2024 február 20. / Ercsey Dániel
Először is nem árt tisztázni, hogy bár a furmint talán hungarikumként nem állná meg a helyét, monarchikumként annál inkább! Szoktuk ugyan a Tokaji borvidékről eredeztetni, de ennek némileg ellentmond az, hogy Ruszt környékéről több mint 300 évvel korábbi említéseit is ismerjük, ami persze nem zárja ki a tokaji eredetet, csak akkoriban lehet, hogy ott máshogy hívták a szőlőfajtát. Ruszt környékén mindenesetre zapfnernek, Erdélyben somszőlőnek, Szlovéniában siponnak (a legenda szerint amikor Napóleon megkóstolta a helyi szőlőfajtából szűrt fehérbort, így kiáltott fel, „ah, c’est bon“ - á, szé bon, ebből a szébonból lett volna a sipon), Horvátország egyes részein (Medimurjéban, ahol önálló eredetvédelme és borospalackja is van!) pusipelnek, máshol moslavacnak, Zalában és régebben a Balaton északi partján szigetinek, amivel állítólag a Fruska Gorára utalnak, vagyis a Szerémségre, mint eredetre, ami ugyebár szigetként emelkedik ki a környező síkságból, szóval van neve szegény furmintnak bőven, csak győzze viselni! De most nem etimológiai fejtegetés következik, ráadásul csak a magyar furmintokra koncentrálunk.
A homoki furmint ritka, mint a fehér holló. Az amit ilyen név alatt kóstoltam, jobbára könnyed volt és egyszerű, egyetlen kivételtől eltekintve, ami ennek pont az ellentéte, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. A homoki borokra amúgy is úgy tekint a magyar, mint valami gyanúsan obskúrus folyadékra, szemben a franciákkal, akik fennen hirdetik például a camargue-i borok egyediségét. Vins Sable de Camargue, önálló honlappal, számtalan termelővel, a homok összes tulajdonságával és a homoki borok dicséretével. Tudjátok mit? Igazuk van! Így kell ezt, nem szemlesütve! A soltvadkerti ezerjó igenis érték, nem szégyellni való, akárcsak a mórahalmi kövidinka, az izsáki sárfehér vagy éppen a kiskőrösi kékfrankos, legyen bár rozé vagy vörös. Szóval a homoki furmint - ha lenne - jó savú és filigrán, jól iható, egy-két éves koráig áll mint a cövek, zöldalmás, citrusos ízekkel, utána azonban elképzelhető, hogy gyorsabban öregszik, mint a hegyvidéki társai, de vessen is magára, aki nem itta meg addig, hiszen finom!
Ezzel szemben löszön egészen más karakterű furmintok születnek, de persze ezt is befolyásolja, hogy vályogos-e a talaj, vagy éppen mészbabák vannak benne. Pannonhalma környékén, ahol vályogosabb a talaj, kötöttebb, zártabb szerkezetű furmintok születnek, ahol a fehér húsú gyümölcsök dominálnak ízben. A furmintra jellemző, hogy „neutrális“ fajta, vagyis jól közvetíti a „terroirt“, a termőtájat, így minden attól függ, hogy az alapkőzet, a talaj és a klíma, a fekvés és végső soron a borász mit hoz ki belőle. Ha például egy ilyen, „zártabb“ furmintot a borász fahordóba tesz, az megnyithatja az utat az édes-fűszeres aromák előtt, de érdemes vigyázni, nehogy túl sok legyen a hordóból és a végén ne érezzünk semmit az eredeti gyümölcsös ízekből! Ugyanez az egyenlet a Zalai borvidék több pontján is elképzelhető, kisebb-nagyobb változásokkal. A Balaton környékén például „melegebb“ karakterű, mediterrán hangulatú fehérborok is készülhetnek furmintból, ezeknek jellemzően jól áll a szőlőfajta élénkebb savkaraktere, de például Csopak környékén (ahol viszont már a mészkő a domináns) a furmint hagyományosan „a csopaki fehérbor“ mint cuvée alkotóeleme, ahol az aromatikát inkább az olaszrizling adja, a furmint pedig az élénkségért, a vibrálásért, a savakért felelős. A szlovén határ mellett viszont a hűvösebb klíma okán inkább savasabb, könnyedebb borok készülnek, igaz, ott több az eső is, ami szintén befolyásoló tényező.
A lösz kapcsán a tokaji Kopasz-hegy is kikerülhetetlen, ahonnan egészen egyedi karakterű, virágos illatú, lazább szerkezetű borok születnek, persze a borvidékre jellemző savszerkezettel. De ha már a Tokaji borvidéknél tartunk, akkor váltsunk át a vulkánosságra, hiszen itt az alapkőzet többségében riolit és riolittufa, ahol a furmint egy egészen más arcát mutatja. Hacsak nem kap hordós érlelést, és ne adj Isten egy kicsit korábban szüretelik a kelleténél, olyan savakkal „örvendeztet meg“ minket, hogy még egy év múlva is a fogzománcunk szilánkjait fogjuk keresni, viszont egy jó szüreti időponttal és egy nem túlzó hordóhasználattal egy akár tíz évig is jól érlelhető, csodálatos arányokkal bíró, elegáns fehérbor lesz az eredmény, amiben a birs mint íz- és illatjegy jó eséllyel megjelenik, némi gyurma és egy gyakran felbukkanó tűzköves jegy kíséretében. Persze Tokajban gyakran bezavar a botritisz, amit arrafelé üdvözölnek is, feltéve, hogy édes bort is akarnak csinálni, de a száraz borokban lévő botritiszes szemek is megváltoztatják az ízképet, visznek bele egy csavart, némi aszalványt, kajszilekvárt, citromlekvárt, ilyesmit. A vulkánosságnak azonban vannak más kőzetei is, a Mátrában például gyakran előfordul az andezit, onnan és persze arról a mátrai klímáról a tokajihoz hasonló, talán kevésbé ásványos és több gyümölccsel, almával, barackkal hódító furmintok születnek, míg az utoljára hagyott bazaltról, például Badacsonyból vagy Somlóról megint más lesz a végeredmény.
Onnan a korai szüret és az esetleges acéltartályos, „gyors“ borkészítés viszonylag jellegtelen furmintokat eredményez (ahogy egyébként máshonnan is), ami viszont tökéletes pezsgő alapbornak! Ha viszont a borász követi „nagyapáink receptjét“, vagyis érett alapanyagot szüretel, amit azután nagy, használt fahordóban érlel, akkor ezek a furmintok lesznek a nemzetközi borvilág sztárjai! Vagyis csak lennének, ha lenne belőlük elég, de hát soha nincs, ezért nem világhírű a somlói vagy a badacsonyi furmint. Ezek a borok 4-5 éves koruk előtt ritkán mutatják a legszebb arcukat, utána azonban kinyílnak, olyanok lesznek illatban, mint a hegy kipárolgása egy nyári zápor után, gyógynövényekkel, kovakővel, érett sárga húsú gyümölcsökkel, ráadásul a fehérborok világában szokatlanul hosszan lehet érlelni őket, akár 25-30 évig is, amivel versenyben vannak Burgundia csúcsboraival, persze ez csak elmélet, hamarabb elfogynak a somlai furmintok, minthogy össze lehetne hasonlítani őket a francia chardonnay borokkal.
Egy szó mint száz, érdemes próbát tenni a különböző termőtájak furmintjaival és felfedezni a bennük rejlő különbségeket!
Címfotó: Tokaji borvidék, Mád
A homok mint terroirjelleg
Természetes úton mégis hogy lehet ilyet?
A kékfrankos és a Szekszárdi borvidék
A derűből nem akarok kifogyni soha
Vulkánok nyoma a pohárban
Most a borokra figyelek
Pincér, egy kőbányait!
A világ legjobbjai között a Gizella Pince 2019-es aszúja
