A furmint és a február összetartozik

Beszélgetés Kézdy Dániellel, a Furmint Február mozgalom alapítójával

Február első csütörtökje a Furmint Nemzetközi Napja, a Furmint Február programsorozat kezdete. A furmint szőlőfajta és a belőle készült bor példátlan sikerű, nemzetközi méretűvé szélesedett ünnepéről az ötletgazdát, Kézdy Dánielt kérdeztük…

 

A Furmint Február programsorozat 2010-ben indult útjára. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

A Festetics Palotában rendeztük az első nagykóstolót, mindössze 30 kiállítóval és 250 vendéggel, de nekünk akkor az is borzasztóan soknak tűnt. Nem voltak még komoly hagyományai az ilyen típusú rendezvényeknek. A következő évben átköltöztünk a Vajdahunyad várába, ami közel tíz évig volt a Furmint Február nagykóstoló „otthona”, a világjárvány után pedig a Hagyományok Házában folytattuk, és az idei kóstolót is ott tartjuk. Noha szerettük a Városliget hangulatát, a Hagyományok Háza – a parkolási nehézségek ellenére – sokkal kényelmesebb a kiállítóknak és a vendégeinknek egyaránt.

A rendezvény nagyon gyorsan növekedett, néhány éven belül sikk lett Furmint Februárra járni. Gondoltad volna, hogy ekkora lesz az érdeklődés?

Reméltem, de ekkora növekedésre nem számítottam. A furmintot akkor még kevesen ismerték, egy volt a szőlőfajták sorában, ráadásul addig még nem volt hagyománya annak sem, hogy egy ilyen méretű kóstolót egyetlen szőlőfajtára építsünk fel. A rendezvény népszerűvé vált, ma már a fogyasztók is, a borászok is nagyon várják, de azért ne tévedjünk: ezeket a rendezvényeket egy belterjes réteg látogatja. A 7-800 fős közönség impozáns egy kóstolón, de látható, hogy minden alkalommal ugyanazok az emberek mozdulnak meg, a közönségünk tehát nem növekszik, nem képeztünk tömegbázist, nincs meg a szükséges átütő erő ahhoz, hogy a borkultúra térhódításáról beszélhessünk.

Valami miatt mégiscsak az egyik legfontosabb hazai boros rendezvénnyé vált a Furmint Február. Véleményed szerint miért volt képes erre?

Nagyon sok tényező hatott így együtt. Fontos, hogy ez egy alulról szerveződő rendezvény, ami mögött nincs politikai akarat. Nekünk, a borászoknak és a közönségnek együtt fontos, hogy ez évről évre létrejöjjön, és ezért a borászok is hajlandóak áldozni. Számomra az a legnagyobb büszkeség, hogy a rendezvény önjáró, és hogy nemcsak a hazai nagyvárosokban, Miskolcon, Debrecenben, vagy a Tokaji borvidéken, Mádon, hanem külföldön is rendeznek ma már Furmint Februárt. Párizs, London, Varsó, Kolozsvár és Marosvásárhely is megszervezi a saját kóstolóját, azoknak az ott élő, elhivatott szakembereknek köszönhetően, akik szintén fontosnak tartják a magyar bor és a furmint ügyét. Párizsban és Londonban két egymást követő napon rendezik meg a kóstolót, és lesz olyan borász, aki az első után felszáll egy TGV-re, hogy a másikon is ott lehessen.  

A borászok személyes jelenléte nagy kincs, az az egyik legjobb a Furmint Februárban, hogy ott mindig első kézből kapjuk az információkat…

Amikor kezdtük, ez még minden hasonló rendezvényen így volt, de egyre több az ilyen jellegű program, és a borászoknak el kell dönteniük, hogy melyiken vesznek részt. Én mindenkitől azt kérem, hogy személyesen jelenjen meg a kóstolón, mert ez adja meg a rendezvénynek azt a bensőséges jellegét, ami számomra különleges érték.  

Hogyan látod a borok minőségének alakulását?

Amik régen kiemelkedőek voltak, azok most is nagyon magas nívót hoznak, de tapasztalataim szerint a középmezőnyben a legnagyobb a fejlődés. Hibás borral már évek óta nem találkoztam, emlékezetessel viszont annál inkább. Ez persze nem jelenti azt, hogy a furmintot könnyű lenne eladni, de bízom benne, hogy ez a kóstoló segít ebben is. Tudom, hogy a borászokra nagyon sok komoly teher nehezedik, és nem esik jól egy ilyen rendezvényen rengeteg jó bort „ellocsolni”, én mégis mindig arra biztatom őket, hogy a legjobb boraikat hozzák el, mert ide nemcsak a közönség jön, hanem itt lesznek az újságírók, a sommelier-k és a kereskedők is.

A Furmint Február megszületése után szárba szökkent néhány olyan kezdeményezés, amely a furmint szőlőfajtát és annak borát volt hivatva népszerűsíteni nemzetközi szinten. Elért ezek közül valamelyik jelentős eredményt?

Legjobb tudomásom szerint nem, de elképzelhető, hogy nem tudok mindenről. Annak viszont örülni kell, hogy a londoni Furmint February hatására az angol piac egyre inkább érdeklődik a furmintok iránt. A szőlőfajta ígéretes, és ezt az is mutatja, hogy Ausztriában 500 hektár furmintot telepítettek az utóbbi évtizedben. Nagyot fogunk nézni, ha majd az osztrák szomszédaink előjönnek egy csinos kis kampánnyal.

 

Beszélhetünk egységes stílusról a furmint esetében?

Nem, és ez talán nem is baj, mert így könnyebben megtalálja a kínálatban mindenki azt, ami neki tetszik. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években egyre több az alacsonyabb alkoholtartalmú, kevesebb fahordós érlelést kapott, némi maradékcukorral kedveskedő, „közönségbarát” furmint, a natúr vonal viszont egyelőre elkerülte a fajtát. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek próbálkozások, mi is bemutatunk majd közülük egyet-kettőt a kóstolón, de alapvetően nem jellemző.

Azt mondtad, hogy noha a rendezvény népszerű, a közönség lassan, vagy egyáltalán nem növekszik, nem sikerült tömegbázist építenetek. Mi kellene ehhez?

Hogy az érdeklődés jelenleg stagnál, az nem a furmint „bűne”. Ott kellene lennünk a nemzetközi vásárokon, meg kellene dolgoznunk ugyanazokat a piacokat évről évre, de egy komolyabb marketingtevékenységhez olyan sok pénz kellene, amennyiről állami akarat nélkül nem is álmodhatunk. Ezt is figyelembe véve tényleg azt kell mondanom, hogy bár szerények az eszközeink, nagyon szép eredményeket értünk el.

 

A furmint népszerűsítése vagy a piacok kialakítása a fontosabb cél?

Ez nem is kérdés: a piacok kialakítása mindennél fontosabb. Ha a globális felmelegedés tizenöt év múlva olyan méreteket ölt, hogy nem tudunk többé furmintot termelni, de megvannak az értékesítési csatornáink, nem esünk kétségbe. A már elérhető útvonalakon bármilyen jó minőségű bort be tudunk juttatni a nemzetközi vérkeringésbe. Az a baj, hogy ezek az utak egyelőre nem, vagy csak elenyésző számban léteznek.

Sokféle marketing stratégiát ismerünk, amely segítheti a borok értékesítését. Szerinted a furminttal kapcsolatban melyik a legcélravezetőbb?

Mindig nagy kérdés, hogy mit kell kommunikálnunk: a fajtát, a borászt vagy a borvidéket. Melyikkel jutunk közelebb a vásárlókhoz? És ami ma működik, vajon működni fog holnap is? Jó lenne tudni a választ. Ami egyértelműen látható, az az, hogy a következetes, kiszámítható, visszatérő kommunikáció mindenképpen eredményes, hiszen mi a Furmint Február esetében ezt alkalmazzuk, és az egyértelműen elmondható, hogy a borfogyasztók fejében a furmint és a február ma már összetartozik.

Milyen lesz az idei nagykóstoló?

Nívós borászatok érkeznek, több mint 80 pincészet szerepel a kiállítók listáján. Tokajból jönnek legtöbben, de lesznek furmintok Sopronból, a Káli-medencéből, Pannonhalmáról, és a határon túlról is. Ebben az évben 7 új pincészet mutatkozik be a közönségnek. A jegyárak magasak, de egy jeggyel 200 féle különböző arcú furmintot meg lehet kóstolni, és az nem akármilyen lehetőség.

 

Sokat beszélünk arról, hogy a fiatal fogyasztók körében egyre kevésbé népszerű a bor. A Furmint Februáron is megfigyelhető ez a tendencia?

Ez sajnos így igaz, a fiatalokat mi sem tudtuk megszólítani. Most kaptam egy felkérést, és az év folyamán borklubokban, szakkollégiumokban fogok borkóstolókat tartani. Kíváncsian várom, és remélem, hogy meg tudok nyerni néhány tudatos fogyasztót a magyar bor ügyének.

Jövőre lesz 15 éves a Furmint Február. Készülsz akkorra valami különlegességgel?

Nincsenek világrengető terveim. Szeretném tartani ezt a szintet, nagyobbra nőni nem célunk, de annak örülök, ha még több vidéki és határon túli település csatlakozik hozzánk és megrendezi a saját kóstolóját. Én kifejezetten örülök annak, hogy ez a rendezvény a közel ezer fős közönség ellenére is meg tudta őrizni a bensőséges, szinte családias jellegét, hogy a vendégek is, a borászok is szeretik, várják és minden évben visszatérnek.