2023 november 21. / Geri Ádám
Mit adtak nekünk a rómaiak? – hangzik el a szállóigévé vált kérdés a Monty Python Brian élete című filmjében, amikor a júdeaiak zendülést terveznek a szerintük őket elnyomó rómaiak ellen. A kérdésre adott válaszokból aztán szép lassan kiderül, nem is annyira elviselhetetlen az a római elnyomás. Júdea (és a világ) nekik köszönheti többek között a vízvezetéket, csatornázást, utakat, öntözést, gyógyászatot, oktatást, népfürdőket és közbiztonságot.
Nos, a nyomok arra utalnak, a forralt bort is a rómaiak adták a világnak. A történeti kutatások szerint az időszámításunk utáni 20-as években a rómaiak már rendszeresen itták. A Conditum Paradoxum kétféle (egy jobb és egy rosszabb minőségű) bor felmelegítésével készült, ehhez a keverékhez adtak mézet, borsot, babért, sáfrányt és datolyát. A hideg telek elleni védelem jegyében „szedték”. (Karácsonyi itallá csak jóval később, a 19. században vált.)
Bár a hideg telek később sem múltak, a forralt bor karrierjében mégis némi hullámvölgy következett. A középkorban Európában csak a svédek itták, az ital továbbélése tehát nem kis részben nekik köszönhető. A svédek számos módon készítették, a Lutendrank nevezetű változatba még tej is került.
A nehéz idők aztán elmúltak, Európa szép lassan újra rákapott a forralt bor ízére. Ráadásul mindenki más-más ízére. A franciaországi Elzászban kizárólag helyi rajnai rizlingből és pinot blanc-ból ér inni, az újkori svéd receptben kardamom és vodka is szerepel, a bolgárok az almás-citrusos verzióra esküsznek, a moldávok pedig sok borssal készítik. A klasszikus magyar változat – ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a megannyi között – inkább vörösbor alapú, az elmaradhatatlan fűszerek közé pedig a fahéj és a szegfűszeg tartozik. (A népszerűségi listán szorosan ott toporog utánuk a szerecsendió és a csillagánizs.)
A forralt bor kiváló lehetőség a további helyi italspecialitások készleteinek megcsapolására, azokat a borhoz hozzákeverve. Ausztriában ez általában a schnaps (pálinka), Portugáliában a madeira, Spanyolországban a sherry, Norvégiában a köményes aquavit párlat, Kanadában pedig a whisky (és egyébként a juharszirup is).
Természetesen ahány ház, annyi recept, ráadásul divat is van a világon, direkt jó, hiszen így a forralt bor örökké izgalmas és szexi tud maradni. Az utóbbi években erősen megrendült itthon is a vörösbor egyeduralma, a fehérborral együtt pedig olyan izgalmas fűszerek jöttek be, mint például a gyömbér. „Saját tapasztalat alapján mondhatom, a gyömbér rendkívül izgalmassá teszi az összes forralt bort. Ráadásul egy elképesztően egészséges zöldségről van szó” – magyarázza a Tamás Ervin, a csopaki Tamás Pince tulajdonosa. Nekik olyannyira bejött a gyömbér, hogy a részben a saját fűszer- és gyógynövénykertjükből készülő, saját gyömbért is tartalmazó Tamás Forralt bor fűszerkeveréket fehér- és vörösborhoz egyaránt jó szívvel ajánlják. A gyömbér mellett egyébként egyre jön fel fehérboroknál a vanília is, nem lenne nagy meglepetés, ha már idén több árus kiegészítené vele a fűszerkeverékét.
Az már most látszik, hogy 2023 a gyümölcsök éve (is) lesz a forralt boroknál. Az újkeletű internetes forraltboros receptek között se szeri se száma azoknak, amik gyümölccsel operálnak. A kísérleteknek természetesen csak a fantázia szab határt, némi tendencia azonban kirajzolódni látszik. A vörösboroknál általában pirosbogyós és piros húsú gyümölcsök bukkannak fel, a fehérboroknál pedig citrusok (idén mindenekelőtt mandarin). A narancs továbbra is jolly joker marad. Újdonság az is, hogy az említett gyümölcsök gyakran gyümölcslé formájában kerülnek a fazékba. „Eleve főzünk bele narancskarikákat, akkor pedig adja magát, hogy a megkezdett narancs levét is belenyomjuk. Ezáltal még intenzívebben érezhetők a gyümölcsös jegyek. Kipróbáltuk, bevált, a vendégek nagyon szeretik” – magyarázza Szeredi Zsolt egri borász.
Régen talán rávágtuk volna, hogy a jó forralt bor csak és kizárólag kirobbanóan gyümölcsös, jó savú borokból készülhet. Ezt az aranyszabályt azonban szintén elsodorta az élet és az állandóan változó ízlés. Ma már egyáltalán nem eretnekség az a nézet, hogy egy közepes testű, hordós érlelést is kapott bor is remek alapanyag. Annál is inkább, mert így a bor maga hoz már egy kis lágy édességet és hordófűszert, amivel csak még intenzívebbé válik az összhatás.
A forralt bor jó. Már a bögrét kézben tartva felmelegít, illata téli, ünnepi hangulatot áraszt, kortyolva egész testünket átjárja. Ha mindez nem lenne elég, a főzése, a kísérletezés az új receptek, borok, fűszerek felkutatása és kipróbálása élménnyé teszi a készítés folyamatát is. (A még ismeretlen árusok felkutatása pedig egy további kaland a karácsonyi vásárokban.) Érdemes tehát idén is minél többet hódolni ennek a több mint kétezer éves szokásnak.
Az őshonos Kárpát-medencei fajtákra helyeztük a hangsúlyt - Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikussal beszélgettünk
Élet a boron túl: csiger, ürmös, verjus is készülhet szőlőből
Hogyan alakította át a filoxéra a szőlőtermesztést?
Mi az a tannin, ami minden borban megtalálható?
Tokaj nemcsak a magyaroké, Tokaj a világé! - Interjú Demeter Zoltánnal és feleségével, Anettel
Istenáldotta termőhely - Kis Tamással, a Somlói Vándor Pince alapító-borászával beszélgettünk
Dugóhúzó, cseppőr, nitrogéngáz – hasznos boros kellékek otthonra
A tokaji aszú a világ egyik legelismertebb szakmai influenszerének szemével