2024 május 28. / Geri ÁdámURL másolásaFacebook megosztásTwitter megosztás

A kékfrankos hazája: Sopron

Sopront szokás nevezni a kékfrankos fővárosának. A fajta diadalútja a filoxérajárvány utántól datálható. Manapság rendkívül változatos stílusban készülnek a borvidéken kékfrankos borok, ezek a gasztronómiában is tökéletesen megállják a helyüket. Érdemes hát megismerkedni Sopron „északi stílusú” kékfrankosaival és az azokat készítő pincészetekkel.

A Soproni borvidéken manapság mintegy 1300 hektáron termesztenek szőlőt. Ebből 600 hektár kékfrankos, miközben a második legelterjedtebb szőlőfajta errefelé a zweigelt a maga 130 hektárjával. Nyugodtan nevezhetjük tehát Magyarország legnyugatibb borvidékét a kékfrankos hazájának. Ez a 19. század utolsó éveiben Magyarországot is elérő filoxérajárvány után alakult így. Jó kiindulási alap volt ehhez, hogy kékfrankos már korábban szinte mindenhol megtalálható volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Ezt onnan is lehet tudni, hogy saját neve volt a Bécstől északra található Klosterneuburgban, Horvátországban és Sopron környékén. Sopronban ekkoriban még burgundinak hívták és kevésbé volt jelentős, tekintve, hogy a már említett filoxéra előtt még egyértelműen a fehérszőlő és azon belül is a zöldveltelini vitte a prímet.

 

A szőlőgyökértetű által kipusztított (fehér) szőlőket viszont aztán – a kor itteni ízlésének megfelelően – már kékszőlővel, elsősorban kékfrankossal pótolták. Az eddig elmondottakból az is következik, hogy nem igaz a Napóleonhoz kapcsolódó legenda. E szerint a kékfrankos név úgy született, hogy 19. század elején a császár erre portyázó seregei a kiváló minőségű borért hajlandóak voltak az értékesebb kék frankkal fizetni. Ettől függetlenül az viszont tény, hogy a Soproni borvidék északi, a Fertő tavat is magában foglaló soproni és a déli kőszegi körzetében egyaránt ez az első számú szőlőfajta.

 

A Soproni-hegység talaja kristályos gneiszen és csillámpalán „nyugszik”. Ezekre az alapkőzetekre utóbb kavics, agyag, mészkő, még később lösz került. A soproni az ország egyik legcsapadékosabb és leghűvösebb borvidéke. Létezik egy mondás, miszerint „Sopronban vagy fúj a szél, vagy esik az eső, vagy harangoznak”. A talaj és a klimatikus viszonyok eredőjeként errefelé úgynevezett északi stílusú, vagyis szikár, jó savú kékfrankos borok születnek.

 

A soproni kékfrankosok többnyire acéltartályban erjednek. Vannak olyan tételek, amik aztán nem is kerülnek már fahordóba – mindenekelőtt például a rozék. A vörösbornak elkészített kékfrankosok jelentős része azért kap fahordós érlelést, ez jellemzően kisméretű hordóban szokott történni. A végeredmény általában egy közepes testű, közepes alkohol- és tannintartalmú, karakteres savú bor, aminek illatában és ízében a fűszeres piros bogyós gyümölcsök (cseresznye, meggy) dominálnak. A soproni cuvée-knek is sokszor a kékfrankos az alapja, lágyítás céljából zweigelttel vagy merlot-val, egy kis plusz tannin okán pedig cabernet franc-nal vagy cabernet sauvignonnal szokták házasítani.

 

Az elvileg a csúcsot képviselő dűlőszelektált kékfrankosokat egyelőre még kevés borászat vállalja fel. A Steigler és a Luka Pincészet készít dedikáltan bort a Steiner dűlőről, a Ráspi pincészet a fertőrákosi meszes kopár dűlőről, valamint a határ túloldalán, vagyis Ausztriában is aktív Franz Weninger a Stein Sperner illetve a Frettner dűlőkből.

A jóval kisebb és kevésbé ismert kőszegi körzet legnevezetesebb boros része a határ által kettévágott Vas-hegy. Innenső oldalának kiemelkedő borásza Garger Imre, akinek a kékfrankosai nagy népszerűségnek örvendenek a borok világában otthonosabban mozgó fogyasztók körében. Az ő kékfrankos válogatása jellemzően élénk savú, tanninban közepesen gazdag bor, amiben a fajta megmutatja fűszeres arcát.

 

Sokoldalúsága miatt (is) a soproni kékfrankos kiváló gasztrobor. Stílustól függően gyakorlatilag minden alapanyaghoz passzol, amit a környék erdői és mezői rejtenek. A rozék és a könnyedebb vörös változatok kiválóan passzolnak sült zöldségekhez, grillezett gombákhoz, levesekhez. A testesebb, hosszabban érlelt tételek remek kísérői a májnak, a raguknak és a vadhúsoknak, mindenekelőtt az őzsültnek és az őzpörköltnek. Végül, de nem utolsó sorban a soproni kékfrankosokat mindenképpen próbáljuk ki a legnagyobb helyi nevezetességnek számító babos fogásokkal. Utóbbiakat Sopron egykori németajkú lakosságának köszönhetjük. Ők, minden talpalatnyi területet hasznosítandó, a szőlőültetvényekben a tőkék közé babot ültettek. A német Bohnenzüchter, vagyis babtermelő szó után így ragadt rájuk a poncichter elnevezés, amivel még mindig gyakran találkozhatunk a városban. Ha pedig a kékfrankosunk mellé valóban egy babos ételt választunk, akkor nemcsak különleges élményben lehet részünk, de adózunk ezeknek az embereknek az emléke előtt is.

URL másolása Facebook megosztás Twitter megosztás
Lapozás vissza Lapozás előre

Ha nyár, akkor buborékok!

Elolvasom

Bor és snack az Eb-meccsekhez

Elolvasom

Fesztiváldömping, jó zenék, jó borok

Elolvasom

BorKatedra - Három egyetemen indul borkulturális képzés szeptembertől!

Elolvasom
2019 - 2021 Bor.hu Minden jog fenntartva!
Spotify Facebook Youtube Instagram tiktok