illatos, általában üde, könnyű borok formájában. Pezsgőalapanyagként is említik. Amennyiben korán szüretelik, hamar oxidálódik, ezért rövid élettartalmú lehet.

Zalagyöngye szőlőfürt és levél 

Bor-étel párosítás

A zalagyöngye kifejezetten könnyed, üde és illatos bora ritkán található meg önmagában, leginkább házasításokban, könnyű nyári borokban használják A belőle készült borok is klasszikusan a melegebb, naposabb időszakokban, vagyis kora tavasztól késő őszig kedveltek a fogyasztók körében. A szőlőfajta alapvetően friss gyümölcsös jegyekben gazdag, ízeiben a lágy, visszafogott vonalat képviseli, ezért a bor-étel párosításokban is a neutrálisabb, könnyedebb ízekkel harmonizál. Nagyon kellemes és üdítő önmagában fogyasztva vagy szódával felhúzva fröccsként is. Jellege miatt frissen, mindig csak a legutolsó évjáratot érdemes belőle választani, és érdemes is mielőbb elfogyasztani. Figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk hidegen, közvetlen napfénytől és hőtől távol, hogy az aromáit a lehető legjobban megőrizzük, mivel a bora gyorsan oxidálódik. Kínálni is mindig egyenesen a hűtőből kivéve, körülbelül 8-10°C-on kínáljuk, tulipán formájú fehérboros pohárból. Alapanyagok közül a zöldsaláták, az édeskömény, a citrusok, a szőlő, az alma, a körte, a friss, könnyed natúr tehénsajtok, a csirke és a nem túl zsíros fehér húsú halak állnak ízvilágban és struktúrában legközelebb a zalagyöngye szőlőfajtából készült borhoz. Kínálhatjuk könnyű nyári zöldsaláták és gyümölcssaláták mellé, natúr csirkemellhez vagy pulykamellhez, natúr párolt, nem túl zsíros halakhoz. A tartalmas mártások és szószok, valamint a túl fűszeres ételek könnyen elnyomhatják a zalagyöngye ízét, így azokat érdemes kerülni.