2022 január 03. / Budavári Dóra
Éva logisztikai szakemberként igazi nagyvilági életet élt, egy ideig Londonban, majd Budapesten, idővel egyre több ingázással szeretett Somló hegyére, ahová mindig is gravitált. Somló számára a középpont, a borok az örök origó, Éva pedig a Somló középpontja, háziasszonya, mindentudója. Ismer itt mindenkit, a borászok nála gyűlnek össze kóstolni, a Somlói Borok Boltja pedig az évek során fontos közösségi tere lett a hegynek. Ilyenkor, télen egy kezünkön meg tudjuk számolni, hányan élnek életvitel szerűen a hegy déli oldalán, de az egész Somlón is alig 20-an lehetünk ezekben a decemberi, esti órákban. Nyáron aztán felbolydul a hegy, egyre többen jönnek nyaralni, házakat újítanak fel, szállásokat nyitnak, jönnek családdal, gyerekekkel, pedig Somló nem könnyű terep. De erről mindjárt Éva mesél nekünk.
Cartwright Éva, a Somlói Borok Boltja tulajdonosa
Az, hogy túlvagyok az első igazi somlói évemen, amit itt töltöttem, egy hosszú folyamat eredménye. Mostanra felmondtam az állásomat és végül a pesti albérletemet is, és teljesen itt élek, a magam ura vagyok. A covid sok mindenkinek hozott belső utazást, újraértékelést, elgondolkodtatott minket, mi a fontos, és mi nem. Én szerencsés vagyok, hogy mindezt itt élhettem meg. Bár éltem külföldön, bejártam a világot, valahogy mindig egyértelmű volt, hogy itt érzem otthon magam.
Somló máig megőrizte autentikus szőlőhegy jellegét, a hegy teteje felé takaros bazaltteraszok mellett visz az utunk
Akkor sem voltam boldogabb, csak más volt: akkor a karrierépítés volt a fontos, most pedig az, hogy élvezzem azt a végtelen nyugalmat, ami körülvesz. Igaz, utóbbit még tanulnom kell. 30 év alatt megszoktam, hogy mindig egyszerre 6 labdát tartok a levegőben, most pedig csak 3 van. Előfordul, hogy megkérdezem magamtól, ma mit kellene csinálnom, és az a válasz, hogy semmit. Ez néha ijesztő tud lenni, pedig elég csak kiülni a teraszra egy pohár borral, és figyelni.
A Somlói Borok Boltjának teraszán gyakran összegyűlik a borvidék apraja-nagyja
Igen, a borbolt, ahol most ülünk bejelentkezéssel tart nyitva – a covid volt az utolsó koporsószög egy ilyen szezonális, egy alkalmazottas mini bolt fenntarthatóságában. 15 percre lakom innen, ha valaki felhív, hamar itt tudok lenni, de előre is lehet időpontot foglalni. Van legalább 150 törzsvendégem, akik rendszeresen jönnek kóstolni, vásárolni, csoportot hoznak. Van egy működő vendégházam a borbolt felett, ide rendszeresen jönnek társaságok, akiknek, ha kérik, sütök a kemencében, borkóstolót tartok. És nagy előnyöm, hogy közel van a pápai NATO bázis, ahol sok külföldi katona állomásozik családdal, és keresi az idegen nyelvű programokat – ők gyakran jönnek ide a rokonokkal kóstolóra, vagy csak vásárolni. Emellett van egy működő webshopom, ami mostanra nagyon jól megy, Európa legtöbb országába szállítok, főként magyar borokat, ide pedig külföldről hozok be izgalmas tételeket. A logisztika is az életem része maradt, több borászatnak intézem az exportot, legutoljára például 6 magyar borászattól szedtem össze borokat egy csehországi szállítmányra egy raklapra. És tervezzük a 2022-es GoVolcanic (európai vulkanikus borok csúcstalálkozója) találkozót, a kitűzött dátum május 21.
A telket, ahol most a ház áll, Éváék 2008-ban vették meg
A családom apai és anyai ágon is pápateszéri, ez a település a Bakony-alján, innen 80 kilométerre van. Erdész apukám munkája miatt költöztünk ide – édesapám első munkaadója Tornai Endre volt, a Tornai Pince alapítója. Aztán következtek számomra a nagyvárosi évek, miközben mindig vágytam vissza. Ezt a telket, ahol most vagyunk, 2008-ban vettük. A borbolt 2012-ben nyitott, ekkor már foglalkoztam borok kereskedelmével, a külföldön töltött évek alatt is. 2017-ben költöztem haza Angliából és mostanra jutottam el odáig, hogy ha akarok, akár hetekig nem is kell lemennem a hegyről, és nem is vágyom rá. Ez a belső béke most kezd megérkezni. Régen néha kellett, hogy érezzem az aszfaltot a lábam alatt – most már csak a bazalt murvát szeretném. Mi itt sokszor a borászokkal, ha összegyűlünk, beszéljük is, hogy a világ tetején érezzük magunkat.
Somló fajtatörténete az 1700-as évektől dokumentálva van. Azt tudjuk, hogy kezdetben nem szedték külön a fajtákat, hanem egy nagy bort készítettek, ez volt a „somlai”. Ez mindig fehérbor volt, és a kékszőlő fajtákat is beleszedték. Éva azt meséli, hogy tévhit, hogy a juhfark a nászéjszakák bora, a Habsburg időkben valószínűleg ezt a fehér somlai cuvée-t vitték ebből a célból – ez később összeforrt a juhfark nevével, hiszen ez a borvidék kuriózuma. Éva azt meséli, 5-ből 4 látogató ezt a bort keresi és viszi, valóban ez a legjellemzőbb Somlóra, igaz, csak a borvidék körülbelül hatodát teszi ki.
A kezdeti kemény magot a helyi borászok alkotják, Barcza Bálint, Tóth Peti, Balogh Zoli, Kis Tomi... A boltba sokszínű társaság jár, és bár van egy belső körünk, nem vagyunk bezárkózva, mindig csatlakoznak újak, mint például az utóbbi években Halász Imre, Tomcsányi Árpiék vagy Dr. Szalay László, Dunaharaszti polgármestere, akinek a családja eredetileg somlóvásárhelyi, és most itt vett a hegyen házat ő is. Az itteni közösségben az a jó, hogy mindig ott vagyunk egymásnak, segítünk, ugyanakkor azt is megértjük, ha a másik éppen magányra vágyik. Voltak olyan telek, amikor többen közösen csak egy házat fűtöttünk és mindenki ott aludt, mert nem voltunk annyian. Jellemző a közösségre, hogy van, hogy a borászok forró nyári napokon éjjel együtt permeteznek, egyik éjjel egyiküknél, másik éjjel másikuknál, hiszen együtt könnyebben megy a munka. Az utóbbi években beköszöntött a gyerekes korszak, így most a közös események gyerekzsivajtól hangosak: szeretem, hogy a születésüktől ismerem őket és nézem, ahogy felnőnek.
Kövek és borok a polcokon – Évánál válogatott vulkanikus borokat találhatunk
Ilyenkor télen vagyunk itt a legkevesebben, nyáron akár százan is lehetünk a hegyen. Az a fajta nyaralósodás, ami a 60-as években jellemző volt, most újra megindult, sokan felújítanak, komfortosabbá teszik az épületeket. Mivel a hegy 4 önkormányzathoz tartozik, ez különböző szabályozásokat is jelent, de a felújítások mellett épülnek is új házak. Az, hogy itt nincs csatorna és nincs folyóvíz, mindent megnehezít, nem egyszer fel is adják az újonnan jövők. Valószínűleg, ha könnyebb lenne, nem ugyanazokat az embereket vonzaná ez a vidék.
Aki a Somlóra jön, és nem csak kirándulni szeretne, az kénytelen tudatosan tervezni: sok borászat szívesen kinyit, de nincs állandó nyitva tartása, mint ahogy nekem sem. Kevés a szállás, messze van a vasút, viszont gyönyörű a természet, sok a szép ház, a kápolna, itt a vár, érdemes megmászni a hegyet, és nem csak a kilátásért. Nagy Gáborral, aki sokat fotózza a hegyet és a hegy borászait, illetve ő felel a borvidéki marketingért is, tervezünk egy somlói kisokost a legfontosabb információkkal. Már most látjuk, hogy legalább 80 olyan somlói szereplő van, akiről lehet írni egy oldalt! Mindenki fejleszt, egyre több a vendégház. A kisebb borászok közül Tóth Petiék is fogadnak vendégeket, Barcza Bálinték borteraszt építettek, Kis Tomihoz, a Szalai pincéhez, a Clements Borházhoz is rendszerint be lehet jelentkezni. A Hegykapu éttermen kívül a Kreinbacher Birtoknak, a Tornai Pincészetnek, és Csordáséknak van állandó nyitvatartása, ezek közül Tornaiéknál hétvégente van étterem. A Spiegelberg Borpincének is van terasza, északon a vár alatt nyílt a Bazalt Borterasz, az Inhauser Pincészetnél, Kolonics Karcsinál és Varsádiéknál étel és szállás is van. Alapvetően mindenkinek azt ajánlom, hogy ha biztosra akar menni, jelentkezzen be előre!
A Szent Ilona-kápolna és az alatta elhelyezkedő pinceépületek
Egyértelműen a vulkanikus borok állnak az érdeklődésem fókuszában, de van egy nagyon alacsony szubjektív mércém: minden borász érdekel, aki somlói és palackozik. Emellett kutatom a hazai és a külföldi drága, minőségi vulkanikus borokat, és néha bekerül a kínálatomba nem vulkanikus tétel is, amivel kivételt teszek, mint például egy toszkán sangiovese a kedvenc városomból, Volterrából.
A borokról hivatalosan soha nem tanultam, és nem is fogok, viszont rengeteget kóstolok. A vulkanikus borokban mindig a Somlót keresem. Amikor nemrég megkérdezték tőlem, hogyan tudnám ezt megfogalmazni, azt válaszoltam: a kénköves pokol, azt kell keresni. Tűzkő, sósság, tüzesség – olyan jegyek, amikre nem gondolnál élelmiszerrel kapcsolatban, borban mégis izgalmas. Mindent a Somlóhoz viszonyítok, nekem ez az etalon, és nagy felfedezés, mikor ez egy azori-szigeteki borban köszön vissza. A termőterület érdekel, nem véletlenül vannak itt a boltban is a polcra kirakva a vulkanikus területek kőzetei. Ha meglátom, hogy egy termelő a polcra kiteszi a köveket, azonnal tudom, hogy jó helyen vagyok, mert foglalkoznak a talaj összetételével. Csodálatosnak találom, hogy egy növény ki tudja fejezni a környezetet, ahol nő. Ezt szerintem a Somló kiemelkedően tudja, mindenben benne van: a vízben, a barack ízében, az eper ízében...és persze a borban.
- Olaszrizling - Tóth Péter, Kőfejtő Pince
- Juhfark – Somlói Apátsági Pince, Kis Tamástól dűlőszelektált – Somlói Vándor Pince
- Hárslevelű – Kolonics Pincészet, Fekete Pince
- Furmint - Somlói Apátsági Pince, Barnabás Pince
- Tramini – Barcza Pince (narancsbor)
- Valamint a Tornai Pincészet borai, amik elérhetők a nagyobb szupermarketekben is
Befejeződött a Hungarian Wine Summit, hazánk legnagyobb nemzetközi boros találkozója
Büszke vagyok arra, amit eddig elértem - beszélgetés Szarka Dénes mádi borásszal
„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével
32 éve a magyar bor szolgálatában
A magyar bor nagykövetei: influenszerevolúció
Hisztaminérzékenység és koccintás? Lehetséges!
Hol és hogyan tanulhatunk borásznak?
Negyed évszázada a magyar bor élvonalában
